2019. május 26., vasárnap

A ház, amit Jack épített


Tervben volt már, hogy írok róla, mivel Trier bácsi filmjeivel fura viszonyom van. Leginkább viszonyom van, szerelmes vagyok, élvezem az összes apró elejtett jelenetet, és szó szerint falom a filmjeit. Tetszik a világuk, a mondanivalójuk, a szimbolikájuk.
Pont ezért, amikor láttam, hogy jön egy új alkotás, tűkön ülve vártam, hogy végre megnézhessem.

2019. május 1., szerda

Vagy megoldod, vagy más sem fogja


Amit most én gondolok az ingatlanosokról, az nem túl szép. Eladó lakást is necces találni, kiadót egyenesen horror. Történt ugyanis, hogy a lakótársam minőségi cserét csinált; a palija jön, én meg megyek. Mivel haza nem tudok, maradt az albérlet. Kigondoltam, hogy maradnék Dél-Pesten, vagy olyan területen, amit ismerek, garzon legyen egy olyan környéken, ahol nem balhésak a szomszédok.

Egyből szóltam ismerősöknek, akik biztosítottak, hogy szólnak, ha lesz valami. Ha egészen őszinte akarok lenni, szerintem a legtöbbjüknél megállt itt a dolog. Nem kárhoztatom őket érte. Páran akkor adták fel, amikor szembesültek a kiadói oldal feltételeivel. Néha én is elkeskenyedtem annak ellenére, hogy a munkahelyemen is mindenki szívügyének tekintette a helyzetet.

2019. április 17., szerda

Sherrilyn Kenyon: A Hold sötét oldalán


„Sötét vágyak vadásza 10.”

Mindig várok egy-egy ilyen könyvet két sci-fi között. Imádom Kenyon világát, a szereplőit, és nem utolsó sorban a történeteit.

2019. április 15., hétfő

Marianne de Pierres: Nejlonangyal


„Nejlonangyal 1.”
„Az első Parrish Plessis-könyv”

A kedvenc antikváriumomban potom pénzért jutottam hozzá. Már régóta szemeztem vele, de félek olyan sci-fit olvasni, amit nő ír, mert általában nem találom őket megfelelőnek.

2019. április 14., vasárnap

Nógrádi vár


Az albérletkeresés most rendesen kitölti a mindennapjaimat, így kábé borult minden, amit elterveztem erre az évre, az is, ahogy. Tudom, kifogásokat keresek, de ezen a héten is rendesen akartam posztokat kitenni, erre minden este bújtam az internetet megfelelő kecó után nézelődve.

Úgyhogy, most még a múlt heti kirándulás képei következnek. Családdal elmentünk egészen Nógrádig, hogy a várat megnézzük. Annyira sajnálatos tény számomra, hogy ide valahogy nem jut el a vármentő program, pedig a környezeti eróziónak hála, idővel ebből is két egymással szembefordított kőkupac marad. Egy része életveszélyes, csak saját felelősségre látogatható. Impozáns kilátása van, nem kéne veszni hagyni. Tudom, tudom. Tervbe van véve a megmentése, mégsem látszik rajta ez igazán.

2019. április 13., szombat

Ballábasan


Vannak olyan reggelek, amikor már az első szundi előtt tudod, ez nem a te napod lesz. Tudod, hogy utálsz felkelni, hogy utálod csendben végigülni az első kávét. Tudod, hogy a munkahelyen nabaszdmeg hangulat lesz, vagy jön egy vevő, akinek fingja nincs arról, mint akar – csak egy a kezében tartott csavart, de nem olyat. Amikor felhúzod a redőnyt, elvakít a napfény, amit elküldesz az anyjába, pedig három sötét hónapon keresztül azért imádkoztál, hogy égesse ki a retinádat.
No, ilyenkor jön az, hogy még hatszor nyomsz rá a szundira, nem érdekel, hogy felkelés után igyál vizet, vagy mozgasd át magad, csak kushadsz a takaró alatt, és imádkozol, hogy mégse kelljen felkelni.
Pusztán, ezeken a napokon, fejedre kéne húzni a takarót, és pizsiben, köntösben létezni, számomra egy jó nagy tégely nutellával.

2019. április 8., hétfő

Normafától Budakesziig


Egy kis személyes gondolatmenettel akartam indítani a bejegyzést, amit aztán valahogy mégsem éreztem ide illőnek, úgyhogy a másik oldalon (ITT) teszem közzé.

Rengetegen kérdezik, hogy tudok ennyit menni, szinte megállás, pihenő nélkül. Sőt, van, hogy hulla vagyok, mégis, ha alkalmam adódik, akkor szabadulni vágyom. Ki a természetbe, mert ott megszűnik egy halom zavaró tényező. Ez jobbára a menekülés. Sokáig önmagam elől, most viszont a valós problémák elől, amivel nem akartam szembenézni, csak úgy voltam vele, inkább kint, mint a négy fal között.

Ez volt most hétvégén is. Rágtam Andris fülét, hogy tegyük át a heti egy szeánszunkat szombatra, mert egy héten általában a csütörtök a mélypont. Nagyon örültem, amikor mondta, hogy hozzunk össze egy kis kört.

Így esett, hogy elsétáltunk Normafától egészen Budakesziig, azt is átszeltük keresztbe.

2019. április 7., vasárnap

Kedvencek temetője


Mindig félve ülök be moziba. Szeretek moziba járni, még attól függetlenül is, hogy vannak emberek, akik nem odavalók, mert mobiloznak a sötétben, vagy végigdumálják a filmet, esetleg a popcornt kaparják a zacskó aljáról. Inkább az a szájíz számít, hogy kevés olyan film van, ami tényleg jó, mert van története, jó a forgatókönyve, és nem arról szól, hogy nevek meg látvány.
A remakeknél ez fokozottan így van.

!SPOILERES!

2019. március 31., vasárnap

Zebegény


Kicsit elmaradtam.

Múlt hétvégén voltunk családdal Zebegénybe. Sokáig úgy volt, hogy Kékes, aztán apu felvetette, hogy vagy Zebegény, vagy Komárom lesz az úti cél. Persze, mikor ez utóbbit kimondta, beindult a vezérhangya a fejembe, hogy oda kell menni, mert ott könnyű átlépdelni a határon. Végül Zebegény maradt, s mivel ott se jártam még, nekem aztán halál mindegy volt, hol töltöm a napot, csak kint legyek a szabad levegőn.

Annak rendje és módja szerint, találkoztunk, autóba be, és robogtunk is a cél felé.

2019. március 17., vasárnap

Káposztásmegyeri kiserdő

Még november végén voltunk a Farkas-erdőben. Nagyszerűen kitaláltam, mert szerettem volna olyan helyre menni, ahova még nem mentünk el Pesten belül. Kicsit unom a körutakat már, és akkor még volt némi jó idő, meg időm.
Úgyhogy, Andrist a hónom alá csapva mondtam, ma nem fogunk bent punnyadni a városban.

2019. március 16., szombat

Philip Zimbardo – Robert Johnson – Vivian McCann: Pszichológia mindenkinek


„Pszichológia mindenkinek 1.”
„Agyműködés – Öröklés – Észlelés – Fejlődés”

Azóta rágom Andris fülét érte, mióta megvette, aztán tavaly ősszel kölcsön kaptam tőle, és mostanra sikerült kiolvasni. Mindig is érdekelt a pszichológia, szívesen tanulnám is, de még egy időre maradok a konyha-agyturkász üzemmódban. Másrészt, olvastam már Zimbardótól, hallgattam előadásait online, kíváncsi voltam.

2019. február 24., vasárnap

Tata / Cseke-tó és Öreg-tó


Elszöktünk családdal a városból, kicsit kellett a nyugi, és el sem tudom mondani, mennyire hiányzott már a mászkálás, meg a gondolkodás és a természet közelsége.

Egy hete apukám mondta, hogy megyünk valahova, azt is, hogy hova, csak elfelejtettem, de mint ma kiderült, a Kékes volt betervezve. Ám, mivel ott röpködtek a mínuszok, és valószínűsítettük a havat is, inkább maradtunk a sík terepnél, így kötöttünk ki Tatán.
Odafelé persze beszunyáltam a fejfájástól.

A Cseke-tavat jártuk körbe, megnéztük az Öreg-tavat is, meg a várat, szétfagytunk, de megérte. Jó volt kiszabadulni.

2019. február 11., hétfő

Fogyiprojekt: Ne foggyá má tovább*


Eléggé foghíjasan írok ebben a témában, de még mindig úgy gondolom, akkor osztom az észt, ha már nagymester vagyok fogyás-ügyben. Igazság szerint, nem hiszem, hogy valaha is guru leszek benne, és nem szeretném fotózni magam, miközben totál tökéletesen kitartok egy pózt, és jól leírom, hogy mit csináltam.
De most nem is erről regélnék, inkább csak egy régi-új tapasztalatról.

2019. január 20., vasárnap

Filmturmix


Ismét kicsit elmaradtam. Nemrég kezdtem egy új helyen, próbálok beszokni, és mivel a hereverésnek vége van, esténkéntre maradtak az általános dolgok, illetve az asztalfióknak írt szerzeményeim dédelgetése. Azért filmek vannak dögivel, és ha vasárnaponként (meg máskor sem) lennék lusta, akkor több bejegyzés látna napvilágot.

2019. január 19., szombat

Pisztáciás tiramisu


A főnivel valamelyik nap pont azt beszéltük, hogy a főzés is pont olyan alkotási folyamat, mint bármi más, mondjuk az írás. Elvagy vele, ha jól csinálod, akkor kikapcsolsz közben, nem rágörcsölsz, és ezt hozzáteszel, míg amazt elveszel.

A történet ott kezdődött, hogy barátnőm talált egy képet a sütiről, és nem tudta, mi az. Kis keresés után rájöttünk, hogy valószínűleg pisztáciás tiramisu, így megkezdődhetett a receptvadászat. Már múltkor kijelentettem, hogy ezen a hétvégén is én főzök. Már akkor tudtam, megvalósítom ezt a sütit… és tudom. Süti, meg cukor, meg édesség, és jajderosszmertártalmas, de ami jó, az nem árt, amit kívánok, az mindig kell, és valószínűleg, a vég is egy nutellás hamburger társaságában fog érni, szóval, az édesség szent dolog.

Alább olvashatjátok a receptet. Fényképezni még mindig nem tudok, és nemrég ébredtem rá, nagyon régen volt már recept a blogon.

2019. január 7., hétfő

Ismét Bécsben jártunk


Amikor tavaly a Leopold Múzeumban voltunk, akkor elterveztünk, hogy visszamegyünk Bécsbe az Albertinába, amit december utolsó napjaiban a családdal abszolváltunk is.

2019. január 6., vasárnap

Filmturmix


Újabban a telefonba írom fel, miket szoktam megnézni, hogy ne felejtsem el, szép hosszú jegyzet gyűlt össze a legutóbbi filmes bejegyzés óta. A január elsejémet is az ágyban dögölve töltöttem, délelőtt filmet nézve, délután olvasva.

2019. január 3., csütörtök

J. R. Ward: A vadállat


„Fekete Tőr Testvériség 14.”

Andris kreatív tud lenni ajándékok terén, de félek, ha nem ad ki új könyvet az írónő, nem kapok semmit se.
Ez a karácsonyi ajándékom volt. A kibontásától számítva két napra kapcsolatot vesztettem a külvilággal. Még mindig szeretem ezt az univerzumot, és újra rájöttem, hogy szerelmes vagyok Rhage-be*.

Azt az egyet sajnálom csak, hogy két megjelenés között komoly idő telik el.

2019. január 2., szerda

Random gondolatok az óévről, új évről


Gondolkodtam valamiféle összegzésen, aztán az ágyon kakukkolva rájöttem, igazán nincs mit összefoglalnom tavalyról. Nem azért, mert tényleg nincs mit, hanem, mert amit akartam, azt leírtam, amit meg nem, azt megtartom magamnak.