2019. július 10., szerda

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok


„Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban”

Fogok egy kis gondolatmorzsát írni még emellé valamikor, mert túl hosszú lenne, amit mondani szeretnék. Magamban azon mosolyogtam, szólnék Tóth Csabának, adja oda a kéziratot, írok belőle egy 10 oldalas ajánlót, amit szintén beletehet a könyvbe. Persze, ez csak vicc lenne, de lényeg, hogy még jönni fogok némi hozzáfűznivalóval a jövőben.

Az előzmény kötetet szerettem, ez sem okozott csalódást.


Fülszöveg
Szuperhősök, varázslók, jedik – sok mindenben különböznek tőlünk.
Az univerzumok, amelyeket benépesítenek, mégis hasonlóak Földünk társadalmaihoz.
E világok társadalmi és politikai kérdéseibe kalauzol el a könyv,
ami Tóth Csaba A sci-fi politológiája című, nagy sikerű munkájának folytatása.
Hogyan kell megszervezni egy sikeres lázadást az elnyomó Galaktikus
Birodalommal szemben? Indokolt volt-e a Trónok harcának Vörös Nászában
a szószegő Starkok legyilkolása? Hogyan reagálna Földünk, ha hirtelen idegenek,
netán zombik támadnák meg országainkat? E kérdések csak ízelítők azok közül,
amelyekről az antológiában olvashatunk.

A kötet tizenöt szerzője – a hazai társadalomtudomány, a közéleti elemzés és a tudományos-fantasztikus újságírás legjobbjai – megannyi izgalmas világba kalauzol el, hogy olyan összefüggésekre mutassanak rá, amelyek könnyen elkerülhették figyelmünket, miközben lézerkardok összecsapására, vámpírok és vérfarkasok küzdelmére, vagy éppen Batman pofonjaira figyeltünk.


Eredetileg: Fantasztikus világok - Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban (2017)
Szerkesztette: Tóth Csaba
Közreműködtek:
Ceglédi Zoltán, Filippov Gábor, Földi Bence, Hoffman István, Kisteleki Károly, Lovász Dorottya, Muchichka László, Oroszlány Balázs, Pintér Bence, Sik Endre, Szabó Zoltán Ádám, Tóth Csaba, Török Gábor, Zotter Judit, Zsótér Indi Dániel
Kiadó: Athenaeum Kiadó (2017)
Oldalszám: 400
Műfaj: Társadalomtudomány, antológia


Kedvenc idézeteim
1)
A Z generáció tagjai a technológia által uralt mindennapokban hiába biztosítják be magukat a gyors információszerzés lehetőségével, az internet segítségével, ha ugyanez a felület magányossá és kiszolgáltatottá teheti őket.

2)
Jogokat nyerni nem jelenti azt, hogy minden egyenlőtlenség eltűnik, hanem azt, hogy a társadalom elismeri az adott csoport jogát a jogokra.

3)
(…) hisz mi lehet fontosabb egy rabszolga számára a szabadságnál?

4)
A kérdés már csak az, hogy mikor kezdhetünk el rettegni a porszívónk zsarolási potenciáljától.


Gondolatok
Túl sok van, és túl szerteágazó.
Szerettem ennek az „előzmény kötetét”, bár hiányosnak éreztem, a végét pedig hirtelennek. Sokkal jobban állt ennek a kötetnek, hogy többen írták meg, és egy kerek egészbe lett szerkesztve, mert árnyaltabb képet kaptunk attól függetlenül, hogy jobbára valamilyen jogi szempontból elemeztük az adott világokat. Az írások stílusa is változó. Kimondottan rossz tanulmány nincs benne, de van olyan, amiről nem tudom eldönteni, hogy mit szerettek volna vele, némelyik egyszerűen csak bemutat (leír), s egy-kettő olyan, aminél a konklúzió ellenére úgy érzem, nincs lezárása. Volt olyan, aki annyira olvasmányosan írt, hogy észre se vettem, vége lett, s volt olyan is, akit fejen állva is olvastam, csak legyen már vége.
Nyilván, tizenöt szerző között mindenki megtalálja az önmagának megfelelőt.

Továbbra is megmaradtunk az adott mű bemutatásánál, hogy akinek nincs fogalma róla, az is tudja, miről beszélünk. Ilyen volt számomra a finn Hannu Rajaniemi Kvantumtolvaja is, mert még nem vitt rá az olvasásra a lélek*. S emellett voltak olyan kis fűszerek, akik túl nagy és mély ismeretanyagot próbáltak átadni, s ha nincs egy mögöttes tudásod, akkor küzdhetsz a szöveggel.


Jogász, szociológus, politológus, újságíró elemezte nem csak a tudományos-fantasztikumot. Volt ebben már szuperhős és mutáns, fantasy, robotok, illetve vámpír-vérfarkas-zombi hármas.
Az ismert világok összekötője, hogy a sci-fi és a fantasy az, ami abszolút a képzeletre támaszkodik, nem kell hozzá hely és idő, persze meríthetünk a történelemből, sőt, a saját életünkből hozzá. Sokan ugye, azt mondják, akkor írnak, amikor menekülnek a valóságból. S mint ilyen, ez meg is látszik a műveken, hiszen az adott kor rendszerét bírálja, arra próbál megoldást nyújtani, vagy az író számára megkönnyebbüléssel szolgálni. Szóval, valahol mind korrajz is.
Ezért vannak olyan írások ebben a kötetben, melyek a rendszerek jövőbeni fennmaradásával, aktuális hibáival foglalkoznak. A tinédzsereknek íródott művek a világ nehézségeivel való megküzdésről szólnak. Illetve, a demokratikus és diktatórikus rendszerek működését szabályzó tényezőket, illetve azok jövőjét is górcső alá veszik.

A Battlestar Galactica volt a egyedüli olyan, hogy kamilláztam a történeti bemutató alatt. Láttam azt a sorozatot, a Capricát nem tudtam megnézni – szerintem rossz -, és picit összekavart az írás a történettel kapcsolatban. A Batman-harcmódok pedig abszolút kilóg az esszék közül. Legalábbis, nekem. Azt tudnám rá mondani, hogy ez egy öngerjesztő tükör. Leírja, mire van szüksége az adott kor társadalmának, és tart eléjük egy görbe tükröt, idomul, alkalmazkodik, és a befogadó észre sem veszi, hogy tulajdonképpen a saját ízlését utálja vagy eszi nagy kanállal.
Szánalom vagy sem, a The Walkig Dead című sorozatra még mindig nem vagyok kíváncsi. Egy évad elég volt, számomra elvérzett.


Szerettem ezt a gyűjteményt olvasni, mert bár tudom, az egyes világok reakciók a mai korra nézve, mégis szívesebben olvasom ezt, mint egy tanulmányt, ami tényleg a saját koromról szól, és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Ha szórakozást keverünk az ismeretterjesztésbe, tudományba, mindjárt másabb színezetet kap a dolog.
A SW és a Korongvilág megmutatja a diktatúrák aspektusait, az előző és A beavatott megismertet a lázadásokkal, a benne levő csoportokról, mozgatórugóról, értelemről és dinamikáról, ráadásul, az utóbbi a tinédzserek nézőpontjából.
Az Alien-sorozat (szívem csücskei) a profitorientáltságról tart egy kisebb előadást, illetve, annak globális hatásait ismerteti meg velünk – bár, az Alien eljut a Földre, csak a könyvekben!!!
Robotok (Asimov) által ismerjük meg azok jogokért való küzdelmét, gazdasági, jogi, társadalmi kérdéseit, hatásait. Ugyancsak az emberi jogokért folytatott küzdelemben megjelennek a fantázia szüleményei is, mint vámpírok, vérfarkasok és zombik.
Szuperhősök a nemzeti öntudat, a kontroll és az individuum szabadsága kérdéskörét járja be.
Aztán még van olyasmi, hogy a posztapokaliptikus világok társadalmai, csoportjai milyen felépítésűek, milyen dinamikával bírnak. S ide citálom a Trónok harca bemutatását is jogi szempontból.
A képregény és a Denevérember esszéje ebből nekem picit kilóg.

Amiben számomra tovább ment a kötet, és talán nekem ez az összekötő kapocs, gerinc az egyes esszék között, az elfogadás kérdésköre. Egészen pontosan az elfogadás és befogadás kérdése. A természetfeletti lényeket, ufókat, mutánsokat, robotokat lehet azonosítani egy-egy mai csoporttal. Zombik a migránsok, vérfarkasok és vámpírok a „mások”, és így tovább. Mindannyian küzdenek a jogaikért. S mint ilyen, ennek a dolognak mindig van egy ellenző és egy támogató bázisa a csoporton belül és kívül. Amerika Kapitány és Vasember. X Professzor és Magneto. Szóval, nem mi jelentjük ki ezekben a történetekben, hogy kinek mit kell szeretni és hogy kell viselkedni, egyszerűen meg van adva a lehetőség, hogy eldöntsd, melyik oldalra állsz. Mint az életben is.**

Ajánlom mindenkinek, aki gondolkodik hasonló témában, netán olvasta az előző összefoglalót.


*Amikor olvastam a kötetet, számos könyvet még nem. A Korongvilágot és a Kvantumtolvajt azóta bedaráltam.
**Erről pötyögök majd hosszabban is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése