2019. január 6., vasárnap

Filmturmix


Újabban a telefonba írom fel, miket szoktam megnézni, hogy ne felejtsem el, szép hosszú jegyzet gyűlt össze a legutóbbi filmes bejegyzés óta. A január elsejémet is az ágyban dögölve töltöttem, délelőtt filmet nézve, délután olvasva.



Az apáca (The Nun, 2018)
A román kolostorban halálesetek történnek, mire egy apáca és egy szerzetes érkezik a faluba, hogy a  végére járjanak a dolgoknak. Csak arra nem számítanak, hogy egy ősi, gonosz dolgot fedeznek fel megoldások helyett.
Továbbra sem hiszek a démonikus megszállásban, és vannak dolgok, amiknek az asztalfiókban kéne maradnia. Ennek se eleje, se vége nem volt úgy igazán, nem is tetszett, és még rémisztő sem volt. Nem történik benne semmi. Az eleje jó, jól indul, aztán leült az egész. Sajnálom, én az „igazság” tartalmát nézem, nem hiszem. Logikátlan, teljesen kiszámítható. A figura el van találva, de a Démonok között szintjét nem üti meg. Mellette viszont fényképezés és színészi munka van. Semmi több. Újabb bőr egy jól szuperáló rókáról.


Sötét elmék (The Darkest Minds, 2018)
Egy különös vírus miatt a fiatalok természetfeletti erőre tesznek szert, s mivel a kormány veszélyesnek ítéli, befogják és elzárják őket, viszont Ruby sikeresen megszökik a táborból, és többed magával próbál egy szabad kolónia nyomára bukkanni.
Szögezzük le az elején, nem olvastam. A filmben is benne van a folytatás lehetősége. Az alapsztori ugyanaz, ami a kasztokat, és a kiválasztottat (utolsó abból a színből) illeti, a végén a fordulat tetszett, hogy nem klisé. A képi megoldásai tetszettek, még a sztorija is. A végén a tűzokádó pirosak azért érdekesek voltak, és az is, hogy öt csoport van, akik az elemekkel machinálnak. A világ, mint a YA esetében általában kaotikus, irreális, és megvan benne az, amire a fiatalok vágynak. Hidd el, hogy te is nagy tettekre vagy hivatott.


Örökség (Hereditary, 2018)
Anyja halála után Annie elveszt mindent, ami fontos neki, még a józan eszét is, ám egy olyan titokra bukkan, amit talán jobb lett volna hagyni a feledés homályába veszni.
Ha a végét nem számítom, akkor fasza thriller/horror. Rég volt már olyan, hogy egy jelenet miatt a szám elé kaptam a kezem. A vége horrorisztikus. Érdekes Paimon-mester megidézése és szerepe. Egész végig azt vártam, legyen valami vérfagyasztó benne, de még így is egy olyan keményvonalas drámát kaptam, hogy eleinte azt gondoltam, hasonló lidérces lázálom lesz, mint az anyám!. A színészekkel nem volt semmi bajom azon kívül, hogy messziről se néznek ki egy családnak. Nekem csak az őrület részével volt bajom, mert mivel túl sokat akartak vele fogni, keveset sikerült.


Barátom, Róbert Gida (Christopher Robin, 2018)
Róbert Gida felnőtt, dolgozó ember, családapa. A cégénél undok problémával találja magát szemben, s a parkban találkozik rég nem látott mackójával, aki a barátait keresi.
Háromszor aludtam bele, és rájöttem, hogy ez annyira gyerek film volt, amit már nem bírtam el. Még mindig nem szeretem a Micimackót, főleg azt a hülye, hiperaktív Tigrist, de azért még mindig Füles a kedvencem. Erőltetett poénok, egyszerű történet. Aranyos, meg minden, de nem felnőtteknek. Az animáció hagy némi kívánnivalót maga után sajnos.


Venom (2018)
Eddie Brock testébe űrbéli parazita költözik, s miközben üldözik őket, meg kell küzdenie önmagával, a belé költözött lénnyel, és annak határtalan étvágyával.
Nekem. Ez. Nagyon. Tetszett. Főleg, ahogy Venom viselkedik. A szövege eszméletlen, a női változata is tetszett, főleg, hogy a végén Mészárszéket hozták a képbe Woody Harrelson személyében. Tom Hardy pedig Tom Hardy. Csorgattam a nyálam. Nem szeretnék belekötni, és nem csak azért nem, mert az egyik kedvenc színészem játszik benne. Egyszerűen, engem lekötött, elszórakoztatott, pusztán a horror megjelölést nem értettem, mert a leharapott testrészek annyira nem szembetűnőek. Inkább akció-vígjáték, vagy valami ilyesmi.


Predator – A ragadozó (The Predator, 2018)
A ragadozók más fajok DNS-eit felhasználva módosították magukat. A kutatást és a harcot sem hagyták maguk mögött, amikor is egy katona fia belekeveredik a háborúba.
Eddig igazán bele sem gondoltam, hogy a Ragadozó az nem is az, inkább csak vadász, vagy sporthorgász (aki eléggé sunyin játszik, ha a láthatatlanságára gondolok), a ’87-es filmben Arnold volt az igazi ragadozó. Ő viselkedett úgy. Tetszett is, meg nem is. A sok blőd ember a filmben néha már idegesített, a kisgyerekről lehet tudni, hogy mi van, és ami szívfájdalmam, hogy a vége az lett, ami. Legalább egy tojást vártam, de nem. Naná, hogy nem. Másrészt, a génmódosítás sincs teljesen kijátszva. Erős közepes lett számomra.


Túl szexi lány (I Feel Pretty, 2018)
Renee egy átlagos lány egészen addig, ameddig az edzőteremben elszenvedett balesete után bombanővé nem válik, és nem ugorja meg sorra az élet adta gátakat.
Szeretem Schumer filmjeit, mert a paraszt, átlagos nőt testesíti meg a filmjeiben minden szépítés nélkül egy rahedli iróniával. Némelyik filmjében túl sok a poén, vagy a káromkodás, viszont ez tetszett. Röhögtem végig, bár voltak erős túlzások. Egy estés mozinak jó volt. Azon (egyre inkább) kevés filmek egyike, aminek még némi mondanivalója is van, és többen találkozunk ezzel a dologgal, mint gondolnánk. Nem kell filozófiai mélységekre gondolni, de a humor mögött ott van az.


Képek forrása: imdb

2 megjegyzés:

  1. Ennyire jó a Venom? Na akkor mindenképpen megnézem, eddig talonban tartottam.
    Mi befejeztük végre az Aranyéletet, az nagyon tetszett, meg az In Secret, ami nem új film, de most sikerült megnézni. Ami nem tetszett, az a Hang nélkül, se eleje, se vége, de ha lesz is folytatása, inkább kihagyom.
    Vicces kategória Az én hősöm, ez egy francia vígjáték, meg az Éjszakai játék, ezek tudom ajánlani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a kettőt felírom magamnak. Köszönöm a tippeket.

      Lehet, hogy én vagyok elfogult, de nekem tényleg nagyon tetszett a Venom, bár, ahogy utólag olvastam, sokan lehúzták.

      Az Aranyéletet egyszerűen nem tudtam nézni, mondjuk, nem is vagyok nagy sorozatos.
      A Hang nélkül nekem elment kategória, és nem kéne neki a folytatás.

      Törlés