2019. augusztus 20., kedd

Kékes


Eddig csak álmodtam arról, hogy a Kékestetőt meghódítom magamnak. Emlékszem, amikor iskolában tanultam róla, és meghallottam a bűvös 1014 métert, már megfogalmazódott bennem, hogy majd egyszer. Persze, akkor még komoly kihívást jelentett az első emeletre is felcaplatni.
Úgyhogy, most örül a fejem, mert a négy napos punnyadásban ezt sikerült abszolválni.


Először a Mátrai Erőmű déli bányáját néztük meg. Hihetetlen ez a látvány, picit földönkívüli.



Karácsond felől közelítettük meg, a szélén sűrű nádas van, a vájatokban pedig némi víz. Nyilván, ez mutatja még a kibányászott lignit feletti láperdőt. Ezek a maradványok.



Általában hegyeknél érzem, hogy pici vagyok, de ezt látva is ez az érzés fogott el.
Kár, hogy nem lehetett közelebb menni. Igazság szerint, felfedezni véltem ösvényt, de mivel a túratársaim kevésbé voltak kalandvágyók, most csak ennyi jutott.

Ezután jött a Kékes. Valami nehezebb, erdős terepre számítottam, ám könnyű feljutni. A lustábbak majdnem a célig tudnak menni autóval. Van itt minden. Játszótér, kajáldák, árusok.





Mivel a Kékes eléggé zöldes, lentről soványka kilátás van. Ezért jó a TV torony, a maga 160 lépcsőfokával. Persze lifttel is fel lehet menni; az első szint zárva, a második egy üveggel fedett, bisztrós kilátó, a harmadik a nyitott kilátó.



Ez meg a régi kilátó.




Ezt látod a csúcsról.







Ilyen vicces a természet. Sajátos véleményformálás.


„Állj oda a kőhöz, és fogd meg!”


Hazafelé megálltunk Hatvanban fagyizni, ami jó ötlet volt először. Aztán a zavartalan napsütésben gyorsabban olvadt, mint ahogy nyalni tudtam volna.

Azért megnéztük a két kiállított mozdonyt is a vurstli mellett.





Az odaút és hazaút alatt könyvet olvastam, így kellően lefáradtam agyban és fizikálisan is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése