2019. január 7., hétfő

Ismét Bécsben jártunk


Amikor tavaly a Leopold Múzeumban voltunk, akkor elterveztünk, hogy visszamegyünk Bécsbe az Albertinába, amit december utolsó napjaiban a családdal abszolváltunk is.



Pörgik.


Apukám szerint, ez már majdnem Gondor fehér fája.

A múzeum nagyon tetszett. Kívülről is, mert a bejárat felé vezető lépcsőn, ha lentről nézed, akkor egy impresszionista kép rajzolódik ki a fokokon (Monet). Ezt nem tudtam lefotózni, mert két irányba is irdatlan sor állt. Vagy egy órán keresztül ácsorogtunk kint a téli hidegben, hogy bejussunk. Egyszer jobbról, egyszer balról engedték be az embereket. Ahogy láttam, az ott dolgozók sem igazán voltak felkészülve az emberáradatra.

Bent pedig, az előcsarnok fala úgy van megcsinálva egy részen, mintha komód lenne, egy árva nyitott fiókkal.
Az időszakos mellett az állandó kiállítást is megnéztük, amiből több is volt.

Viszont, íme pár kép a kiállításról.







Ez picit mordori.



















Ebben az üvegasztalban virágok voltak.



A legviccesebb momentum a korhűen berendezett szobákban köszöntött rám. A sok ember miatt kevés esélyt láttam arra, hogy meglátogassam a kétbetűst, ott pedig rácsodálkoztam, hogy milyen eredeti, hogy a dolgozóknak tartanak fent egy vécét úgy, hogy a fal egységét nem bontják meg. Kifelé jövet láttam bemenni egy látogatót, és kapva kaptam az alkalmon, hogyha már nem kell sorban állnom, könnyítek magamon.

Aztán néztünk egy kis várost is, elkerülve a forgalmas helyeket, mint mondjuk az adventi vásárok helyszíneit.

A minorita templomban készült pár fiatal egy hangversenyre, abból néztünk, illetve hallgattunk egy kicsit.





Ez pedig egy kávéház, ahol igen hosszú sor állt, így itt nem ittunk semmit.


Ez nem volt egy hű, de izgalmas, mozgalmas, sem érdekes kirándulás a külső szemlélőnek, már, ami a blogon itt megjelenik. Nem voltak kimondottan érdekes sztorik, csak bámultam kifelé a sok festményre, amikből jó párat haza tudtam volna hozni, ha szabad. Főleg Picassót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése