2019. április 14., vasárnap

Nógrádi vár


Az albérletkeresés most rendesen kitölti a mindennapjaimat, így kábé borult minden, amit elterveztem erre az évre, az is, ahogy. Tudom, kifogásokat keresek, de ezen a héten is rendesen akartam posztokat kitenni, erre minden este bújtam az internetet megfelelő kecó után nézelődve.

Úgyhogy, most még a múlt heti kirándulás képei következnek. Családdal elmentünk egészen Nógrádig, hogy a várat megnézzük. Annyira sajnálatos tény számomra, hogy ide valahogy nem jut el a vármentő program, pedig a környezeti eróziónak hála, idővel ebből is két egymással szembefordított kőkupac marad. Egy része életveszélyes, csak saját felelősségre látogatható. Impozáns kilátása van, nem kéne veszni hagyni. Tudom, tudom. Tervbe van véve a megmentése, mégsem látszik rajta ez igazán.


Nem, nem mászunk be mindenhova, ahol nem lehet rendesen felegyenesedni. De ha már nyitva volt…



Mert minden várban kell egy ilyen kép.


Fatáblákra vésett iránymutató, mi hol állt anno a várban.



Ha minden igaz, a legrégebbi kővárunk a maga belső tornyával. Eléggé szabálytalan alapzatú.








Autóval egészen jól megközelíthető. Az utcán vagy akár a közeli parkolóban is meg lehet állni, majd egy kis szerpentinen felmenni a romokhoz. Szabadon látogatható.













Kilátás a várból






Nógrád egy rettentően csendes település, vasárnap délután szinte emberrel nem találkoztunk. Minden zárva volt, és talán csak a szintén ide látogató emberkék ültek a két nyitva levő vendéglőben.


Nagyboldogasszony plébániatemplom

Nógrádi Evangélikus Egyházközség temploma


A várban egyébként vannak kifüggesztett lapok a környék és a település látnivalóiról is. A forrásokat is meg szerettük volna nézni, minként néztük is, ám egy ember vagy nyolc palackkal állt előtte, kimaradt a fotó róla.

Kálváriadomb





Ezután átmentünk Balassagyarmatra, ahol a család ismert egy cukrászdát (Orchidea cuki). Helyből a kedvenc vendéglátóipari egységemmé vált, mert amikor beléptünk, a Depressziótól A kés hegye című szám üvöltött a hangszóróból.
A sütijük sem utolsó ám.


Mentünk egy karikát a városban.
A börtön egyből feltűnt mindenkinek.

Bíróság

Szentháromság nagytemplom


Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség temploma


Jánossy Képtár épülete a főtéren


Madách Imre szobor


Valamikori csendőrségi palota


Palóc múzeum


A legbátrabb városba (Civitas Fortissima) még vissza szeretnék majd egyszer menni, mert rengeteg dolog van még itt. Ha rajtam múlik, még kóválygok a városban. No, de majd legközelebb.



Zárásként egy autóból fotózott naplemente.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése