2019. október 9., szerda

Lauren Brooke: Hazatérés


„Heartland 1.”

Magamtól biztos nem vettem volna le a polcról a könyvesboltban, mert nagyon más stílust szeretek. Ez ránézésre nekem túl csajos. Hogy akkor hogy került hozzám? Zsákbamacska volt.

Elvittem magammal egy útra, és hazafelé már a fele utat nézelődve töltöttem el, mert kiolvastam.


Fülszöveg
A Heartland farmot lovak számára alakították ki
Virginia állam lankáin – ám sokkal több egyszerű lovas farmnál.

Nincs még egy hozzá fogható hely: a múlt sebei itt begyógyulnak,
és a rémült, bántalmazott lovak megtanulják,
hogyan bízzanak ismét az emberekben.
Amióta csak az eszét tudja, Amynek Heartland az otthona.
Itt figyelte, hogy az anyukája bizalommal és reménnyel tölti meg
az egykor vad, rémült lovak szívét. És Amyben is megvan az anyukája
képessége: a lovakra hangolódva megérti, mire van szükségük.
Amikor egy tragikus baleset mindent megváltoztat, Amynek nem szabad
szem elől veszítenie, amit az anyukája tanított neki
- őszintén hinnie kell benne, hogy Heartland a csodák birodalma.


Eredetileg: Heartland 1. – Coming Home (2000)
Fordította: Szabó Krisztina
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó (2016)
Oldalszám: 136
Műfaj: ifjúsági

Kedvenc idézeteim
1)
(…) emlékeztetted, hogy egykor ő is boldog volt. Okot adtál neki arra, hogy ismét életben akarjon maradni.

2)
De már kezdek rájönni, hogy az ember nem menekülhet a múltja elől…


Gondolatok
Elsőre is azt mondtam, nem az én könyvem, és ezt az olvasás alatt is megtapasztaltam. Nem rossz, egyszerűen csak az én érzelmi világom távol áll ettől az egésztől. Ez a könyv jó tiniknek, akik keresik az utat, és kicsit romantikusabb személyeknek, mint amilyen én vagyok, vagy netán azoknak, akik lovas történeteket szeretnek olvasni.

Annak ellenére, hogy nem én vagyok a célközönség, gördülékeny, könnyen olvasható, és egy nyári délutáni könyvnek remek. Elmegy a hideg limonádé mellé*.

A karakterek Marionon kívül eléggé árnyaltak, s mint egy sorozat első kötete, nyilván mélységeikbe később fogunk leszállni. Sok helyen nem haladt a történet, gondolok itt arra, hogy a szereplők bár kimondanak dolgokat, mégsem oldják fel a falakat, amik köztük vannak, és a megoldások is olyan sem-sem dolgok.

Hozzáteszem, én a sorozatot is messzire elkerültem, vagy az engem, szóval arról nem tudok beszámolni.


Lou az a józan ész, aki mindenki mellé elkelne, mint kötőfék, míg Amy egy idilli, rózsaszín álomvilágban él, ahonnan az élet kiszakítja. Mindkettejük érveit meg lehet érteni, de azért azt vegyük figyelembe, hogy Amy egy gyerek. Papíron is, érzelmileg is. Ám néha nem tizenöt évesként viselkedik.
Az abszolút imádnivaló figura, a nagypapa, akit folyamatosan a teljes nevén emlegetünk.
Meg a lovak és pónik. Na, azok cukik.

A másik hozzátennivalóm, hogy rövid. Annak ellenére, hogy nem az én stílusom, olvastam volna még.
Ezt vagy a hosszú utazás mondatja velem, vagy az a hiányérzet, ami végig kerülgetett. Mert valami hiányzik nekem ebből a könyvből.

Igazi szívmelengető, csajos történet.
De nem hiszem, hogy a folytatásokat magamtól beszerezném.


* Nyáron olvastam, most már csapjatok mellé egy kakaót.

Képek forrása:
moly.hu
lovam.hu
lovasok.hu

6 megjegyzés:

  1. 16-17 éve olvastam, Pony Clubban kaptam...két dolog: a második és harmadik részt soha nem emeltem fel (nem véletlen)...a másik: EGYÁLTALÁN NEM NYOLC ÉVESEKNEK VALÓ...xD

    Nem emlékszem mindenre a karakterekről, meg a történetből, de az érzés, hogy megviselt annyira megmaradt bennem, hogy valószínűleg nem olvasnám újra...Biztos jobban bírnám már, de ha jól emlékszem a főszereplő csaj már akkor is bosszantott (és azóta csak öregedtem), szóval valószínűleg most még kevésbé kedvelném...

    Ha véletlenül mégis nekiállnál a következő tizenvalahány résznek, remélem írsz róluk, hogy én is megtudhassam, mit hagytam ki! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszem, hogy neki fogok állni olvasni a sorozatot, mert nem az én könyvem, erre jöttem rá. Egyrészt nyomasztott - most, hogy mondod, eddig nem tudtam megfogni ez az érzést -, másrészt aranyos sztori, de távol áll tőlem valamiért. Ha nem kapom, hanem "vennem kellett volna", én erre az életemben nem költök pénzt.

      Törlés
    2. Akkor lehet mégsem vagyok még mindig elég idős ahhoz, hogy "jól" érezzem magam vele...Na mindegy, úgyis tuti ő lesz az álom ló, meg összejön a pasival, vagy valami hasonló...Egyébként mikor láttam először, meglepett, hogy a KMK elkezdte kiadni...De így legalább ki tudják zsákbamacskázni...végülis ez rövid könyv, olcsóbb, gondolom jobban megéri ilyeneket becsomagolni...

      Amúgy én mostanában borzasztó dologra jöttem rá: élvezem az idióta romantikus fantasztikus tinédzsereknek szóló regényeket...Azért kezdtem el olvasni őket, mert mindig volt egy-két ember, aki szerint "nagyon jó" lesz...Szenvedtem is szorgalmasan minddel, de amióta vizsgaidőszakban ez az agytisztítóm, már két polc tele van velük, így lehet nem igazán mondhatom, hogy nem kedvelem őket...xD (Értéket nem különösebben látok bennük, és ha választanom kell, bármi mást hamarabb leveszek a polcról de nem tudnám elképzelni a vizsgaidőszakokat nélkülük...most Glamour-napokon is rendeltem párat, hogy legyen mit olvasni két vizsga között...tanulás helyett. xD)

      Törlés
    3. Az igazság szerint nem baj, mert ha ezzel kapcsolsz ki, jobb, mintha mással ütnéd el az időt. Rájuk lehet függni, volt egy ilyen időszakom nekem is. Én azt vettem észre magamon, egyre több sci-fi után nyúlok.
      Miket rendeltél?

      Törlés
    4. Ezúttal a "külföldön trendi" vonalra mentem rá:
      André Aciman - Szólíts a neveden; Libba Bray - Diviners; Maggie Stiefvater - Hollófiúk; Karen Fortunati - Semmi súlya; John Green - Alaska nyomában; Jeff Zentner - Kígyókirály

      Egyébként sokkal több értelme van sci-fikért nyúlni, mint ilyenekért. :D
      Bár meglepő módon Kerstin Gier Silber trilógiáját nagyon élveztem - mármint őszintén élveztem, nem azért, mert agyat akartam rohasztani, szerintem újra is olvasom jövőre azt is. Nem mintha érdekelne a tudatos álmodás, de annyira jó humora van, nagyon szórakoztató volt. :D

      Törlés
    5. A felsoroltakból a Hollófiúk és John Green, ami érdekes számomra. Az utóbbit kifejezetten szeretem.

      Ezek is jók tudnak lenni. Én is ifjúságival lazítok, amikor nincs hely értelmes információnak az agyamban.

      Törlés