2019. november 16., szombat

Szent Mihály-kápolna


Rengetegszer jártam már a Margitszigeten, és el is mentem emellett a konvent mellett. Kívülről mindig megnéztem, de a kapuja eleddig zárva volt. Legutóbb nyáron jártam arra, és legnagyobb meglepetésemre nyitva volt.

Szóval, most némi képcsokor következik az újjáépített Szent Mihály-kápolnáról.

2019. november 13., szerda

Cixin Liu: A sötét erdő


„3/2”
„A háromtest-trilógia 2.”

Az első rész után vártam ezt a kötetet, viszont pont úgy jártam vele, mint az elődjével. Nehezen rázódtam bele, főleg a kötet első felében, ugyanakkor a második része egészen magába szippantott.
Igaz, amikor megláttam, hogy jóval vaskosabb az első résznél, picit megrettentem, és már előre sajnáltam a telefont, hogy nem fogom letenni, mert mellé fogok olvasni, hogy megértsek ezt-azt.

2019. november 11., hétfő

Társasjáték


Emlékszem, anyukám munkahelyének jóvoltából mindig Balatonon nyaraltunk, és az egyik ilyen alkalommal szinte végig esett az eső. Nem nagyon tudtunk mit csinálni, biliárdoztunk és társasoztunk. Életem talán első Gazdálkodj okosan! partiját két napig nyomtuk. Később lett egy sajátom, és azzal is tudtunk szívni családilag, főleg, amikor édesapám sorra húzta ki a fizess jellegű kártyákat, és lépett ilyen mezőkbe.

2019. november 10., vasárnap

Film turmix


Az utóbbi időben vettem észre magamon, ez úgy körülbelül az utóbbi fél év, hogy motiválatlan vagyok. Teljesen hiányzik ez belőlem. Ez az írásaimon, a blogokon meglátszik, de belül még sivárabb a dolog, mint amilyennek tűnik. Rászoktam két edzős ember videóira, egyszerűen ők adtak egy plusz löketet a mindennapokban, még ha mondjuk, közöm sincs a testépítéshez.

Aztán végül is, több film is összegyűlt, amiről írnék, és most arra gondoltam, mivel az alábbi négyről ugyanazt tudnám elmondani, egy csokorba szedem őket. Számomra ezek mind a kitartásról szólnak, és nem azt mondom, hogy megnéztem és felszívtam magam, hogy jó, akkor most kemény leszek, mint a kád széle, de inspirálóak voltak, elgondolkodtattak.

2019. november 7., csütörtök

Túrós ló


Egyik este nézegettem a régi írásaimat, és azon kezdtem el röhögni, hogy rohadt sok hibát vétettem itt-ott, főleg vessző témában. Olyan helyen is van vessző, ahol teljesen indokolatlan. Aztán elkezdtem úgy olvasni az adott írásomat, hogy a vesszőnél felvittem a hangsúlyt, és rájöttem, hogy a fejemben oda tettem hatásszünetet, viszont a mezei olvasó nem biztos, hogy annyira drámai lelkülettel rendelkezik, mint én akkor, amikor írtam.

Nem szoktam mások nyelvtani hibáin rugózni, persze van, hogy töményen már bántja a szemem, de nem teszem szóvá.
Viszont, ami az utóbbi időben fület szúrt nekem, az pár embernél egy közmondás. Méghozzá az alábbi:

2019. november 6., szerda

Leiner Laura: Emlékezz rám


„Iskolák versenye 3.”

Mindig öröm visszatérni a kedvenceim világába. Főleg, amikor az adott történet folytatásos, mert újra és újra vár az az izgalmas világ, miközben a háttérben elkezd nőni a gombóc, hogy ennek egyszer vége lesz.

Nos, ennek is eljött az ideje.

2019. november 4., hétfő

Papírsereg lett


Könnyen rá tudok függni kreatív dolgokra.

Régebben a varrás volt ilyen, meg ugye, itt van az írás és a rajzolás, és már-már mániákusan olvasok is. Később begyűrűzött hozzám a Nyírd ki ezt a naplót, illetve a felnőtt színezők világa. Az utóbbi időben a rejtvény is főszerepet kapott nálam, illetve a sudoku.
Ha elkap a gépszíj, akkor nincs megállás, és 0-24-ben csinálom.

A napokban rákaptam az origamira.

2019. november 3., vasárnap

Terminátor: Sötét végzet


Esküszöm, nem tudom, hogy hol vannak az igazi, jó forgatókönyvírók?! Már nem is érdekel, hogy feltétlenül eredeti legyen egy történet, de ami a régi klasszikusok körül megy, csak kapkodom a fejem. Az Alien kezdett azzal, hogy abszolút hatástalanná tették a királynőt a negyedik résszel, és a Prometheus vallási szálával ki is csontozták. De az utóbbi még mindig számomra nézhető, míg az előző több sebből vérzik. Másrészt, nem tudunk túllépni a régi karaktereken. A SW egy jól sikerült dolog szerintem, azt eltalálták, viszont az Ébredő erő akkor is csak Egy új remény mai köntösben.

S hogy miért kezdem ilyen messziről? Mert manapság folytatások vannak jól bevált koktélként összekeverve, másrészt újraforgatunk mindent, amit nem szégyellünk. Sajnos, ha ezt összekeverjük, és ráadásul rosszul, abból maximum egy egyszer nézhető mozi kerekedik ki, semmi több.

Féltem ettől a filmtől, és a félelmem felett Damoklész kardjaként lengett a sötét végzet, ami aztán le is sújtott.

2019. október 27., vasárnap

Demóna: A sötétség úrnője


A folytatások kétélű fegyverek, sosem lehet tudni, jók lesznek-e a közönségnél. Ez esetben megvolt a tuti recept: az első rész sikere, és igazi sztárparádé. Mondhatni, biztosra mentek.
Viszont, ez a film is boci szemekkel hiteti el veled, hogy ő csak egy ártatlan családi mozi, miközben akár a század első felében történteket, akár a mai politikai helyzetet felfedezhetjük benne. Plusz, ott van még a LotR-ihletés, és a Thanos csettintésére hajazó jelenetek.

S amikor leesik a fatantusz, akkor pont olyan szúrósan nézel a vászonra, ahogy Pfeiffer Jolie-ra.

2019. október 20., vasárnap

Joker


Nagyon elfogult vagyok Jokerrel szemben. Gyerekkorom óta ő a kedvenc gonoszom – Pinhead szerelmem mellett. Jack Nicholson megalapozta a szeretetemet, Heath Ledger mélyítette, Jared Leto más dimenzióba helyezte. Bocsi, én őt se írom le.

Pont ezért féltem ettől a filmtől. A tiszta pszichopatát emberivé tenni sosem szült még jót, s bár Joaquin Phoenix Max Californiaként – 8 mm – belopta magát a szívembe, adott egy jó alapot a félelmemnek.

S a hype is, ami körülvette. Mint az utóbb kiderült, alaptalanul tartottam mindettől.

Gemini Man


Nem ezt akartam megnézni, de a vágyott filmet nem adták olyan időben, ami nekem jó lett volna, így maradt a Gemini Man, amiben nem egy, hanem helyből két Will Smith-t kaptam. Már előzetesen is fenntartásaim voltak, mert a mai sci-fik nem kevés kívánnivalót hagynak maguk után.

Nos. Sokat elmond, hogy a mellettem ülő „úriember” hangosan telefonált közben 10 kg marhahúsról azelőtt, hogy vígan horkolva bealudt a mellettem levő székben anyukával együtt, a gyerek meg végig azon nyüszögött felváltva, hogy kukoricát kér, szomjas és pisilnie kell.

2019. október 16., szerda

Leiner Laura: Maradj velem


„Iskolák versenye 2.”

Ezzel is úgy jártam, mint a szerző többi könyvével: kinyitottam, hogy olvasok kicsit, amiből az lett, hogy egy délután után értelmetlenné vált a napom, mert vége lett a történetnek.

2019. október 15., kedd

Őszi dekorpara


Általános iskolában volt egy tanárnőm, egészen konkrétan az osztályfőnököm, Éva néni, aki szerette díszítgetni a lakását. Sokat vigyázott rám és még két osztálytársnőmre a suliszünetekben. Akkor mondta, hogy minden évszakban más a függöny. Télen kék, tavasszal világos lila, nyáron sárga, és ősszel narancs. Hozzájuk passzolt mindig az asztalterítő, az asztaldísz, és a székeken a párnák is.

Az idők alatt én eljutottam oda, hogy hasonlóan hozzá, az évszaknak megfelelően „öltöztetem fel” az otthonomat, ami idén eléggé bajosan indult, és úgy is maradt.
Szó se róla, a függönyeim, mióta itt lakom ugyanazok, azok legalább ősziek.

2019. október 9., szerda

Lauren Brooke: Hazatérés


„Heartland 1.”

Magamtól biztos nem vettem volna le a polcról a könyvesboltban, mert nagyon más stílust szeretek. Ez ránézésre nekem túl csajos. Hogy akkor hogy került hozzám? Zsákbamacska volt.

Elvittem magammal egy útra, és hazafelé már a fele utat nézelődve töltöttem el, mert kiolvastam.

2019. október 1., kedd

Citromos csirke serpenyőben


Régi receptem újragondolva. Annyira nem szoktam a konyhába kimászkálni a napi kávézáson kívül, hogy az már szinte szégyen. Mentségemre szóljon, magamra nem nagyon szeretek főzni több szempontból sem, pici a hűtőm, és még sorolhatnám, így teljesen oda vagyok meg vissza, amikor lehet kinek ügyködni.

Anno, amikor még ment A világ ízei sorozat, amit többedmagammal csináltam, akkor volt egy ausztrál receptem, a citromos csirke. Most úgy döntöttem némi ráhatásra, kipróbálom serpenyőben, és nem sütőben sütve.
Így is megállja a helyét.

2019. szeptember 25., szerda

Philip Zombardo – Robert Johnson – Vivian McCann: Pszichológia mindenkinek 2.


„Tanulás, emlékezés, intelligencia, tudatosság”

Ez amolyan lassan haladós könyv, mert személy szerint én képtelen vagyok egyhuzamban olvasni, illetve csak akkor tudok rá koncentrálni, amikor minden nyugis körülöttem. Valahogy visszahozza a tanulós időszakomat, és ahhoz az kell, hogy a saját tempómban sajátítsam el az olvasottakat.

2019. szeptember 19., csütörtök

Papp Diána: Téli fagyi


Amikor elolvasok a szerzőtől valamit, mindig kitalálom, hogy akkor következőre jöhet a soron következő, persze, ebből lesz az évente egy könyv, de abszolút nem bánom, mert, ha lazítani szeretnék, legalább tudom, mihez nyúljak.

2019. szeptember 16., hétfő

Plitvicei-tavak


Máshova akartam menni, ráadásul más időpontban, aztán egyszer csak úgy ébredtem, én elmegyek egy új helyre, ami a határainkon kívül van. Előtte pár embert megkérdeztem, el akarnak-e jönni velem, de vagy húzták a szájukat, vagy egyből nemet mondtak. Aztán csodálkozva kérdezték, egyedül megyek-e? Igen. Egyedül voltam, mert mi van ebben olyan különleges? Elrabolni csak nem fognak. Buszos út, nem leszek egyedül. Közel van, haza tudok jönni.

Így esett, hogy némi segítséggel kijutottam a Plitvicei-tavakhoz.

2019. szeptember 13., péntek

AZ - Második fejezet


Nem szoktam ajánlókat, kritikákat nézni arról, amit szeretnék megnézni, mert általában az van, hogy valaki kitalál egy kritikát, a többiek pedig lemásolják, sőt, az esetek többségében, nem egyezik a véleményem a kritikusokéval. De rettentően el tudják venni az ember kedvét olyan filmektől, melyek akár jók is lehetnek. Itt elkövettem ezt a hibát, mert nem bírtam ki, és alaposan szétszecskázták a filmet.

Amit a Terminátornál már elértek – hogy ne akarjam megnézni -, az itt nem sikerült, mert a minap betértem egy moziba, és végigültem Pennywise végét.

Off: Olvastam valahol, hogy gondolkodnak egy előzményfilmen, ami magáról a bohócról szólna. Nem. Nem kéne, bár tudom, most van benne ráció, ami a pénz, de nem kéne, mert nem hiszem, hogy működne.

No, de lássuk a medvét… akarom mondani, a bohócot.

2019. szeptember 1., vasárnap

Volt egyszer egy... Hollywood


Aki hosszabb ideje olvas, ne adja ég, ismer, az tudja, hogy nem ülök be csak úgy random filmekre, mert azért a mozinak is van egy ára, mégis, vannak olyan rendezők, akiknél ez a szabály nem működik. S mivel van egy enyhe Tarantino-fétisem, ezúttal is így volt, mert bár nem látványfilm, de na. Moziban kell megnézni először.

Anno képes voltam dévédét venni, mert Tarantino-filmről volt szó, a többi jó volt címke nélkül is.
De ez én vagyok, ugyebár.

Az Avatar óta nem voltam úgy moziban, hogy belépésnél kígyózott a sor, olyan teltház volt, hogy fullon ment a klíma, és csak két reklám volt egy film előtt.

2019. augusztus 20., kedd

Kékes


Eddig csak álmodtam arról, hogy a Kékestetőt meghódítom magamnak. Emlékszem, amikor iskolában tanultam róla, és meghallottam a bűvös 1014 métert, már megfogalmazódott bennem, hogy majd egyszer. Persze, akkor még komoly kihívást jelentett az első emeletre is felcaplatni.
Úgyhogy, most örül a fejem, mert a négy napos punnyadásban ezt sikerült abszolválni.

2019. augusztus 13., kedd

Vekerdi József (szerk.): Buddha beszédei


Nem volt tudatos választás, mint az sem, hogy én ezt szerettem volna elolvasni. Inkább csak érdekelt, erre vezetett a kezem. Néha jó más dolgokat, történeteket, szövegeket kézbe venni, mint amit szoktam, mert talán kicsit kibillent az egyensúlynak gondolt egyensúlyomból.

2019. augusztus 12., hétfő

A szerelem az szerelem


Azzal kezdeném, hogy ez az egész nem érdekel. Annyira nem, hogy simán elmentem a kampány plakátjai mellett, csak az tűnt fel, hogy egyre többen pózolnak kólával, és a szerelemről posztolnak. Eleinte nem értettem, mert nem iszok kólát, meg mi köze van a szerelemnek a kólához, és a posztokban megjelenő, „ha én szerethetek lányként egy fiút, akkor más fiú is egy fiút” szlogenekhez. Aztán megvilágosodtam.

2019. augusztus 6., kedd

Szép vagy... vagy mégsem


Már megint az internet sötét bugyraiban kalandoztam, így találkoztam egy olyan bejegyzéssel, ami egy beszavazós társ partnerkereső oldalról szólt. Meg is néztem magamnak, bár nem regisztráltam fel rá.

2019. augusztus 4., vasárnap

Az oroszlánkirály


Elég erőteljes hezitálás előzte meg ezt a mai mozizásomat, aztán reggel mégis úgy ébredtem, egye fene, elmegyek, megnézem. Úgysem volt kedvem itthon kuksolni. Szóval, kávé közben lefoglaltam magamnak egy helyet, és amikor realizáltam, mennyi időm is van odaérni, kaptam magam, és nekiindultam.

Kicsit féltem tőle, milyen lesz, bár a kolléganőm már áradozott róla eleget, mégis volt bennem egy egészséges félsz. Gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt, és nagyon nem szerettem volna, ha elrontják.

2019. augusztus 3., szombat

Gallay-Nagy Krisztina: Poison of Love


Érdekes kaland volt ez több szempontból. Még a könyvfesztiválon vettem meg, és már egy ideje szemeztem vele, gondoltam, itt az ideje valami könnyű, nyári limonádé könyvnek, aztán rántott is magával.

2019. július 30., kedd

A. M. Aranth: Oculus


Szemeztem már a szerző műveivel, és mi mást kalamolhattam volna fel elsőre tőle, mint egy sci-fit?

Vernor Vinge olvasása közben megcsömörlöttem a műfajt illetően, és mégis, egy másik sci-fivel törtem meg a punnyadást. Kicsit féltem tőle, mert nem akartam csalódni, direkt nem olvastam róla semmit, csak Könyvhéten a kezembe nyomták, amikor kértem, ajánljanak valamit, és úgy voltam vele, egy életem, egy halálom, viszem.
Nem bántam meg.

2019. július 24., szerda

Gabriella Eld: Játékok unatkozó felnőtteknek


„Legendák a Bagolyvárosból 2.”

Szeretem a szerző műveit. Az Ikercsavar Krónikák monumentális folyama után bár ezek vékonyka könyvek, sejtek valami nagyot, valami elemésztőt. Jó, hogy van egy író, akinek várhatom a regényeit újra és újra, remélem, nem fog kifulladni idővel, hogy új függőség után nézzek.

2019. július 23., kedd

Idegőrlő tornás dolgok

Tipikusan az az ember vagyok, aki mindig valamiért újra elkezd mozogni. Mindig van egy tervem, hogy na, most aztán heti hat napot fogok mozogni, aztán mindig rá kell jönnöm, ez egy tök jó elképzelés, csak a megvalósítás hibádzik.

Szeretek mozogni, kell is, én nem tudok állandóan itthon ülni és punnyadni, ezért kimondottan idegesítő dolgokat nem véltem felfedezni. Az alábbi felsorolásból egy vagy talán kettő pont az, ami velem történt meg, a többit innen-onnan felcsipegettem.

2019. július 22., hétfő

Vásárlók típusai


Mindenki megszólja az eladókat, pénztárosokat, ha mondjuk morcosabb a kelleténél, vagy azt szokták meg, hogy mindig cserfes, jó kedélyű, csak aznap éppen betemették a gondok, és nem tud őszintén mosolyogni. Nyilván eladó és eladó között is van különbség, ám most csokorba szedtem a legidegesítőbb vásárló típusokat, akikkel én találkozom nap, mint nap.

Velük nem is az a baj, hogy egyenként vannak, hanem, amikor egymás után jönnek be.

2019. július 13., szombat

Tükrözés trükközés


Zsófival beszélgettünk a másolásról. Na jó, konkrétan egymásnak fakadtunk ki. Ő írt is róla a napokban egy posztot. Bár nála reagáltam, úgy gondoltam, a komment formájú kisregényemet megörökítem itt is.

Az ő bejegyzését ITT tudjátok elolvasni.

2019. július 11., csütörtök

Frankenstein-komlexus


Tavaly videóra vettem a gondolataimat, melyek olvasás közben támadtak, sőt, a saját agymenéseimet is a Fantasztikus világok című könyv kapcsán. Az egyik ilyen 18 perces lett. Azt szolgálták, hogy valahogy fogyasztható formába öntsem a gondolataimat az ajánlóhoz, amit megírtam végre, és hat oldal lett. Biztos lesz a korábbi ajánlóm és eközött az írás között némi átfedés.

De kezdjük el a kályhától építeni a dolgokat.

2019. július 10., szerda

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok


„Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban”

Fogok egy kis gondolatmorzsát írni még emellé valamikor, mert túl hosszú lenne, amit mondani szeretnék. Magamban azon mosolyogtam, szólnék Tóth Csabának, adja oda a kéziratot, írok belőle egy 10 oldalas ajánlót, amit szintén beletehet a könyvbe. Persze, ez csak vicc lenne, de lényeg, hogy még jönni fogok némi hozzáfűznivalóval a jövőben.

Az előzmény kötetet szerettem, ez sem okozott csalódást.

2019. július 7., vasárnap

Shazam!


Miután lejöttünk az unikornis plüssről, és kész lett az összes kaja – ami amúgy egy hadseregnek elég lett volna -, leültünk filmet nézni, és erre esett a választásunk. Amikor kijött, szívesen megnéztem volna moziban, bár szerintem ezt újabban bármelyik filmről el tudnám mondani.

Jó levezetése volt egy ütős hétvégének, kis poénbomba beszunyálás előtt.

Más fajta szuperhősös mozi, mint a szokásosak, de abszolút jól áll neki.

2019. június 30., vasárnap

Isn't It Romantic


Néha elképesztően nagyokat tudok pislogni azon, hogy miket nézet meg velem Andris azzal a jeligével, hogy ez biztos tetszeni fog nekem. Aztán még odapöttyinti, hogy xy is játszik benne. Egyszer látta, hogy néztem a filmjét, talán még tetszett is, így úgy gondolja, nekem való. Mintha a kedvenc színészem lenne, holott nem. Ez is ilyen volt, s mint lenni szokott, néha betalál, néha mellé lő.

2019. június 27., csütörtök

Sajtos cukkinigolyók


Valamikor láttam Instagramon – néha hasznos tud lenni -, már akkor megtetszett, és gondoltam, megcsinálom. Persze, ahogy lenni szokott, utána már egyáltalán nem találtam meg a receptet, így emlékezetből dolgoztam.

Az arányokkal megküzdöttem, mert sajnos, még mindig érzelmi szakács vagyok, ha csuszpájz kajáról van szó… és még mindig nem tudok rendes, hívogató képeket lőni.

2019. június 25., kedd

Könyvheti parajelenség


Sokszor megénekeltem már, hogy nekem a Könyvhét, a Könyvfesztivál olyan kikapcsolódás, amit csak nagyon ritkán élek meg. Szórakozom, közben jár az agyam, főleg, ha jön velem valaki, vagy ne adj isten, szóba tudok valakivel elegyedni. Teljesen furcsa vadidegen emberekkel vitákat folytatni egy-egy stand portékája előtt.

Utóbb keserédes érzelmeket kaptam. Csütörtökön mentünk ki pácolódni az emberek és standok forgatagába, de én visszamentem egyedül pénteken, mert pár könyvet meg szerettem volna venni, és egy táskát is.

De, mint koncertre sem vagyok hajlandó egyedül menni, ezentúl erre az eseményre sem vagyok hajlandó egymagam beállítani.

2019. június 24., hétfő

Papp Dóra: Tükörlelkek 2.


Rászoktam arra, hogy ha új dolgokkal kísérletezek, előbb e-book, aztán, ha tetszetős, megveszem. Mivel az első résszel így tettem, a másodikat meg nem értem el online, megvettem mind a kettőt, és nem bántam meg.

Papp Dóra: Tükörlelkek


Nem tudom, mióta szemeztem ezzel a kötettel. Mentségemre szóljon, hogy párszor megégettem magam ifjúsági irodalommal. Aztán a Bolyongónak nem tudtam ellenállni, így kétség sem fért hozzá, hogy a Tükörlelkek is szerepelni fog az olvasmánylistámon.

2019. június 23., vasárnap

Üveg


Mindig félek a folytatásoktól, mert elenyésző kivétellel szárnyalják túl az előzményt. Örültem, hogy lesz folytatása a Széttörve című filmnek, moziban akartam megnézni. Ám így, hogy itthon sikerült az inkább katlanszerű szobám mélyén, nem bánom.

Mégis úgy gondoltam, írok róla pár szót, és biztos vagyok benne, hogy túl akarom magyarázni magamnak a dolgot, de a háttérgondolatok - melyek bambulás közben megfogalmazódtam bennem -miatt, megérdemli a posztot a szememben.

Vajon, léteznek szuperhősök?

2019. június 11., kedd

Egy kicsit az érintésfóbiámról


Nálam most ez különösen aktuális, mert aki nem tud csajozni, az valamiért úgy gondolja, a testi érintéssel elérhet bármit is. Úgy veszi el a visszajárót, hogy végigsimít az ujjaimon, vagy feljogosítva érzi magát, hogy megfogja a derekam, ha a létra felé igyekszem.

Múltkor egy pasi számlaírás közben elmarta az ujjaimat, és nézegette, masszírozta, simogatta őket, és minél inkább próbáltam elhúzni csinos kis kacsómat, még jobban rászorított az ujjaimra. Biztos, hogy valakinél bejön, nálam az ellenkezőjét érte el.
Annyira verni kezdett a szívem, hogy szinte már fájt, elfogyott a levegőm, és rám jött egy rég érzett sírógörcs szédüléssel karöltve. Kolléganőm mondta, hogy most menjek ki. Valósággal kirongyoltam az eladótérből, majdnem felökleltem a főnökasszonyomat, aki csak annyit látott, hogy levegőért kapkodok, és olyan vagyok, mint akit lemeszeltek. Megkérdezte, hogy mi a baj, én meg hisztérikusan bőgve – küzdöttem az életemért, na – közöltem, hogy megfogták a kezemet.

2019. június 2., vasárnap

Bosszúállók: Végjáték


Végre! Tudjátok, milyen régóta meg akarom nézni? Ám vagy nem volt a környezetemben ember, aki társult volna, vagy nem érdekelte őket, vagy „majd”. Az állandó mozistársam is besavanyodva ül otthon, mert nem bújik elő a csigaházából monszun idején, beteg is volt, szóval, így jártam.

A legnagyobb zuhéban kézen fogtam magam, és elmentem megnézni.

A vicc az volt, hogy hét hely volt még, amikor sorban álltam a pénztárnál, és az előttem levő hét fős társaság pont azt beszélte, hogy azt nézik meg. Nem tudom, végül hova lettek, de a teremben nem voltak.

Lehet, hogy SPOILERES!

2019. május 26., vasárnap

A ház, amit Jack épített


Tervben volt már, hogy írok róla, mivel Trier bácsi filmjeivel fura viszonyom van. Leginkább viszonyom van, szerelmes vagyok, élvezem az összes apró elejtett jelenetet, és szó szerint falom a filmjeit. Tetszik a világuk, a mondanivalójuk, a szimbolikájuk.
Pont ezért, amikor láttam, hogy jön egy új alkotás, tűkön ülve vártam, hogy végre megnézhessem.

2019. május 1., szerda

Vagy megoldod, vagy más sem fogja


Amit most én gondolok az ingatlanosokról, az nem túl szép. Eladó lakást is necces találni, kiadót egyenesen horror. Történt ugyanis, hogy a lakótársam minőségi cserét csinált; a palija jön, én meg megyek. Mivel haza nem tudok, maradt az albérlet. Kigondoltam, hogy maradnék Dél-Pesten, vagy olyan területen, amit ismerek, garzon legyen egy olyan környéken, ahol nem balhésak a szomszédok.

Egyből szóltam ismerősöknek, akik biztosítottak, hogy szólnak, ha lesz valami. Ha egészen őszinte akarok lenni, szerintem a legtöbbjüknél megállt itt a dolog. Nem kárhoztatom őket érte. Páran akkor adták fel, amikor szembesültek a kiadói oldal feltételeivel. Néha én is elkeskenyedtem annak ellenére, hogy a munkahelyemen is mindenki szívügyének tekintette a helyzetet.

2019. április 17., szerda

Sherrilyn Kenyon: A Hold sötét oldalán


„Sötét vágyak vadásza 10.”

Mindig várok egy-egy ilyen könyvet két sci-fi között. Imádom Kenyon világát, a szereplőit, és nem utolsó sorban a történeteit.

2019. április 15., hétfő

Marianne de Pierres: Nejlonangyal


„Nejlonangyal 1.”
„Az első Parrish Plessis-könyv”

A kedvenc antikváriumomban potom pénzért jutottam hozzá. Már régóta szemeztem vele, de félek olyan sci-fit olvasni, amit nő ír, mert általában nem találom őket megfelelőnek.

2019. április 14., vasárnap

Nógrádi vár


Az albérletkeresés most rendesen kitölti a mindennapjaimat, így kábé borult minden, amit elterveztem erre az évre, az is, ahogy. Tudom, kifogásokat keresek, de ezen a héten is rendesen akartam posztokat kitenni, erre minden este bújtam az internetet megfelelő kecó után nézelődve.

Úgyhogy, most még a múlt heti kirándulás képei következnek. Családdal elmentünk egészen Nógrádig, hogy a várat megnézzük. Annyira sajnálatos tény számomra, hogy ide valahogy nem jut el a vármentő program, pedig a környezeti eróziónak hála, idővel ebből is két egymással szembefordított kőkupac marad. Egy része életveszélyes, csak saját felelősségre látogatható. Impozáns kilátása van, nem kéne veszni hagyni. Tudom, tudom. Tervbe van véve a megmentése, mégsem látszik rajta ez igazán.

2019. április 13., szombat

Ballábasan


Vannak olyan reggelek, amikor már az első szundi előtt tudod, ez nem a te napod lesz. Tudod, hogy utálsz felkelni, hogy utálod csendben végigülni az első kávét. Tudod, hogy a munkahelyen nabaszdmeg hangulat lesz, vagy jön egy vevő, akinek fingja nincs arról, mint akar – csak egy a kezében tartott csavart, de nem olyat. Amikor felhúzod a redőnyt, elvakít a napfény, amit elküldesz az anyjába, pedig három sötét hónapon keresztül azért imádkoztál, hogy égesse ki a retinádat.
No, ilyenkor jön az, hogy még hatszor nyomsz rá a szundira, nem érdekel, hogy felkelés után igyál vizet, vagy mozgasd át magad, csak kushadsz a takaró alatt, és imádkozol, hogy mégse kelljen felkelni.
Pusztán, ezeken a napokon, fejedre kéne húzni a takarót, és pizsiben, köntösben létezni, számomra egy jó nagy tégely nutellával.

2019. április 8., hétfő

Normafától Budakesziig


Egy kis személyes gondolatmenettel akartam indítani a bejegyzést, amit aztán valahogy mégsem éreztem ide illőnek, úgyhogy a másik oldalon (ITT) teszem közzé.

Rengetegen kérdezik, hogy tudok ennyit menni, szinte megállás, pihenő nélkül. Sőt, van, hogy hulla vagyok, mégis, ha alkalmam adódik, akkor szabadulni vágyom. Ki a természetbe, mert ott megszűnik egy halom zavaró tényező. Ez jobbára a menekülés. Sokáig önmagam elől, most viszont a valós problémák elől, amivel nem akartam szembenézni, csak úgy voltam vele, inkább kint, mint a négy fal között.

Ez volt most hétvégén is. Rágtam Andris fülét, hogy tegyük át a heti egy szeánszunkat szombatra, mert egy héten általában a csütörtök a mélypont. Nagyon örültem, amikor mondta, hogy hozzunk össze egy kis kört.

Így esett, hogy elsétáltunk Normafától egészen Budakesziig, azt is átszeltük keresztbe.

2019. április 7., vasárnap

Kedvencek temetője


Mindig félve ülök be moziba. Szeretek moziba járni, még attól függetlenül is, hogy vannak emberek, akik nem odavalók, mert mobiloznak a sötétben, vagy végigdumálják a filmet, esetleg a popcornt kaparják a zacskó aljáról. Inkább az a szájíz számít, hogy kevés olyan film van, ami tényleg jó, mert van története, jó a forgatókönyve, és nem arról szól, hogy nevek meg látvány.
A remakeknél ez fokozottan így van.

!SPOILERES!

2019. március 31., vasárnap

Zebegény


Kicsit elmaradtam.

Múlt hétvégén voltunk családdal Zebegénybe. Sokáig úgy volt, hogy Kékes, aztán apu felvetette, hogy vagy Zebegény, vagy Komárom lesz az úti cél. Persze, mikor ez utóbbit kimondta, beindult a vezérhangya a fejembe, hogy oda kell menni, mert ott könnyű átlépdelni a határon. Végül Zebegény maradt, s mivel ott se jártam még, nekem aztán halál mindegy volt, hol töltöm a napot, csak kint legyek a szabad levegőn.

Annak rendje és módja szerint, találkoztunk, autóba be, és robogtunk is a cél felé.

2019. március 17., vasárnap

Káposztásmegyeri kiserdő

Még november végén voltunk a Farkas-erdőben. Nagyszerűen kitaláltam, mert szerettem volna olyan helyre menni, ahova még nem mentünk el Pesten belül. Kicsit unom a körutakat már, és akkor még volt némi jó idő, meg időm.
Úgyhogy, Andrist a hónom alá csapva mondtam, ma nem fogunk bent punnyadni a városban.

2019. március 16., szombat

Philip Zimbardo – Robert Johnson – Vivian McCann: Pszichológia mindenkinek


„Pszichológia mindenkinek 1.”
„Agyműködés – Öröklés – Észlelés – Fejlődés”

Azóta rágom Andris fülét érte, mióta megvette, aztán tavaly ősszel kölcsön kaptam tőle, és mostanra sikerült kiolvasni. Mindig is érdekelt a pszichológia, szívesen tanulnám is, de még egy időre maradok a konyha-agyturkász üzemmódban. Másrészt, olvastam már Zimbardótól, hallgattam előadásait online, kíváncsi voltam.

2019. február 24., vasárnap

Tata / Cseke-tó és Öreg-tó


Elszöktünk családdal a városból, kicsit kellett a nyugi, és el sem tudom mondani, mennyire hiányzott már a mászkálás, meg a gondolkodás és a természet közelsége.

Egy hete apukám mondta, hogy megyünk valahova, azt is, hogy hova, csak elfelejtettem, de mint ma kiderült, a Kékes volt betervezve. Ám, mivel ott röpködtek a mínuszok, és valószínűsítettük a havat is, inkább maradtunk a sík terepnél, így kötöttünk ki Tatán.
Odafelé persze beszunyáltam a fejfájástól.

A Cseke-tavat jártuk körbe, megnéztük az Öreg-tavat is, meg a várat, szétfagytunk, de megérte. Jó volt kiszabadulni.

2019. február 11., hétfő

Fogyiprojekt: Ne foggyá má tovább*


Eléggé foghíjasan írok ebben a témában, de még mindig úgy gondolom, akkor osztom az észt, ha már nagymester vagyok fogyás-ügyben. Igazság szerint, nem hiszem, hogy valaha is guru leszek benne, és nem szeretném fotózni magam, miközben totál tökéletesen kitartok egy pózt, és jól leírom, hogy mit csináltam.
De most nem is erről regélnék, inkább csak egy régi-új tapasztalatról.

2019. január 20., vasárnap

Filmturmix


Ismét kicsit elmaradtam. Nemrég kezdtem egy új helyen, próbálok beszokni, és mivel a hereverésnek vége van, esténkéntre maradtak az általános dolgok, illetve az asztalfióknak írt szerzeményeim dédelgetése. Azért filmek vannak dögivel, és ha vasárnaponként (meg máskor sem) lennék lusta, akkor több bejegyzés látna napvilágot.

2019. január 19., szombat

Pisztáciás tiramisu


A főnivel valamelyik nap pont azt beszéltük, hogy a főzés is pont olyan alkotási folyamat, mint bármi más, mondjuk az írás. Elvagy vele, ha jól csinálod, akkor kikapcsolsz közben, nem rágörcsölsz, és ezt hozzáteszel, míg amazt elveszel.

A történet ott kezdődött, hogy barátnőm talált egy képet a sütiről, és nem tudta, mi az. Kis keresés után rájöttünk, hogy valószínűleg pisztáciás tiramisu, így megkezdődhetett a receptvadászat. Már múltkor kijelentettem, hogy ezen a hétvégén is én főzök. Már akkor tudtam, megvalósítom ezt a sütit… és tudom. Süti, meg cukor, meg édesség, és jajderosszmertártalmas, de ami jó, az nem árt, amit kívánok, az mindig kell, és valószínűleg, a vég is egy nutellás hamburger társaságában fog érni, szóval, az édesség szent dolog.

Alább olvashatjátok a receptet. Fényképezni még mindig nem tudok, és nemrég ébredtem rá, nagyon régen volt már recept a blogon.

2019. január 7., hétfő

Ismét Bécsben jártunk


Amikor tavaly a Leopold Múzeumban voltunk, akkor elterveztünk, hogy visszamegyünk Bécsbe az Albertinába, amit december utolsó napjaiban a családdal abszolváltunk is.

2019. január 6., vasárnap

Filmturmix


Újabban a telefonba írom fel, miket szoktam megnézni, hogy ne felejtsem el, szép hosszú jegyzet gyűlt össze a legutóbbi filmes bejegyzés óta. A január elsejémet is az ágyban dögölve töltöttem, délelőtt filmet nézve, délután olvasva.

2019. január 3., csütörtök

J. R. Ward: A vadállat


„Fekete Tőr Testvériség 14.”

Andris kreatív tud lenni ajándékok terén, de félek, ha nem ad ki új könyvet az írónő, nem kapok semmit se.
Ez a karácsonyi ajándékom volt. A kibontásától számítva két napra kapcsolatot vesztettem a külvilággal. Még mindig szeretem ezt az univerzumot, és újra rájöttem, hogy szerelmes vagyok Rhage-be*.

Azt az egyet sajnálom csak, hogy két megjelenés között komoly idő telik el.

2019. január 2., szerda

Random gondolatok az óévről, új évről


Gondolkodtam valamiféle összegzésen, aztán az ágyon kakukkolva rájöttem, igazán nincs mit összefoglalnom tavalyról. Nem azért, mert tényleg nincs mit, hanem, mert amit akartam, azt leírtam, amit meg nem, azt megtartom magamnak.