2019. június 2., vasárnap

Bosszúállók: Végjáték


Végre! Tudjátok, milyen régóta meg akarom nézni? Ám vagy nem volt a környezetemben ember, aki társult volna, vagy nem érdekelte őket, vagy „majd”. Az állandó mozistársam is besavanyodva ül otthon, mert nem bújik elő a csigaházából monszun idején, beteg is volt, szóval, így jártam.

A legnagyobb zuhéban kézen fogtam magam, és elmentem megnézni.

A vicc az volt, hogy hét hely volt még, amikor sorban álltam a pénztárnál, és az előttem levő hét fős társaság pont azt beszélte, hogy azt nézik meg. Nem tudom, végül hova lettek, de a teremben nem voltak.

Lehet, hogy SPOILERES!


Avengers: Endgame (2019)
amerikai akciófilm, 132 perc
Rendező: Anthony Russo, Joe Russo
Forgatókönyv: Christopher Markus, Stephen McFeely

Szereplők:
Tony Stark / Iron Man – Robert Downey Jr.
Natasha Romanoff / Black Widow – Scarlett Johansson
Thor – Chris Hemsworth
Steve Rogers / Captain America – Chris Evans
Thanos – Josh Brolin
Scott Lang / Ant-Man – Paul Rudd
Nebula – Karen Gillan
Carol Danvers / Captain Marvel – Brie Larson
Rocket (hang) – Bradley Cooper


A világ ocsúdik Thanos csettintése után, a szuperhősök próbálnak talpra állni, és egy váratlan lehetőséget kihasználva igyekeznek megfordítani a dolgok állását.


Gondolatok
Igen, szomorkásabb hangvételű, mint az eddigi Marvel-filmek, mert a csettintés után vagyunk, és tudjuk jól, nem mindenkinek lesz happy end. Azt is tudjuk, hogy egy korszak lezárása ez a film, sok karakter hattyúdalával.
Színes, mozgalmas, mint az eddigi filmek, viszont hiába a poénok, a színek, a zenék, egyszerűen nem üt annyira, mint eddig. Azt hiszem, ez betudható annak, hogy a hamis marketing, ami a film megnézése után világossá vált, rányomta a bélyegét az egészre, mint ahogyan az is, hogy már a film előtt elkezdődik a nézőben a gyászmunka.
Nyilván, lesznek még Marvel-filmek, de akkor is, ez a széria itt ér véget.
Gondolok itt arra, hogy a legtöbb szál elvarrásra kerül, viszont felvezetik az újakat is.

A trailerekről annyit, hogy jól működtek, mert fent tartották az érdeklődést, viszont így a mozi után azt mondom, hogy sok minden benne sincs a filmben, illetve a film igen csekély hányadát tartalmazták.


A sztorit nem tudtam úgy kiszámítani, hogy meg tudjam mondani pontosan, kivel mi lesz. Volt benne pár nem várt történés. Fordulatos események tarkítják az egyes szereplők helyzeteit.
Nem pörög annyira. Minden karakternek van ideje emberközelibbé válnia, valahogy a film első harmadában pont ezért fejezetszerű az egész. Mély, depressziós, érzelmes, mert hát, ha elvesztünk valakit, csak később ébred fel a düh kivetülése, és ezt jól példázzák a karakterek. Mindenkinél más a feldolgozás módja.
Amerika kapitány csoportos foglalkozásokat tart, a Fekete Özvegy falakat emel maga köré, Thor enyhén alkoholista lesz...stb.

Erre szolgál a múltidézés is, mert itt kapjuk meg az ok-okozatot, akárcsak a visszatekintésekkel. Múltban élni, vagy a jelenben. Meg lehet-e változtatni? Végül is, meg, de vannak pontok, amiket nem.
Például, a csettintés áldozatait vissza lehet hozni, de aki azon kívül halálozott el, azt nem.
Szép allegória arra nézve, hogy nem lehet mindent semmissé tenni, és működik a qui pro quo elv is.


Thanos, akit nem feltétlenül a gonosz szándék vezérelt, elbukott, és kevésbé volt kemény negatív szereplő, mint az előző részben, viszont, ha tudjuk ezt az univerzumot egészében értelmezni, akkor igen.

Marvel Kapitány igazából csak úgy van, és rövid hajjal úgy néz ki, mint Wossala Rozina.
Thor eddig sem volt combos karakter, a filmjeit Loki vitte, viszont azzal, hogy duci lett, még van benne craft.
Vasembert sose szerettem igazán, kicsit meg is untam, ugyanakkor, ő fejlődött a legtöbbet, mert nem volt valami hű, de erős karakter, viszont ebben a részben megkapta a konfliktusát, ami hiányzott belőle.
Amerika kapitány már nem azt képviseli, aminek szánták. Erőteljes szimbolikája volt mindig is, és a morális alapjává vált a Bosszúállóknak.
Hulk olyan semmilyen, örülök, hogy van, de jó filmek neki is kellettek volna. Sólyomszemről és a Fekete Özvegyről továbbra sem tudtunk meg többet. Kár értük.

S persze, megkapjuk a tökéletes amerikai p.c.-t, ami a női szuperhősök összeállását jelenti.


Sajnos, érdemes látni előtte az összes előző filmet, máskülönben lehet, hogy élvezhetetlen, értelmezhetetlen lesz az egész.

A torokszorítás és a humor egyensúlyban van, ez áthatja témájában és képeiben is a filmet. Nagyon játszottak a nézők érzelmeivel.
Most először viszont, minden karakter életének tétje van, és igazi okokat látunk, amiért küzdeniük kell, mert küzdeni akarnak.

Persze, akadnak logikai bukfencek, viszont a film meg is magyarázza azt. Nem megyek bele a fizikába, mert nem kéne, de az időutazással lefikáznak jó pár kedvelt filmet, aztán meg is magyarázzák, számukra miért működik az, amit Tony Stark legalább olyan egyszerűen feltalál, mint ahogy Thanos csettint. Másrészt, a lassú felvezetés után, amikor vége úgymond a letargiának, kissé szétesik a film közepe. Megkapjuk a láncszempótlékokat, ami még mindig csak látszólag ugyanannak a filmnek részei, de igazából belenyúltunk az összes fűszerbe, aztán jól egy kondérba csepegtettük őket, hátha lesz valami. Hát, lett.

A látvány rendben van, főleg a csata. Ott csak kapkodtam a szemem, mert olyan gyors és ütemes, ami nem szokványos.


Az utolsó negyed órában búcsút veszünk ezen filmek szereplőitől. Számomra kicsit sok volt a lezárás utáni lezárás.
Ja, és nincs stáblistás jelenet!

Összegezve, jó film volt, igaz, pár alkalommal „érzékenyültem el”, de nem vonultam ki sírva a moziból, nem gördült le könnycsepp, ám igazi érzelmi hullámvasutat kaptam.
Megérte megnézni, tegyetek ti is így!

1 megjegyzés:

  1. Megnézem, de nagyon hosszú. Meg ha még fele csapat ki is múlik, hááát, akkor ehhez kell egy olyan lelkiállapot is. De mindenki dicsérte, aki látta.

    VálaszTörlés