2019. április 17., szerda

Sherrilyn Kenyon: A Hold sötét oldalán


„Sötét vágyak vadásza 10.”

Mindig várok egy-egy ilyen könyvet két sci-fi között. Imádom Kenyon világát, a szereplőit, és nem utolsó sorban a történeteit.

2019. április 15., hétfő

Marianne de Pierres: Nejlonangyal


„Nejlonangyal 1.”
„Az első Parrish Plessis-könyv”

A kedvenc antikváriumomban potom pénzért jutottam hozzá. Már régóta szemeztem vele, de félek olyan sci-fit olvasni, amit nő ír, mert általában nem találom őket megfelelőnek.

2019. április 14., vasárnap

Nógrádi vár


Az albérletkeresés most rendesen kitölti a mindennapjaimat, így kábé borult minden, amit elterveztem erre az évre, az is, ahogy. Tudom, kifogásokat keresek, de ezen a héten is rendesen akartam posztokat kitenni, erre minden este bújtam az internetet megfelelő kecó után nézelődve.

Úgyhogy, most még a múlt heti kirándulás képei következnek. Családdal elmentünk egészen Nógrádig, hogy a várat megnézzük. Annyira sajnálatos tény számomra, hogy ide valahogy nem jut el a vármentő program, pedig a környezeti eróziónak hála, idővel ebből is két egymással szembefordított kőkupac marad. Egy része életveszélyes, csak saját felelősségre látogatható. Impozáns kilátása van, nem kéne veszni hagyni. Tudom, tudom. Tervbe van véve a megmentése, mégsem látszik rajta ez igazán.

2019. április 13., szombat

Ballábasan


Vannak olyan reggelek, amikor már az első szundi előtt tudod, ez nem a te napod lesz. Tudod, hogy utálsz felkelni, hogy utálod csendben végigülni az első kávét. Tudod, hogy a munkahelyen nabaszdmeg hangulat lesz, vagy jön egy vevő, akinek fingja nincs arról, mint akar – csak egy a kezében tartott csavart, de nem olyat. Amikor felhúzod a redőnyt, elvakít a napfény, amit elküldesz az anyjába, pedig három sötét hónapon keresztül azért imádkoztál, hogy égesse ki a retinádat.
No, ilyenkor jön az, hogy még hatszor nyomsz rá a szundira, nem érdekel, hogy felkelés után igyál vizet, vagy mozgasd át magad, csak kushadsz a takaró alatt, és imádkozol, hogy mégse kelljen felkelni.
Pusztán, ezeken a napokon, fejedre kéne húzni a takarót, és pizsiben, köntösben létezni, számomra egy jó nagy tégely nutellával.

2019. április 8., hétfő

Normafától Budakesziig


Egy kis személyes gondolatmenettel akartam indítani a bejegyzést, amit aztán valahogy mégsem éreztem ide illőnek, úgyhogy a másik oldalon (ITT) teszem közzé.

Rengetegen kérdezik, hogy tudok ennyit menni, szinte megállás, pihenő nélkül. Sőt, van, hogy hulla vagyok, mégis, ha alkalmam adódik, akkor szabadulni vágyom. Ki a természetbe, mert ott megszűnik egy halom zavaró tényező. Ez jobbára a menekülés. Sokáig önmagam elől, most viszont a valós problémák elől, amivel nem akartam szembenézni, csak úgy voltam vele, inkább kint, mint a négy fal között.

Ez volt most hétvégén is. Rágtam Andris fülét, hogy tegyük át a heti egy szeánszunkat szombatra, mert egy héten általában a csütörtök a mélypont. Nagyon örültem, amikor mondta, hogy hozzunk össze egy kis kört.

Így esett, hogy elsétáltunk Normafától egészen Budakesziig, azt is átszeltük keresztbe.

2019. április 7., vasárnap

Kedvencek temetője


Mindig félve ülök be moziba. Szeretek moziba járni, még attól függetlenül is, hogy vannak emberek, akik nem odavalók, mert mobiloznak a sötétben, vagy végigdumálják a filmet, esetleg a popcornt kaparják a zacskó aljáról. Inkább az a szájíz számít, hogy kevés olyan film van, ami tényleg jó, mert van története, jó a forgatókönyve, és nem arról szól, hogy nevek meg látvány.
A remakeknél ez fokozottan így van.

!SPOILERES!