2019. március 17., vasárnap

Káposztásmegyeri kiserdő

Még november végén voltunk a Farkas-erdőben. Nagyszerűen kitaláltam, mert szerettem volna olyan helyre menni, ahova még nem mentünk el Pesten belül. Kicsit unom a körutakat már, és akkor még volt némi jó idő, meg időm.
Úgyhogy, Andrist a hónom alá csapva mondtam, ma nem fogunk bent punnyadni a városban.


Jártam már arrafelé, de persze, mint szokott lenni, eltévedtünk, mert elfelejtettem a villamos számát, megnéztük a menetrenden, erre rosszra szálltunk fel. Andris hangzatos káromkodásokat lőtt végig a levegőbe, néztem is, milyen kacifántos szavakat nem ismer.

Végül persze eljutottunk a 14-es villamos végállomásáig, ahol útitársam azon parázott, hogy biztosra veszi, nem tudom, merre kell menni. Én meg csak balra fordultam, és reménykedtem, hogy nem egy újabb betondzsungelt találunk.

Természetesen, megtaláltuk a kiserdőt, egy csapáson keresztül be is mentünk.






Tetszett, hogy tele van téve madáretetőkkel. Ez annyira nem tipikus, némelyikben alma és/vagy magvak voltak.



Halloween környékén voltunk ott, ezért rengeteg töklak volt elhelyezve mindenfelé. Némelyikbe még én is megköltöztem volna. Ötletes, és nem mellesleg, remek kis közösségépítő program.




Van benne sütögetős hely, játszótér, tanösvény, és szabadtéri edzőlehetőségek is, melyeknek nagyját kipróbáltuk, már, ahol nem hiányzott a kötél. Azt a majomkodást érdemes lett volna videóra venni. Kezdjük ott, hogy egyikünknek se volt izomzata a saját testsúlyos edzéshez, másfelől, nem mindenhol tudtuk, hogy kell használni az eszközöket.

A képek többsége ugyanolyannak tűnik, kíváncsi lennék rá nyáron, amikor zöldell.
Amúgy, ha jól tudom, egyszer már leégett ez az erdő, amit sajnálok, viszont, örülök annak, hogy nem ház épült a helyén, hanem helyreállították, és egyáltalán nem lebecsülendő egy kis zöld környezet a betonok között.


Jobb esetben ezt láttuk volna, ha az erdő „elején” megyünk be, és nem valamelyik oldalán.
Kilométereket költöttünk el benne, majdhogynem megnéztük minden oldalát.

Végezetül a Szilas-patak, ami egy alig bokáig érő pöce inkább. Sajnálom ezt mondani, mert maga a miliője szép, csak kissé túlzásnak tartom pataknak bélyegezni. No meg persze, takarítani kéne.



Szóval, ha ide jövök legközelebb, akkor szeretnék, amikor már jó idő van, és minden zöld.
Nem dimbes-dombos, inkább lankás, de abszolút bejárható szandálban is.

Aki pesti, és még nem volt itt, nézze meg.
Aki nem pesti, annak talán izgalmas lehet.

2 megjegyzés:

  1. Hitelajánlataink
    Be kell, hogy finanszírozza egy fontos projekt, vagy keres finanszírozást építeni vagy vásárolni otthonában? Ne kérjen több kérdést. Kínálunk ingatlan hitelek, autó hitelek és személyi kölcsönök, hogy segítsen.
    alex.triadis1974@gmail.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nem élek a lehetőséggel, és több ilyen megkeresést nem kérek!

      Törlés