2019. június 24., hétfő

Papp Dóra: Tükörlelkek 2.


Rászoktam arra, hogy ha új dolgokkal kísérletezek, előbb e-book, aztán, ha tetszetős, megveszem. Mivel az első résszel így tettem, a másodikat meg nem értem el online, megvettem mind a kettőt, és nem bántam meg.


Fülszöveg
ORSI ÉS KRISZTI NEM IS LEHETNÉNEK TÁVOLABB EGYMÁSTÓL

FEKETE ORSOLYA ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben teljesen egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hozni a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét…

PÉTERFI KRISZTINA felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek a tetejébe ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással…


Eredetileg: Tükörlelkek 2. (2016)
Szerző: Papp Dóra
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 496
Műfaj: ifjúsági

Kedvenc idézeteim
1)
A férfiak miatt nem kesergünk és nem bosszankodunk. A barátainkra támaszkodunk. A férfiak jönnek-mennek, de az igaz barátság egy életre szól, arra kell igazán vigyázni.

2)
Az internet az elcseszett emberek még elcseszettebb életének virtuális szeméthalmaza.

3)
Vannak olyan emberek, akik arra születtek, hogy adjanak. Nem elvesznek másoktól, hanem adnak. A legjobbat látják meg a másikban, és természetüknél fogva örömet akarnak okozni. (…) Viszont előbb vagy utóbb eljön az a pont, amikor már nagyon sokat adtak, és ha észreveszik, hogy semmit nem kapnak cserébe… Ha ez bekövetkezik, teljesen kifordulnak önmagukból. (…) Visszafelé is adni kell, még ha nagyon keveset is. Beéri kevéssel is.

4)
- Így vagy úgy, de mindenkinek gond van az agyával. Úgy hívják, személyiség.

5)
Veszélyesen kell élni. Ki tudja, melyik lesz az utolsó percünk.

6)
- Az árral szemben úszva erősödsz meg a legjobban, sokkal jobban, mint azok, akiket visz a sodrás.

7)
- Előbb gondolkozz, aztán csodálkozz.


Gondolatok
Friss és tömény ez az élmény. Szereplők kapcsán tartom az ELŐZŐ részről írt ajánlómban összefoglaltakat, de talán most fordult a mérleg. Ugyanúgy benne ültünk a libikókában, pusztán Kriszti lufija kipukkant, míg Orsi kevésbé hullámzott annyira, mint eddig.
Sőt, így belegondolva, minden leírt szavammal egyet értek, amit korábban írtam.

Még meredekebb hullámvasúton ültünk most, mint korábban.
Eszter és Viktor történetét is megkaptuk, azt, amire vártunk az első részben, sőt, Paul is kibontakozik.
Sajnos, nem mind arany, ami fénylik, és nem igaz azaz állítás, amit nagyon sokan használnak manapság. Hogy az ember csak önmagát bántja minden helyzetben. A másik ember igenis lehet az életünk meghatározó alakja (megrontója), ha mételyes, és aki befogad, az érzékeny.

Rengeteg fontos témát érint, és ez az első olyan sorozat, amit nem lehet normálisan értékelni úgy, hogy csak egyet olvastál. Rengeteget fejlődnek a karakterek, mindenkinél mélyebbre ásunk, megkapjuk a történetet egy kerek egészében.
Van itt szó továbbra is testképzavarról, szigorú családról, homoszexualitásról, evészavarról, belső eltévelyedésekről, döntéshozatalról, akadályokról, azok megugrásáról. Sőt, egy akadály megugrásáról több szereplő szemszögéből nézve. A család és a barátok fontosságáról, hogy tudjunk néha hallgatni, ne féljünk csinálni valamit, még ha elsőre hülyeségnek is tűnik. Az internet káros hatásairól. Politikáról. Továbbtanulásról. Kiállni önmagunkért, és segítő jobbot nyújtani annak, aki tényleg rászorul.
Nem ettől leszel az igazság bajnoka, viszont 15-től fölfelé még szülőknek is ajánlanám a könyvet. Sokan magukba nézhetnének tőle.

Fél lábbal még gyerek a történet, míg fél lábbal már felnőtt.
Nem pusztán ifjúsági, hiába gimisek vannak a középpontjában. A felnőttek részéről is kapunk jócskán tanulópályát.


Mariann mellé, Orsi kvázi nevelőapját is megkínáltam volna egy péklapáttal.
Milánnal még hadilábon állok.
Kicsúcsosodtak a konfliktusok, amiket az első részben csak megkapargattunk.

A végét egy idő után sejtettem, de voltak olyan momentumok, amiket rosszul tippeltem meg.

Az már egy más kérdés, hiszünk-e az ikerlángunkban? Csak egy van-e, vagy lehet kettő is? Az a jó, ha tompít, vagy az, ha felrobbanunk tőle? Léteznek-e sorsszerű dolgok az életben, véletlen, vagy meg van-e írva?

Kapunk itt is humort, romantikát, kételyeket, szerintem, aki érzékenyebb, még pityereghet is. Sokkal élesebben elválnak ezek az impulzusok, mint az első részben.

Bevallom, még olvastam volna. Persze, kerek egész a dolog, viszont valami hiányzik a végéről. Nem, nem a „vége” szócska, hanem valami olyasmi, mint a filmek végén, hogy ez történt a szereplőkkel. Jó, ez az én hülyeségem, ne vegyétek komolyan. Komplex, kerek egész ez így, ahogy van.
De akkor is.

Örülök, hogy két részes, nem is állt volna jól neki, ha elhúzódik több kötetre.

Így a végére még csak annyit, hogy hihetetlenül inspiráló történet ez amellett, hogy még mindig a Bolyongó (szerelmes vagyok Norbiba) a kedvencem. Nagyon motiváló. A Bolyongó számomra erős kezdés volt az írónő irányába, de melegséggel tölt el a tudat, hogy a Tükörlelkek is ennyire zseniális. Komolyan, büszke lehet a történeteire, mert mély gondolatokat tud átadni a szavak által, és ez ritka dolog.
(ez itt nem a bejegyzés benyalás része)

A Bolyongóról ITT írtam, a Tükörlelkek első részét ITT keressétek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése