2019. április 17., szerda

Sherrilyn Kenyon: A Hold sötét oldalán


„Sötét vágyak vadásza 10.”

Mindig várok egy-egy ilyen könyvet két sci-fi között. Imádom Kenyon világát, a szereplőit, és nem utolsó sorban a történeteit.


Fülszöveg
Félig állat, félig ember, és nagyon veszélyes. Az állandóan hajszolt Vérvadász jól ismeri a fájdalmat és a kockázatot. De a java csak most jön…
Susan Michaels régen menő riporter volt, de kelepcébe csalták és tönkretették. Most egy jelentéktelen seattle-i újságnál dolgozik, ostoba cikkeket ír molylepke-inváziókról, ufógyermekekről, és úgy gondolja, ennél rosszabb nem is lehetne az élete. Aztán egy cikk kapcsán elmegy egy állatmenhelyre, ahol az interjúalany várpirokról handabandázik, Susan pedig az allergiája ellenére befogad egy macskát. Amikor azonban új házi kedvencéről kiderül, hogy jóképű és veszélyes alakváltó, a riporternő ráébred, hogy itt nem csak a karrierjéről van szó.
Ravyn Kontist, a Vérvadászt azok árulták el, akik a legközelebb álltak hozzá. Háromszáz évet töltött lélektelen harcban a daimonokkal, akik az embereket akarják leigázni. A végső harc csak most kezdődik, és mindkettőjük sorsát egy ember, méghozzá ez a nő tartja a kezében…


Eredetileg: Dark Side of the Moon (2006)
Szerző: Sherrilyn Kenyon
Kiadó: Athenaeum Kiadó (2018)
Fordította: Goitein Veronika
Oldalszám: 400
Műfaj: paranormál-romantikus

Kedvenc idézeteim
1)
Talán önző, de minden vágya az volt, hogy találjon egy embert, aki feltétel nélkül szereti.

2)
Ha valaki, ő igazán tudja, milyen, amikor magára hagyják az embert. Nincs rosszabb, mint teljesen egyedül lenni a bajban.

3)
- Szóval, merre menjünk? – kérdezte.
- A pokol kapujához.

4)
- Arra viszont nincs esély, hogy újabb társra találj?
- Elvileg lehet. Gyakorlatilag annyi az esélye, mint annak, hogy grapefruitmérgezésben elpatkolok.

5)
Figyelmeztetés nélkül nem küldelek el. Csak maradj ott, és csodáld a vonzerőm! Abból nem lehet baj.

6)
Mindenki megérdemelné, hogy szeressék.

7)
Élvezzük, ami megadatik, Cael! És hálásak leszünk érte. Ne kívánj többet, mint amit a Sors kijelölt a számunkra!

8)
- Mi a helyzet? (…)
- Szarhegyek mindenütt.

9)
A halál egy kapu. Gondolkodj, mielőtt bezörgetsz rajta!

10)
Hogy őszinte legyek, két okból sem akarok bárkit magam mellett tudni: az emberek vagy elárulnak, vagy meghalnak. Így is, úgy is szar, és aztán emésztheted magad, hogy mit rontottál el.

11)
Az ellenségeim elvehetnek mindent, de az életem az enyém, és minden egyes lélegzetem kincs. Nem adom! Soha többet!

12)
Higgy nekem, nincs annál rettenetesebb, mint elveszíteni azt, akit a legjobban szeretsz, csak azért, mert gyáva voltál. Ebben nem szabad hibázni.


Gondolatok
Még mindig nagyon szeretném, ha léteznének ilyen lények, akár vámpír, akár sötét vadász, akár akármi, és kopogtatna az én ajtómon is egy ilyen. Rájöttem, ezek a könyvek valahol visszaadják azt a reményt, amit elvesztek, amikor a valóságban élek.

Nem volt rossz, de feleannyira se ment el gyorsan, mint az eddigi kötetek. Tény és való, hogy áthelyeződött a történet New Orleans-ból Seattle-be, ez pedig amolyan töltelék, vagy összekötő kötet. Tény az is, hogy hozza a megszokott és várt sablonokat, amitől picit mindig szerelmes tudok lenni.

Susan tökös, belevaló csaj, a macskaszőr allergiája kifejezetten tetszett. Jópofa volt a Ravynnel való kapcsolatára nézve. Van múltja, van története, melyek csak mozgatják, de nem legyűrik őt. Kicsit sok volt, hogy mindenhez értett, és remek harcművész is volt, viszont legalább ennyire volt furcsa az alakváltó leopárd varázslatos képessége. Ruhát és frizurát varázsol magának.

Ravyn nem lett kedvenc. Persze, imádtam, de valahogy Wulf, Talon és a többiek, még Vane is szívemhez közelibb. Annak ellenére, hogy többször sérült, mint egészséges, nem nyávog ez a leopárd, ám szívszorító az előtörténete.
Ő és a családja. Mennyi ilyen van?! Az ok változik, és talán a benne szereplők is, de ő aztán nem tehetett semmiről. Elárulták. Úgy hoztak ítéletet felette, hogy ő nem volt a szó szoros értelében hibás… csak szerelmes.

Szép lassan bontakozott ki a szerelmük, jól felépült az egész, mindamellett, nem a szexen volt a hangsúly. Az akciódús, pörgős történetet szinte kiszínezte a kettejük kapcsolata.
Susan és Ravyn passzolnak egymáshoz. Tanulságos és vicces társalgásaik vannak.


Nyilván kellett a vérfrissítés a sorozatnak, és ebben a kötetben rengeteg minden történik, ami változást, mozgást adhat az egésznek. Talán, egy kicsit túl sok volt a halál, az eddigi megszokotthoz képest.

A felvezetett vadászok egy részét sajnáltam, egy másik részét érdekesnek találtam. Kíváncsi lettem rájuk, ahogy a sötét oldalra is.
A „gonoszok” világába is betekintést nyerünk. Nem utolsó sorban, a gonosz is csak a bosszú által vezérelt áldozat, vagy kényszerből került oda, ahol ellenséggé válik.

Stryker és Satara és a pokolszökevények kicsit olyanok voltak, mint a fej nélkül rohangáló csirkék.
A mellékszereplők izgalmasak, de nincsenek kibontva.

Nick enyhén elmebajos, fog ő még alakítani, de dühös vagyok rá, nem úgy, mint Caelre és Amarandára. Az ő történetük izgatja a fantáziámat, miszerint, most hogyan tovább?

Ebben a kötetben inkábba Fegyvernökök kerültek előtérbe. Hogyan működnek? A szervezetük hogy épül fel? Ettől függetlenül, Erikát én már megfojtottam volna… Artemisszel együtt.

Túl kevés Acheron – akinek valahogy nem áll jól a szerető sztereotípia, és olyan furcsa volt -, és túl kevés Simi.

Nagyon nagy és világmegváltó gondolatokra nem leltem benne, persze, ha nagyon akarnék kapirgálni, akkor tudnék. De azt a pillanatnyi lelkiállapotom mondatná velem. Szerintem, olvassátok el, és akkor meglátjuk, mit szedtek fel az életigenlésről, a családról és az összetartásról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése