2019. február 10., vasárnap

Én érezzem rosszul magam, mert te vagy a kretén?


Gratulálunk! Ön nyert!... de csak tapasztalatot…

Van az önző-egoista embereknek egy olyan csoportja, amely még a saját rendszerén belül is csak akkor tud jól működni, ha az egóját imádod, s nem őt magát. Ez utóbbi nem érdekli. Számára akkor leszel érdekes, s valamelyest értékes, ha az ő fogalomtára alapján jól szereted az egóját.
Az egót, ami egy máz. Nagyképűség a semmire.
Olyan, mint a macska, ami felborítja a karácsonyfát, mert semmi sem ragyoghat nála fényesebben. Pont ezért hülyének néz, ha jó kedved van. Furán méreget, ha boldognak nevezed magad, s tudatosan vagy sem, de azon fáradozik, hogy a létrája legyél mankó helyett.
Gondolok itt arra, hogy a te károdra – újrázott sértegetések -, a te hátadon próbálja feljebb tornázni a valójában megroggyant egóját.


Használ. Kihasznál.
Képtelen bocsánatot kérni, mint ahogy egyéb élvezetek nélkül képtelen leengedni. Merev, egyszerű, önigazoló és sekélyes. A világában minden vagy fekete, vagy fehér, átmenet nincs.


Megértem, hogy minden ember hordoz magában valamit a felmenőitől, és alakít rajta valamelyest az élet. Mindenki a saját belső világán dolgozik, de nem feltétlenül bánt másokat, főleg olyanokat, akik mindig kinyalják a valagát.

Ugyanakkor, mindig akkor tűnik el, ha szükség van rá, a másik akkor fontos, amikor neki kell valami. Lelki segély, testi-lelki könnyítés, amúgy rongy vagy a szemében.

Nem érti, miért fáj neked, ha ő megbánt. Ő a tisztaság bajnoka, a bántódásról csak te tehetsz. A te hibád, hogy az ő ordenáré seggfejsége miatt, te vagy túl érzékeny.


Igaz, hogy az ember problémái nem szűnnek meg, ha az ilyen ember kikerül a képből. De nem is döngöl a földbe senki, mindenféle köszönöm és bocsánat nélkül. Nyugodtan hajthatod álomra a fejed, mert te még tudsz változtatni, szemben vele, aki csak kifogásokat keres, és egy nap ott fog állni magányosan, aszottan, mint egy szárított barack. Elmúlik a szépség, a helyesség, és nem marad más, mint egy kiábrándult, savanyú, ronda öregember, borzasztó természettel.
Nem fog senki magvas, betanult, vagy innen-onnan kimásolt szövegekkel védekezni, ami általában csak arról szól, hogy ő mossa kezeit, mert „te kis szar, én nem tettem semmit, ellenben te vagy lelki roncs, a te hibád, hogy felveszed (a sértést)”.

Csak azt kéne megérteni, hogy a másik is ember. Egy érző lény. A szakszövegekből megtanulhatjuk az elméletet, most már csak a gyakorlatot kellene tudni kivitelezni. Ugyanis, és ez üzenet az egyik ilyen ismerősömnek: nem csak akkor tud bántani valami, ha még vannak feldolgozatlan problémák. Akkor is, ha a szavakkal feltéped a seb helyét!
Nem az a baj, hogy sokfélék vagyunk, hanem az, hogy a különbségek főbb pontjaira helyezzük a hangsúlyt ahelyett, hogy a fentieket befogadnánk.

Köszönjük a részvételt!


Képek forrása:
szabadgondolat.wordpress.com
https://hu.pinterest.com/pin/350577152220816734/
vaol.hu

4 megjegyzés:

  1. Azt mondják alacsony a kerítés...de úgy látom felesleges is, inkább tüzeljük el az egészet...úgy haszna is lesz...

    Sajnálom, sokan vannak...Remélem legalább olyan ember ihlette, akivel nem vagy "összezárva", és el tudsz szakadni a negativitásától (ami valószínűleg egy nem létező szó, és csak most találtam ki). Nehezebb, ha munkatárs vagy rokon, de az is megoldható...Szóval kitartást! :)

    És ma se kedveltem meg az embereket! :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazság szerint, van ilyenből olyan is, akivel "össze vagyok zárva", de a posztban szereplővel nem.

      Napok óta kétoldali heveny emberundorom van.

      Törlés
  2. Csak nem valami nárcisztikus alakkal hozott össze a sors? Na, azokat messze el kell kerülni, önvédelemből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem most "hozott össze" minket a sors, csak most telt be a pohár nálam. Sajnos, ez egy soktényezős darab, viszont igazad van.

      Törlés