2019. október 27., vasárnap

Demóna: A sötétség úrnője


A folytatások kétélű fegyverek, sosem lehet tudni, jók lesznek-e a közönségnél. Ez esetben megvolt a tuti recept: az első rész sikere, és igazi sztárparádé. Mondhatni, biztosra mentek.
Viszont, ez a film is boci szemekkel hiteti el veled, hogy ő csak egy ártatlan családi mozi, miközben akár a század első felében történteket, akár a mai politikai helyzetet felfedezhetjük benne. Plusz, ott van még a LotR-ihletés, és a Thanos csettintésére hajazó jelenetek.

S amikor leesik a fatantusz, akkor pont olyan szúrósan nézel a vászonra, ahogy Pfeiffer Jolie-ra.

2019. október 20., vasárnap

Joker


Nagyon elfogult vagyok Jokerrel szemben. Gyerekkorom óta ő a kedvenc gonoszom – Pinhead szerelmem mellett. Jack Nicholson megalapozta a szeretetemet, Heath Ledger mélyítette, Jared Leto más dimenzióba helyezte. Bocsi, én őt se írom le.

Pont ezért féltem ettől a filmtől. A tiszta pszichopatát emberivé tenni sosem szült még jót, s bár Joaquin Phoenix Max Californiaként – 8 mm – belopta magát a szívembe, adott egy jó alapot a félelmemnek.

S a hype is, ami körülvette. Mint az utóbb kiderült, alaptalanul tartottam mindettől.

Gemini Man


Nem ezt akartam megnézni, de a vágyott filmet nem adták olyan időben, ami nekem jó lett volna, így maradt a Gemini Man, amiben nem egy, hanem helyből két Will Smith-t kaptam. Már előzetesen is fenntartásaim voltak, mert a mai sci-fik nem kevés kívánnivalót hagynak maguk után.

Nos. Sokat elmond, hogy a mellettem ülő „úriember” hangosan telefonált közben 10 kg marhahúsról azelőtt, hogy vígan horkolva bealudt a mellettem levő székben anyukával együtt, a gyerek meg végig azon nyüszögött felváltva, hogy kukoricát kér, szomjas és pisilnie kell.

2019. október 16., szerda

Leiner Laura: Maradj velem


„Iskolák versenye 2.”

Ezzel is úgy jártam, mint a szerző többi könyvével: kinyitottam, hogy olvasok kicsit, amiből az lett, hogy egy délután után értelmetlenné vált a napom, mert vége lett a történetnek.

2019. október 15., kedd

Őszi dekorpara


Általános iskolában volt egy tanárnőm, egészen konkrétan az osztályfőnököm, Éva néni, aki szerette díszítgetni a lakását. Sokat vigyázott rám és még két osztálytársnőmre a suliszünetekben. Akkor mondta, hogy minden évszakban más a függöny. Télen kék, tavasszal világos lila, nyáron sárga, és ősszel narancs. Hozzájuk passzolt mindig az asztalterítő, az asztaldísz, és a székeken a párnák is.

Az idők alatt én eljutottam oda, hogy hasonlóan hozzá, az évszaknak megfelelően „öltöztetem fel” az otthonomat, ami idén eléggé bajosan indult, és úgy is maradt.
Szó se róla, a függönyeim, mióta itt lakom ugyanazok, azok legalább ősziek.

2019. október 9., szerda

Lauren Brooke: Hazatérés


„Heartland 1.”

Magamtól biztos nem vettem volna le a polcról a könyvesboltban, mert nagyon más stílust szeretek. Ez ránézésre nekem túl csajos. Hogy akkor hogy került hozzám? Zsákbamacska volt.

Elvittem magammal egy útra, és hazafelé már a fele utat nézelődve töltöttem el, mert kiolvastam.

2019. október 1., kedd

Citromos csirke serpenyőben


Régi receptem újragondolva. Annyira nem szoktam a konyhába kimászkálni a napi kávézáson kívül, hogy az már szinte szégyen. Mentségemre szóljon, magamra nem nagyon szeretek főzni több szempontból sem, pici a hűtőm, és még sorolhatnám, így teljesen oda vagyok meg vissza, amikor lehet kinek ügyködni.

Anno, amikor még ment A világ ízei sorozat, amit többedmagammal csináltam, akkor volt egy ausztrál receptem, a citromos csirke. Most úgy döntöttem némi ráhatásra, kipróbálom serpenyőben, és nem sütőben sütve.
Így is megállja a helyét.