2019. május 1., szerda

Vagy megoldod, vagy más sem fogja


Amit most én gondolok az ingatlanosokról, az nem túl szép. Eladó lakást is necces találni, kiadót egyenesen horror. Történt ugyanis, hogy a lakótársam minőségi cserét csinált; a palija jön, én meg megyek. Mivel haza nem tudok, maradt az albérlet. Kigondoltam, hogy maradnék Dél-Pesten, vagy olyan területen, amit ismerek, garzon legyen egy olyan környéken, ahol nem balhésak a szomszédok.

Egyből szóltam ismerősöknek, akik biztosítottak, hogy szólnak, ha lesz valami. Ha egészen őszinte akarok lenni, szerintem a legtöbbjüknél megállt itt a dolog. Nem kárhoztatom őket érte. Páran akkor adták fel, amikor szembesültek a kiadói oldal feltételeivel. Néha én is elkeskenyedtem annak ellenére, hogy a munkahelyemen is mindenki szívügyének tekintette a helyzetet.


Ami elkeserítő és bosszantó egyben:

Az árak
Lukakért kérnek el százezer forintokat. Romos, sötét, olyan helyen van, ahol nem maradna meg huszonnégy órán át sem a vesém, sem a pénzem. Másrészt, ha hozzácsapok még egy húszast, akkor másfél, két szobásba mehetek.
Volt, ahol budi sem volt.
Tényleg garzonokért kéthavi kaució + bérleti díj + rezsi + közös költség + anyám kínja. Még a belvárosban csak-csak megérteném, de a peremen már kevésbé. S mondom még egyszer: túl van árazva az összes. Azért én egy szoba-konyha-fürdőszobáért sokallom a 100 ropit.
Volt, aki 60.000 + rezsiért adta ki, én felújítom, és ha kész vagyok vagy mehetek, vagy emelt bérleti díjat fizetek.
Volt, aki 100.000-ért ad ki garzont félreeső helyen, csak azért, mert ő felújította, hitelt vett fel, és nem utolsó sorban, a szomszédja lakása is kiadó ennyiért, pedig az rosszabb állapotban van, mint az övé.
A kedvencem viszont az, aki a garzont napi 15.000-ért adja ki.
Illetve azok, akik szobát hirdetnek 60 ezerért.

A magánszemélynek álcázott ingatlanosok

Az ingatlanosok / hirdetőirodák
Akkora kamu, és NE DŐLJETEK BE azoknak, akik azt mondják, fizess be 8 rugót, cserébe két hónapig használhatod az adatbázisukat.
Kitesznek olcsó albérleteket – a kép mindig illusztráció! – bemész az irodába, mert amíg nem fizetsz, nem adnak semmilyen felvilágosítást. Fizetsz, majd közlik, amiért odamentél, pont tegnap/aznap ment el.
Nézegeted naponta az adatbázist, de semmi változás nem történik.
A csalogató, olcsó albi pedig az idők végezetéig ott marad a neten.

Tök jó, hogy nem kell fizetned az ingatlanosnak sikerdíjat. Még az se lenne baj, ha kéne, mert rendesen elvégzi a munkáját, de nem végez semmit. Csak gondoljatok bele, napi nyolc ember megy be hozzájuk, 64 froncsi, és nem tesznek érte semmit.

Beszélgetés reggel 8-kor.
Én: Jó napot kívánok! Dóra vagyok. A xxx kiadó lakás felől szeretnék érdeklődni.
Az ingatlanos: Sajnálom, de az tegnap elkelt.
Én: Tényleg?
Az ingatlanos: Igen.
Én: Érdekes, mert a hirdetés ma 7:55-kor került fel.

Az idő náluk relatív. Nyolc előtt nem veszik fel a telefont, és öt után sem. Jobbára azonban nem veszik fel, csak kicsöng, kinyom, hangposta jelentkezik, vagy ki van kapcsolva, vagy átirányít a semmibe. Ja, és vissza se hívnak, üzenetekre nem válaszolnak semmilyen platformon.

Valamelyik iroda azért is közvetítési díjat kért, hogy megnézzem az ingatlant, még akkor is, ha nem tetszik, és nem veszem ki.

A legtöbb (főleg nagy, neves) irodánál eladó lakás van dögivel, de kiadó csak üzlethelyiség.

A kedvencem, hogy savazzák egymást. Persze, mert a másik ilyen-olyan, de ők nem, náluk tiszta minden, és gyorsak, és ügyesek, és blablabla…

A magánszemélyek
Nagyon nem léteznek. Ők is hasonlóan bánnak az üzenetekkel, hívásokkal, mint az ingatlanosok – senki magánszeméllyel nem tudtam így beszélni. Hozzátok csak egy kérdés: MINEK HIRDETSZ, HA NEM VESZED FEL?!
Lejárt hirdetést fent hagynak, egy oldal több másikra is áttöltheti, szóval újra és újra ugyanazok jönnek veled szembe.
Rettentő sok ingatlanos „magánszemély”.
Tedd le a pénzt azért, hogy majd fél/egy év múlva kiadják neked.
Munkásszállókat hirdetnek.
Papír nélkül tedd le a pénzt.
Hamiskás légyottokra adnak ki lakásokat albérlet címszó alatt.

Kolléganőim, lakótársam írta ki Facebookra, csoportokban osztogatták, hogy lakást keresünk. Többen mondták, hogy szarjuk le az ingatlanosokat, hirdetőirodákat, a pofafüzettel többre megyünk. Nagyon nem hittünk benne, főleg az első elkeserítő, jóakaró üzenet után, miszerint, ne reménykedjünk. Nem rosszból, de adjuk fel.

Egy nap, kaptunk egy telefonszámot, de csak legyintettem, tuti ingatlanos marketingfogás (nem ötlet nektek!!!). Végső elkeseredésemben hívtam fel, és a lényeg, hogy van kecóm. Nem ingyenélő volt, és ahogy beszélgettünk, rájöttünk, hogy valamilyen szinten ez a Sors keze.

Mindent egybevéve, én megorroltam az ingatlanosokra. Eleddig életemben egy normális, valamirevaló ingatlanossal sodort össze a sors, a többi kókler volt. Lehet írni, hogy csak rosszba nyúltam bele, vagy, hogy ez ilyen és hogy csak a 80%-a kókler, szerintem meg, túltenyésztett állatfaj, akiknek apró dollárjelek úsznak a szemük előtt. Pont ezért, megismertetném őket a Dunával, miután ittak egy kis ólomkoktélt. Lehet azt is írni, hogy hasznosak, amit alá is írok.
Ingatlanoztam, csak rájöttem, az nem nekem való.
De mindig elérhetőek voltunk, szűrtünk, még albérletnél is az embereket, ami manapság egyáltalán nem jellemző. Ők így „dolgoznak” meg a pénzükért. Vegyétek fel a telefont, vagy szedjétek le a hirdetést. Mindenképpen reagáljatok valamit, de ha meg nincs bennetek ennyi, akkor kerüljetek ilyen helyzetbe, meglátjuk, nektek mi fog fájni, mert úgy kerestek gerinces albérlőket, hogy a tietek vajból van.

No, de mindegy is. Túl vagyunk rajta. Ezért is voltam mostanság eltűnve, mert vagy melóztam, vagy a hirdetéseket bújtam. Ahogy átköltözöm teljesen, ígérem, jelentkezni fogok még idegőrlővel és virágnyelvvel. Szép kis csokor lett belőle.

2 megjegyzés:

  1. Nem egyszerű, tényleg. Diákként még könnyen találtam albérletet, de aztán egyre nehezebb lett, meg együtt kellett lakni másokkal, én nem tudtam volna egy lakást fenntartani egy fizetésből. Nagyon rossz élményem nem volt, de nem maradtam sokáig egy helyen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem ez is félelmem volt, amit leírtál. Mással együtt lakni (újra), egy fizuból kacsalábon forgó palotám nem lesz, újra el kell kezdenem, akár többször is. De most azt mondom, hogy minden rendben.

      Törlés