Sokszor
megénekeltem már, hogy nekem a Könyvhét, a Könyvfesztivál olyan kikapcsolódás,
amit csak nagyon ritkán élek meg. Szórakozom, közben jár az agyam, főleg, ha
jön velem valaki, vagy ne adj isten, szóba tudok valakivel elegyedni. Teljesen
furcsa vadidegen emberekkel vitákat folytatni egy-egy stand portékája előtt.
Utóbb
keserédes érzelmeket kaptam. Csütörtökön mentünk ki pácolódni az emberek és
standok forgatagába, de én visszamentem egyedül pénteken, mert pár könyvet meg
szerettem volna venni, és egy táskát is.
De,
mint koncertre sem vagyok hajlandó egyedül menni, ezentúl erre az eseményre sem
vagyok hajlandó egymagam beállítani.
Romantikus
filmeket nézve, bepárásodott szemmel figyeljük, ahogy főhősünk küzd a lányért.
Utána megy, zaklatja, gyakorlatilag csak közvetlen közelről rá nem ordít, hogy
vegyél már észre, mert itt vagyok és szeretni akarlak. A romantikus filmek is
károsak valamennyire, ezért is, amit leírtam.
Biztos
valakinek romantikus, amikor valaki üldözi és megeszi a lelkét, az életét
azzal, hogy legyen az övé.
De
ez élesben már annyira nem poén.
Van
egy ember, akinek szimpatikus vagyok. Szerinte ez első látásra szerelem, még
sosem érzett ilyet, habár teljesen, totálisan nem kíváncsi a nevemre –
kategorikusan kijelentette, én Sziszi vagyok, és kész. Csak haza akart kísérni,
udvarol. De nem. A szememben nagyon nem. Kedves, aranyos, de ennyi. Nincs meg
az, amiért beengedném a magánéletembe. Aztán jött a duzzogó időszak, majd
gondoltam, mindenki túltette magát ezen, kommunikálhatunk normálisan is.
Nem
gondoltam volna, hogy kimegy a Könyvhétre, ezért pénteken munka után kimentem.
Bambultam, kerestem a megfelelő standjaimat, amikor valaki csak úgy kikapta a
kezemből a szatyromat, hogy majd ő viszi. Olyan zavarban voltam, hogy az agyam
elfelejtett gondolkodni.
Ott
duruzsolt a fülembe, hatvanszor elmondta, hogy ő tényleg és igazán, és csak
lökte a szerelmes szöveget, amivel a nem szerelmes ember lánya baromira nem
tudott mit kezdeni. Szememre vetette, hogy megint a főnökasszonyommal jöttem
ki, kvázi utánam ólálkodott. Vásároltam, de összpontosítani nem tudtam, csak
bolyongtunk a standok között, miközben én meséljek magamról.
Nem
vagyok csevegős lány, főleg, ha sokkot kaptam, főleg, ha olyannal kell
csicseregnem, akivel nem akarok.
De
közben ment az érzelmi lehúzás, az, hogy őt nem érdekelték a könyvek, de én
csak nézelődjek. Tájékoztatásul közlöm, a fejemben egy másik emberrel nehéz
másra figyelni, főleg, amikor az egyik standnál megjegyezte, hogy úgy köszönnek
nekünk, mintha egy pár lennénk, és biztos csak miatta mentem ki.
Olyan
szintű menekülhetnék tört rám, hogy azt el nem tudom mondani.
A
felhúzott várfalam köré ástam egy jó nagy árkot, savat öntöttem bele, és
előkerült némi szögesdrót.
Rettentően
kellemetlen volt. Életem egyik legkellemetlenebb élménye.
Sajna,
ha más felé vagyok elköteleződve, akkor hiába csinál bármit, akkor ott nem
megy. Lehozhatja a csillagokat is az égről, nem. Nem a távolság, nem a kor,
egyszerűen van, amikor tudod, hogy nem passzoltok.
Sajnos,
én ilyen típus vagyok, hogyha buldózerrel jönnek, hajlamos vagyok tankot
ragadni. Aztán ezt csak rosszabbítja az, hogy megcsinálok valamit, amit nem
akarok, elmondom szépen, hogy nem, de csak azért is.
Az,
hogy valaki üldöz, nem romantikus. A szememben erősen para.
Hazafelé
azért nézegettem magam mögé, hátha.
Csak
remélni tudom, hogy most már abbafejezi, miután elmondtam, ez egyszeri volt,
soha többet, semmit nem fogunk csinálni közösen. Maximum mosolyogva leszámolom
a kellő csavarmennyiséget.
Szerintem ő sem szerelmes. Volt nekem is ilyen, azt mondta, hogy nem tud barátnő nélkül lenni. Megkértem egy másik pasit, hogy itt ne hagyj vele. Átmentem másik irodába, hátha elmegy. Közben ilyen dolgai voltak, hogy szerinte hogyan kellene kinéznem. Mindig volt csaja a rámenősség miatt. Engem annyira kifárasztott, hogy jó, mondtam, akkor menjünk el valahová. Aztán eléggé kiütköztek a különbségek a "randik" során és szerencsére vége szakadt a dolognak. Keresett mást.
VálaszTörlésSzerintem sem. Kb. csak tetszem neki, de ennyiben kimerül. Én nem hiszek abban, hogy valakibe belezúgok úgy, hogy nem tudok róla semmit.
TörlésMi csak megittunk egy limonádét a Könyvhéten, bőven elég volt. Nem lett szimpatikusabb, továbbra sem mozdult meg bennem semmi, több ilyen nem lesz, pláne, mert végig az villogott a fejemben, hogy mit keresek én itt?!
Előbb-utóbb ezek találnak mást. Más áldozatot.
Számomra a szánalmasság mellett valahol igen para emberek.