2019. augusztus 13., kedd

Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei


Nem volt tudatos választás, mint az sem, hogy én ezt szerettem volna elolvasni. Inkább csak érdekelt, erre vezetett a kezem. Néha jó más dolgokat, történeteket, szövegeket kézbe venni, mint amit szoktam, mert talán kicsit kibillent az egyensúlynak gondolt egyensúlyomból.


Fülszöveg (forrás: moly.hu)
„A Beérkezettnek nem szokása, hogy elméleteket állítson fel. Mert a Beérkezett felismerte, mi a test, hogyan jön létre a test, hogyan szűnik meg a test; mik az érzetek, hogyan jönnek létre az érzetek, hogyan szűnnek meg az érzetek; mi a tudat, hogyan jön létre a tudat, hogyan szűnik meg a tudat; mik az adottságok, hogyan jönnek létre az adottságok,hogyan szűnnek meg az adottságok; mi a megismerés, hogyan jön létre a megismerés, hogyan szűnik meg a megismerés. Ennek következtében a Beérkezett minden véleményt, minden felvetést, minden önzést, önösséget, önhittséget feladott, elvetett, visszautasított, eltávoztatott, és ezáltal felszabadult”
Ezekkel a szavakkal intette a hozzá fordulót Buddha, Kelet nagy vallásalapítója, akinek élete tanítással és prédikálással telt; szavait jóval halála után jegyezték föl. Beszédeiben a Magasztos nem törekedett rendszeralkotásra; szavai olvastán a megszólítottság erejét érezzük. Buddha beszédeiben az élethez való ragaszkodás elvetése, a szeretet és a gyűlölet elutasítása olyan szemléletességgel és erkölcsi tisztasággal párosul, amely azt is megérteti, hogyan válhatott tanítása világvallássá.


Szerző: Vekerdi József (szerk.)
Kiadó: Helikon (2015)
Oldalszám: 120
Műfaj: vallás

Kedvenc idézeteim
1)
És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés, röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés. (…) És ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: a helyes nézetek, a helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés.

2)
A mohóság az elme gyötrelme, a gyűlölet az elme gyötrelme, a tévedés az elme gyötrelme.

3)
Amit szeretünk, az szomorúságot, fájdalmat, szenvedést, bánatot, gyötrelmet okoz azáltal, hogy szeretjük.

Gondolatok
Felemelően kellemes olvasmány volt munkába és hazafele menet, ugyanis, a könyv szövege sokszor ismétli önmagát, és annyira jó volt, hogy mantraszerűen olvastam, hogy egyrészt elment az idő, és fel sem tűnt, hogy megérkeztem A-ból B-be. Illetve, ettől a mantrázástól annyira zenbe kerültem, hogy nem idegesítettek a körülöttem utazó emberek. Persze, ahogy becsuktam, valahogy megszűnt ez az állapot, és minden visszatért a rendes kerékvágásba.
Innen tudom, hogy valahogy nem nekem találták ki a meditációt, egyszerűen nem tudok benne maradni a nyugalom lélekállapotában. Akárhogy is járok-kelek, egyszerűen kizökkenek, bármit mondhatok az agyamnak.
Egyik nap azon kaptam magam, hogy a meleg okán csak vánszorogtam a körúton, és óhatatlanul is eszembe jutott, hogy annyira lassan megyek, hogy akár meg is állhatok. Ha megállok, leülhetek. Ha leülök, lefekhetek…stb. Magamban azon mosolyogtam, talán mégsem annyira reménytelen a helyzetem.

Sokkal elfogadhatóbb, befogadhatóbb, és könnyen olvasható szövegezése van, persze, a létet, cselekedeteinket mindig megmagyarázza, és ránk hagyja a döntést, hogy mely dolgok, érzetek, cselekedetek helyesek. Kiket kövessünk, hogyan tegyünk.
Nem kikezdhetetlen a szöveg logikája, de törekszik arra, hogy az legyen.


Belegondolva, képtelen lennék ezt a tiszta létformát, illetve az utángyártott, álnok, képmutató és tisztaságra törekvő létformát képviselni. Szívesen tenném magamévá egyes elemeit, de messze vagyok még attól, maximum, most csak elkezdhetem, és gyakorolhatom.
Kiskapuk, magyarázkodás, kifogáskeresés, ugyebár.

Szeretek gondolkodni, és szeretek kételkedni. Nem vagyok hajlandó elfogadni elméleteket azért, mert azt mondják, „fogadd el, hogy meglásd”. Én annak a pártján vagyok, mutasd, aztán majd eldöntöm, elhiszem-e. S ez a baj alapvetően az ilyen könyvekkel. Másrészt, manapság már annyira előrehaladtunk, hogy képtelenség a tanítások betartása. Valahol talán életellenes is.
Alapvetően törekszem a jóra, keresem a jót, a szépet, szeretettel fordulok olyanokhoz is, akiktől a szőr feláll a hátamon, és sokszor belém is rúgnak (persze, egy ideig), igen, tobzódok a bűneimben, és képtelen vagyok elengedni azt, amitől én én vagyok, ember vagyok, és ezek az érzéseim. Ugyanis, a hiedelmekkel ellentétben, vannak.

De itt egy másik probléma, hogy ez is az egyénről szól, annak a szabadságáról úgy, hogy kövesd azt, amit más tanít neked. Akkor mégis csak egy leveskocka vagy, ami feloldódik a forró vízben, de legalább nem vízízű lesz a kondér tartalma, hanem te ízű, leves ízű.
Ugyanakkor, gondoskodj mással is, de akkor meg megint csak egy ételízesítő leszel, pusztán nem a saját lábasodat töltöd meg tartalommal, hanem másét. Hogy is van ez akkor?

Jó persze, ha nem akarok elmélyedni, akkor bármilyen vízbe bedobhatnak, úszni fogok.

Tartalmaz hasznos, szép és igaz gondolatokat, ezt nem vonom kétségbe. De én nem hiszek abban, hogy manapság bárki is eszerint él. Aki mégis, annak tiszteletem.
Másrészt, aki nem a buddhizmust gyakorolja, hanem mondjuk, valami nyugatibbat, annak pár szöveg ismerős lehet, sok az átemelés innen máshová. De azt is, mint ezt is, emberek írták.

A könyv, illetve a beszédek az arany középúton tart, arrafelé terel. Megpróbál elhelyezni a teljes aszketizmus és a totális hedonizmus között. Az ember ezen a skálán mozog. Folyamatosan.
Mondjuk, én nem választanám a „semmit” a „minden” helyett, mert ha már úgy dobta a gép, hogy leszülettem, akkor megpróbálom kihozni belőle a legjobbat a magam számára.

De mondom, én egészséges kételkedő vagyok, szóval lehet, hogy ezért nem tudtam tartalmilag teljesen közel kerülni a szöveghez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése