2019. április 15., hétfő

Marianne de Pierres: Nejlonangyal


„Nejlonangyal 1.”
„Az első Parrish Plessis-könyv”

A kedvenc antikváriumomban potom pénzért jutottam hozzá. Már régóta szemeztem vele, de félek olyan sci-fit olvasni, amit nő ír, mert általában nem találom őket megfelelőnek.


Fülszöveg
Parrish Plessis képzett testőrnő, apró szépséghibákkal. Például ideje lenne kezdeni valamit az arany szívével, mert egy napon ez fogja a sírba vinni. Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy tényleg felvirradt ez a nap. Mintha nem lenne elég gondja szadista munkaadójával, akitől legfeljebb hullazsákban lehet kilépni, Parrish váratlanul zavaros gyilkossági ügyben találja magát. Bandavezérek, sámánok, dingófiúk, fejvadászok, csúcstechnológiával üzletelő seftesek és rejtélyes hallucinációk elől menekülve próbál túlélni és nyomozni a jövő kegyetlen Ausztráliájában, ahol a média nagyobb tűzerővel bír, mint a katonaság.
A törzsi ellentétek ezúttal komoly háborúval fenyegetik Vivacity megavárosát, ahol a szegények mérgező salakban, a gazdagok magas falak mögött élnek, és Parrish Plessist már az sem vigasztalja, hogy benne lehet a tévében…

Techno-vudu, akció, cyberpunk – nem csak lányoknak.


Eredetileg: Nylon Angel (2004)
Szerző: Marianne de Pierres
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó (2005)
Fordította: Káli Dia
Oldalszám:
Műfaj: sci-fi, cyberpunk

Kedvenc idézeteim
1)
Az ellenség az, akinek megadod magad.

2)
A söpredéknek szüksége volt hősökre, mindegy, melyik vallásra rezegtek.

3)
Most épp azt gyakoroltam, hogy csak magamra számíthatok, és én vagyok a legjobb vésztartalékom.

4)
Manapság már nem nagyon szoktam vakon engedelmeskedni – főleg nem idegen hangoknak a fejemben -, de igaza volt.

5)
Mit is mondott Daac? Valami olyasmit, hogy egy hely a lelkünk részévé válhat, mindegy, milyen hitvány és csúf. Aztán lehet, hogy ez azt jelentette, nincs más, ahová mehetnél, csak szebb szavakkal.

6)
A megszállottság a totális őrültek sajátossága.

7)
Sírtam. Szégyenkezés nélkül, leplezetlenül. Mind eddig még soha. Amíg a lelkem száraz és kemény nem lett.

8)
A vágyakozás – bármilyen formában jelenjen is meg – az emberi világ valódi hajtóereje.


Gondolatok
Ahhoz képest, hogy erős sztereotípiával viseltetek a női sci-fi írók felé, kellemes csalódást okozott a kötet. Gördülékeny, szórakoztató, mozgalmas, érdekes.

Érdekes? Igen. Érdekes volt az ausztrál környezet, de igazából játszódhatott volna bárhol máshol is. A világ felépítése annyira posztapokaliptikus, mintha az Aeon Fluxot kereszteztem volna a Mad Max szériával. A világábrázolás összetett, és nem mindennapi dolog behozni a pogány, spirituális vonulatot egy cyberpunk könyvbe.

Mozgalmas? Igen. Mindig történik benne valami, és ahhoz képest, hogy E/1., nem volt képdoboz-érzetem. Nyilván függ ez attól is, hogy Parrish tökéletes főhősnő, akinek gondolkodnia és cselekednie kell felváltva, mindamellett, hogy nőből van, és megérinti a másik nem, azaz vannak érzelmei.
(Tarth-i Brienne-ként mozgott előttem végig)

Rajta kívül Daac olyan se hús, se hal karakter. Ami a többieket illeti, olyan figurák, akik mozgásban vannak, és tolják a regény szekerét előre. Jamon nem a legtökéletesebb gonosz, inkább csak gerinctelen balfék, aki jókor van jó helyen.
De nem tudom, hogy csak én jártam így vele, de sokszor futottam bele abba, hogy nemi zavar keletkezett a fejemben, például Stellar is eleinte férfiként élt a fejemben, aztán nem, mert nő.

Gördülékeny? Igen. Tetszett a szóhasználat, hogy sehol sem túlzó azért, hogy valamit mindenképpen átadjon, hogy meg akarjon téríteni, vagy mindenképpen bele akarja magát passzírozni a zsáner keretei közé.
Nem attól lesz sci-fi valami, hogy belenyomorgatunk bonyolult matematikai vagy fizikai törvényszerűségeket; hogy technoszlenget használunk kötőszóként, ufók jönnek vagy mi kalandozunk az univerzumban.
Aki ilyesmire vágyik, annak ott van a patchwork-bőr és a mueno „törzs”.

Az egyetlen idegtépő dolog, hogy vannak benne csúnya nyelvtani hibák.

Le kellett küzdenem a késztetést. Hasonlíthatnám a mai YA hülyeségekhez, amelyek többsége nem a mesélésről szól, hanem valaki író akar lenni. Igen, típuskarakterek vannak benne, néhol eléggé lecsupaszítva. Igen, lehetne kidolgozottabb vagy sötétebb. Igen, már olvastunk ilyet.
De.
Ez nem von le az élvezeti értékéből.

Volt pár olyan momentum, ami volt, de minek? Érezhetően még a szerzőben sem kristályosodott ki a világ, amit meg akart alkotni. Ám ez egy sorozat első része, nem ítélem el.

Képek forrása:
rowena-cory-daniells.com
moly.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése