2019. szeptember 16., hétfő

Plitvicei-tavak


Máshova akartam menni, ráadásul más időpontban, aztán egyszer csak úgy ébredtem, én elmegyek egy új helyre, ami a határainkon kívül van. Előtte pár embert megkérdeztem, el akarnak-e jönni velem, de vagy húzták a szájukat, vagy egyből nemet mondtak. Aztán csodálkozva kérdezték, egyedül megyek-e? Igen. Egyedül voltam, mert mi van ebben olyan különleges? Elrabolni csak nem fognak. Buszos út, nem leszek egyedül. Közel van, haza tudok jönni.

Így esett, hogy némi segítséggel kijutottam a Plitvicei-tavakhoz.

Mivel olyan oldalt használtam, amit még nem, kellett némi segítség a foglaláshoz, de a megrendelést már én intéztem.

Kinéztem a Bónusz Brigád oldalán az utazást, ahol lefoglaltam magamnak egy helyet. Ezután írtam az utazási irodának*, hogy mennék is, nem csak a szám nagy. Másnap éjjel fél kettőkor jött a visszaigazoló e-mail, hogy oké, mehetek. Ezután csak várni kellett. Nőtt az izgalmam.
Első utam egyedül messzire, idegen helyre.

De megmondom őszintén, inkább egyedül látok világot, minthogy itthon porosodjak meg másokra várva.

Az utazás előtti napon váltottam pénzt, elkészítettem a kis pakkomat. Másnap reggel öttől talpon voltam, a buszom pedig este 11-kor indult. Nem aludtam. Kimentem időre, ahol már gyülekeztek az emberek, végül a busz is begördült. Egy csaj mellé osztottak be, aki hasonló cipőben járt, mint én, így nem voltam egyedül, mert összehaverkodtunk, aztán együtt bandáztunk.
A buszon intéztük a mocskos anyagiakat, a papírmunkákat, odafelé is, vissza is. Aztán alvás volt.

Több pihenőt tartottunk. Károlyvároson (Karlovac) keresztül közelítettük meg a nemzeti parkot, ahova nyolc felé érkeztünk meg. Mindenki ott didergett a busz mellett, mert leszálltunk alvás után a melegből. A kísérő kiosztotta a belépőket, aztán megkezdtük a non-stop túrát a parkban.


Gyerekek! Hihetetlen látvány az egész, mintha nem is ezen a bolygón lenne. Igazi fantasy helyszín a Kapelák ölelésében. Ez a kis karszt hegység természeti történelmet ismertet meg velünk, mert a kioldott mészkő fehéresen benövi a tavakba szorult gyökereket és ágakat, valamint kitekint a megannyi árnyalatú zöld közül.



A tavaknak olyan szép kékeszöld színe van, annyira hívogató. A napsütésnek hála a fodrozódások aranyozottan csillognak a felszínen.

Rendkívül tiszta vize van, a tavak partközeli részein lelátni az aljukig. Kisebb és nagyobb halakat, rákokat, békákat, teknősöket lehet látni, míg a másik oldalon, ahol a fák nőnek, pici lukak között pockok futkároznak.

S bár nem fotóztam le, de ciklámenek nőnek mindenfelé.
Ők pedig eredeti horvát kacsák.




Furcsa mód, bár rengetegen voltunk – főleg kínaiak jöttek szembe -, mindenki betartotta, hogy nem etetik az állatokat – ám a kacsák még várták -, és nem szemetelnek. A mosdó is kulturált volt, mint ahogy mindenki betartotta azt is, hogy csak az állomásokon gyújtottak rá, sehol máshol.

A turistautak jól járhatóak a vadregényes erdős részeken, míg a tavak és vízesések között épített pallókon lehet közlekedni.
Eszméletlen, hogy hallod a zúgót, és alattad örvénylik a vízesés.




Hét órás maga a túra. Egy ebédszünet van benne. Panoráma-vasúttal indítottunk felfelé, ami inkább ilyen kis elektromos busz szerűség. Felmentünk vele a felső tórendszerhez, ahol 12 tavat néztünk meg.
Aztán hajóra szállva átszeltük a Kozjak-tavat, hogy lejussunk az alsó rendszerhez, ahol még négy tó várt felfedezésre. Majd kicsit tekeregtünk a nagy vízesés környékén, mígnem felkapaszkodtunk a hegyoldal háromnegyedéig egy szerpentinen.


A felső tórendszer képekben






















































Az alsó tórendszer képekben





























13 km-es utat tettünk meg gyalog.
Nem nehéz terep, bármilyen korosztálynak ajánlom. Kényelmes sétatempóban kirándultunk.
Egy pulcsi azért elkél, ha reggel hűvösebb az idő, vagy, ha ősszel megyünk, főleg a tavon, mert az cúgos.
Esőkabát inkább azért ajánlott, hátha elkap egy zápor. Az egyik vízesésnél volt némi permet, de az áldásos volt, hiszen egészen jó időnk lett.
Sokan szandáloztak, papucsoztak. Nos, én nem ajánlom, mert a pallókon be lehet vele akadni. Meg van egy olyan rész, ahol felcsap a víz.



A buszhoz szintén a vonattal mentünk.


Az árak azért picit hajmeresztőek voltak, úgyhogy nem költöttem valami hű, de sokat.

Hazafelé közkívánatra megálltunk Karlovacban (Turanj), megnéztük a háborús emlékmúzeumot. Illetve, csak a kertjét. De mivel rossz szögből sütött a nap, csak gyenge képeim lettek róla. Illetve, hat óra után már a kert sem látogatható, így ki lettünk tessékelve.


Az éjszakának a nagy részét ismét a buszon töltöttük. Szórakoztattak minket a határon, valamikor vasárnap hajnalban értem haza.
De megérte. A fenekem elgémberedett a nap végére a sok üléstől, de annyi baj legyen. Minden pénzt és szenvedést megér ez a nemzeti park.

*Az AduTours irodával mentem ki. Mariann a túravezető kedves, segítőkész és informatív volt, a sofőrünk, Géza jól vezetett, és ő is hasonlóan Mariannhoz, ellátott minket információval rendesen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése