Újabban
a telefonba írom fel, miket szoktam megnézni, hogy ne felejtsem el, szép hosszú
jegyzet gyűlt össze a legutóbbi filmes bejegyzés óta. A január elsejémet is az
ágyban dögölve töltöttem, délelőtt filmet nézve, délután olvasva.
Az apáca (The
Nun, 2018)
A
román kolostorban halálesetek történnek, mire egy apáca és egy szerzetes
érkezik a faluba, hogy a végére járjanak
a dolgoknak. Csak arra nem számítanak, hogy egy ősi, gonosz dolgot fedeznek fel
megoldások helyett.
Továbbra sem hiszek a démonikus
megszállásban, és vannak dolgok, amiknek az asztalfiókban kéne maradnia. Ennek
se eleje, se vége nem volt úgy igazán, nem is tetszett, és még rémisztő sem
volt. Nem történik benne semmi. Az eleje jó, jól indul, aztán leült az egész.
Sajnálom, én az „igazság” tartalmát nézem, nem hiszem. Logikátlan, teljesen
kiszámítható. A figura el van találva, de a Démonok között szintjét nem üti
meg. Mellette viszont fényképezés és színészi munka van. Semmi több. Újabb bőr
egy jól szuperáló rókáról.
Sötét elmék (The
Darkest Minds, 2018)
Egy
különös vírus miatt a fiatalok természetfeletti erőre tesznek szert, s mivel a
kormány veszélyesnek ítéli, befogják és elzárják őket, viszont Ruby sikeresen
megszökik a táborból, és többed magával próbál egy szabad kolónia nyomára bukkanni.
Szögezzük le az elején, nem
olvastam. A filmben is benne van a folytatás lehetősége. Az alapsztori ugyanaz,
ami a kasztokat, és a kiválasztottat (utolsó abból a színből) illeti, a végén a
fordulat tetszett, hogy nem klisé. A képi megoldásai tetszettek, még a sztorija
is. A végén a tűzokádó pirosak azért érdekesek voltak, és az is, hogy öt
csoport van, akik az elemekkel machinálnak. A világ, mint a YA esetében
általában kaotikus, irreális, és megvan benne az, amire a fiatalok vágynak.
Hidd el, hogy te is nagy tettekre vagy hivatott.
Örökség (Hereditary,
2018)
Anyja
halála után Annie elveszt mindent, ami fontos neki, még a józan eszét is, ám
egy olyan titokra bukkan, amit talán jobb lett volna hagyni a feledés homályába
veszni.
Ha a végét nem számítom, akkor
fasza thriller/horror. Rég volt már olyan, hogy egy jelenet miatt a szám elé
kaptam a kezem. A vége horrorisztikus. Érdekes Paimon-mester megidézése és
szerepe. Egész végig azt vártam, legyen valami vérfagyasztó benne, de még így
is egy olyan keményvonalas drámát kaptam, hogy eleinte azt gondoltam, hasonló
lidérces lázálom lesz, mint az anyám!. A színészekkel nem volt semmi bajom azon kívül, hogy messziről se
néznek ki egy családnak. Nekem csak az őrület részével volt bajom, mert mivel
túl sokat akartak vele fogni, keveset sikerült.
Barátom, Róbert Gida
(Christopher Robin, 2018)
Róbert
Gida felnőtt, dolgozó ember, családapa. A cégénél undok problémával találja
magát szemben, s a parkban találkozik rég nem látott mackójával, aki a barátait
keresi.
Háromszor aludtam bele, és
rájöttem, hogy ez annyira gyerek film volt, amit már nem bírtam el. Még mindig
nem szeretem a Micimackót, főleg azt a hülye, hiperaktív Tigrist, de azért még
mindig Füles a kedvencem. Erőltetett poénok, egyszerű történet. Aranyos, meg
minden, de nem felnőtteknek. Az animáció hagy némi kívánnivalót maga után
sajnos.
Venom (2018)
Eddie
Brock testébe űrbéli parazita költözik, s miközben üldözik őket, meg kell
küzdenie önmagával, a belé költözött lénnyel, és annak határtalan étvágyával.
Nekem. Ez. Nagyon. Tetszett.
Főleg, ahogy Venom viselkedik. A szövege eszméletlen, a női változata is
tetszett, főleg, hogy a végén Mészárszéket hozták a képbe Woody Harrelson
személyében. Tom Hardy pedig Tom Hardy. Csorgattam a nyálam. Nem szeretnék belekötni,
és nem csak azért nem, mert az egyik kedvenc színészem játszik benne.
Egyszerűen, engem lekötött, elszórakoztatott, pusztán a horror megjelölést nem
értettem, mert a leharapott testrészek annyira nem szembetűnőek. Inkább
akció-vígjáték, vagy valami ilyesmi.
Predator – A ragadozó (The
Predator, 2018)
A
ragadozók más fajok DNS-eit felhasználva módosították magukat. A kutatást és a
harcot sem hagyták maguk mögött, amikor is egy katona fia belekeveredik a
háborúba.
Eddig igazán bele sem
gondoltam, hogy a Ragadozó az nem is az, inkább csak vadász, vagy sporthorgász
(aki eléggé sunyin játszik, ha a láthatatlanságára gondolok), a ’87-es filmben
Arnold volt az igazi ragadozó. Ő viselkedett úgy. Tetszett is, meg nem is. A
sok blőd ember a filmben néha már idegesített, a kisgyerekről lehet tudni, hogy
mi van, és ami szívfájdalmam, hogy a vége az lett, ami. Legalább egy tojást
vártam, de nem. Naná, hogy nem. Másrészt, a génmódosítás sincs teljesen
kijátszva. Erős közepes lett számomra.
Túl szexi lány (I Feel
Pretty, 2018)
Renee
egy átlagos lány egészen addig, ameddig az edzőteremben elszenvedett balesete
után bombanővé nem válik, és nem ugorja meg sorra az élet adta gátakat.
Szeretem Schumer filmjeit, mert
a paraszt, átlagos nőt testesíti meg a filmjeiben minden szépítés nélkül egy
rahedli iróniával. Némelyik filmjében túl sok a poén, vagy a káromkodás,
viszont ez tetszett. Röhögtem végig, bár voltak erős túlzások. Egy estés
mozinak jó volt. Azon (egyre inkább) kevés filmek egyike, aminek még némi
mondanivalója is van, és többen találkozunk ezzel a dologgal, mint gondolnánk.
Nem kell filozófiai mélységekre gondolni, de a humor mögött ott van az.
Képek forrása: imdb
Ennyire jó a Venom? Na akkor mindenképpen megnézem, eddig talonban tartottam.
VálaszTörlésMi befejeztük végre az Aranyéletet, az nagyon tetszett, meg az In Secret, ami nem új film, de most sikerült megnézni. Ami nem tetszett, az a Hang nélkül, se eleje, se vége, de ha lesz is folytatása, inkább kihagyom.
Vicces kategória Az én hősöm, ez egy francia vígjáték, meg az Éjszakai játék, ezek tudom ajánlani.
Ezt a kettőt felírom magamnak. Köszönöm a tippeket.
TörlésLehet, hogy én vagyok elfogult, de nekem tényleg nagyon tetszett a Venom, bár, ahogy utólag olvastam, sokan lehúzták.
Az Aranyéletet egyszerűen nem tudtam nézni, mondjuk, nem is vagyok nagy sorozatos.
A Hang nélkül nekem elment kategória, és nem kéne neki a folytatás.