2019. július 13., szombat

Tükrözés trükközés


Zsófival beszélgettünk a másolásról. Na jó, konkrétan egymásnak fakadtunk ki. Ő írt is róla a napokban egy posztot. Bár nála reagáltam, úgy gondoltam, a komment formájú kisregényemet megörökítem itt is.

Az ő bejegyzését ITT tudjátok elolvasni.

2019. július 11., csütörtök

Frankenstein-komlexus


Tavaly videóra vettem a gondolataimat, melyek olvasás közben támadtak, sőt, a saját agymenéseimet is a Fantasztikus világok című könyv kapcsán. Az egyik ilyen 18 perces lett. Azt szolgálták, hogy valahogy fogyasztható formába öntsem a gondolataimat az ajánlóhoz, amit megírtam végre, és hat oldal lett. Biztos lesz a korábbi ajánlóm és eközött az írás között némi átfedés.

De kezdjük el a kályhától építeni a dolgokat.

2019. július 10., szerda

Tóth Csaba (szerk.): Fantasztikus világok


„Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világaiban”

Fogok egy kis gondolatmorzsát írni még emellé valamikor, mert túl hosszú lenne, amit mondani szeretnék. Magamban azon mosolyogtam, szólnék Tóth Csabának, adja oda a kéziratot, írok belőle egy 10 oldalas ajánlót, amit szintén beletehet a könyvbe. Persze, ez csak vicc lenne, de lényeg, hogy még jönni fogok némi hozzáfűznivalóval a jövőben.

Az előzmény kötetet szerettem, ez sem okozott csalódást.

2019. július 7., vasárnap

Shazam!


Miután lejöttünk az unikornis plüssről, és kész lett az összes kaja – ami amúgy egy hadseregnek elég lett volna -, leültünk filmet nézni, és erre esett a választásunk. Amikor kijött, szívesen megnéztem volna moziban, bár szerintem ezt újabban bármelyik filmről el tudnám mondani.

Jó levezetése volt egy ütős hétvégének, kis poénbomba beszunyálás előtt.

Más fajta szuperhősös mozi, mint a szokásosak, de abszolút jól áll neki.

2019. június 30., vasárnap

Isn't It Romantic


Néha elképesztően nagyokat tudok pislogni azon, hogy miket nézet meg velem Andris azzal a jeligével, hogy ez biztos tetszeni fog nekem. Aztán még odapöttyinti, hogy xy is játszik benne. Egyszer látta, hogy néztem a filmjét, talán még tetszett is, így úgy gondolja, nekem való. Mintha a kedvenc színészem lenne, holott nem. Ez is ilyen volt, s mint lenni szokott, néha betalál, néha mellé lő.

2019. június 27., csütörtök

Sajtos cukkinigolyók


Valamikor láttam Instagramon – néha hasznos tud lenni -, már akkor megtetszett, és gondoltam, megcsinálom. Persze, ahogy lenni szokott, utána már egyáltalán nem találtam meg a receptet, így emlékezetből dolgoztam.

Az arányokkal megküzdöttem, mert sajnos, még mindig érzelmi szakács vagyok, ha csuszpájz kajáról van szó… és még mindig nem tudok rendes, hívogató képeket lőni.

2019. június 25., kedd

Könyvheti parajelenség


Sokszor megénekeltem már, hogy nekem a Könyvhét, a Könyvfesztivál olyan kikapcsolódás, amit csak nagyon ritkán élek meg. Szórakozom, közben jár az agyam, főleg, ha jön velem valaki, vagy ne adj isten, szóba tudok valakivel elegyedni. Teljesen furcsa vadidegen emberekkel vitákat folytatni egy-egy stand portékája előtt.

Utóbb keserédes érzelmeket kaptam. Csütörtökön mentünk ki pácolódni az emberek és standok forgatagába, de én visszamentem egyedül pénteken, mert pár könyvet meg szerettem volna venni, és egy táskát is.

De, mint koncertre sem vagyok hajlandó egyedül menni, ezentúl erre az eseményre sem vagyok hajlandó egymagam beállítani.

2019. június 24., hétfő

Papp Dóra: Tükörlelkek 2.


Rászoktam arra, hogy ha új dolgokkal kísérletezek, előbb e-book, aztán, ha tetszetős, megveszem. Mivel az első résszel így tettem, a másodikat meg nem értem el online, megvettem mind a kettőt, és nem bántam meg.

Papp Dóra: Tükörlelkek


Nem tudom, mióta szemeztem ezzel a kötettel. Mentségemre szóljon, hogy párszor megégettem magam ifjúsági irodalommal. Aztán a Bolyongónak nem tudtam ellenállni, így kétség sem fért hozzá, hogy a Tükörlelkek is szerepelni fog az olvasmánylistámon.

2019. június 23., vasárnap

Üveg


Mindig félek a folytatásoktól, mert elenyésző kivétellel szárnyalják túl az előzményt. Örültem, hogy lesz folytatása a Széttörve című filmnek, moziban akartam megnézni. Ám így, hogy itthon sikerült az inkább katlanszerű szobám mélyén, nem bánom.

Mégis úgy gondoltam, írok róla pár szót, és biztos vagyok benne, hogy túl akarom magyarázni magamnak a dolgot, de a háttérgondolatok - melyek bambulás közben megfogalmazódtam bennem -miatt, megérdemli a posztot a szememben.

Vajon, léteznek szuperhősök?

2019. június 11., kedd

Egy kicsit az érintésfóbiámról


Nálam most ez különösen aktuális, mert aki nem tud csajozni, az valamiért úgy gondolja, a testi érintéssel elérhet bármit is. Úgy veszi el a visszajárót, hogy végigsimít az ujjaimon, vagy feljogosítva érzi magát, hogy megfogja a derekam, ha a létra felé igyekszem.

Múltkor egy pasi számlaírás közben elmarta az ujjaimat, és nézegette, masszírozta, simogatta őket, és minél inkább próbáltam elhúzni csinos kis kacsómat, még jobban rászorított az ujjaimra. Biztos, hogy valakinél bejön, nálam az ellenkezőjét érte el.
Annyira verni kezdett a szívem, hogy szinte már fájt, elfogyott a levegőm, és rám jött egy rég érzett sírógörcs szédüléssel karöltve. Kolléganőm mondta, hogy most menjek ki. Valósággal kirongyoltam az eladótérből, majdnem felökleltem a főnökasszonyomat, aki csak annyit látott, hogy levegőért kapkodok, és olyan vagyok, mint akit lemeszeltek. Megkérdezte, hogy mi a baj, én meg hisztérikusan bőgve – küzdöttem az életemért, na – közöltem, hogy megfogták a kezemet.

2019. június 2., vasárnap

Bosszúállók: Végjáték


Végre! Tudjátok, milyen régóta meg akarom nézni? Ám vagy nem volt a környezetemben ember, aki társult volna, vagy nem érdekelte őket, vagy „majd”. Az állandó mozistársam is besavanyodva ül otthon, mert nem bújik elő a csigaházából monszun idején, beteg is volt, szóval, így jártam.

A legnagyobb zuhéban kézen fogtam magam, és elmentem megnézni.

A vicc az volt, hogy hét hely volt még, amikor sorban álltam a pénztárnál, és az előttem levő hét fős társaság pont azt beszélte, hogy azt nézik meg. Nem tudom, végül hova lettek, de a teremben nem voltak.

Lehet, hogy SPOILERES!

2019. május 26., vasárnap

A ház, amit Jack épített


Tervben volt már, hogy írok róla, mivel Trier bácsi filmjeivel fura viszonyom van. Leginkább viszonyom van, szerelmes vagyok, élvezem az összes apró elejtett jelenetet, és szó szerint falom a filmjeit. Tetszik a világuk, a mondanivalójuk, a szimbolikájuk.
Pont ezért, amikor láttam, hogy jön egy új alkotás, tűkön ülve vártam, hogy végre megnézhessem.

2019. május 1., szerda

Vagy megoldod, vagy más sem fogja


Amit most én gondolok az ingatlanosokról, az nem túl szép. Eladó lakást is necces találni, kiadót egyenesen horror. Történt ugyanis, hogy a lakótársam minőségi cserét csinált; a palija jön, én meg megyek. Mivel haza nem tudok, maradt az albérlet. Kigondoltam, hogy maradnék Dél-Pesten, vagy olyan területen, amit ismerek, garzon legyen egy olyan környéken, ahol nem balhésak a szomszédok.

Egyből szóltam ismerősöknek, akik biztosítottak, hogy szólnak, ha lesz valami. Ha egészen őszinte akarok lenni, szerintem a legtöbbjüknél megállt itt a dolog. Nem kárhoztatom őket érte. Páran akkor adták fel, amikor szembesültek a kiadói oldal feltételeivel. Néha én is elkeskenyedtem annak ellenére, hogy a munkahelyemen is mindenki szívügyének tekintette a helyzetet.

2019. április 17., szerda

Sherrilyn Kenyon: A Hold sötét oldalán


„Sötét vágyak vadásza 10.”

Mindig várok egy-egy ilyen könyvet két sci-fi között. Imádom Kenyon világát, a szereplőit, és nem utolsó sorban a történeteit.

2019. április 15., hétfő

Marianne de Pierres: Nejlonangyal


„Nejlonangyal 1.”
„Az első Parrish Plessis-könyv”

A kedvenc antikváriumomban potom pénzért jutottam hozzá. Már régóta szemeztem vele, de félek olyan sci-fit olvasni, amit nő ír, mert általában nem találom őket megfelelőnek.

2019. április 14., vasárnap

Nógrádi vár


Az albérletkeresés most rendesen kitölti a mindennapjaimat, így kábé borult minden, amit elterveztem erre az évre, az is, ahogy. Tudom, kifogásokat keresek, de ezen a héten is rendesen akartam posztokat kitenni, erre minden este bújtam az internetet megfelelő kecó után nézelődve.

Úgyhogy, most még a múlt heti kirándulás képei következnek. Családdal elmentünk egészen Nógrádig, hogy a várat megnézzük. Annyira sajnálatos tény számomra, hogy ide valahogy nem jut el a vármentő program, pedig a környezeti eróziónak hála, idővel ebből is két egymással szembefordított kőkupac marad. Egy része életveszélyes, csak saját felelősségre látogatható. Impozáns kilátása van, nem kéne veszni hagyni. Tudom, tudom. Tervbe van véve a megmentése, mégsem látszik rajta ez igazán.

2019. április 13., szombat

Ballábasan


Vannak olyan reggelek, amikor már az első szundi előtt tudod, ez nem a te napod lesz. Tudod, hogy utálsz felkelni, hogy utálod csendben végigülni az első kávét. Tudod, hogy a munkahelyen nabaszdmeg hangulat lesz, vagy jön egy vevő, akinek fingja nincs arról, mint akar – csak egy a kezében tartott csavart, de nem olyat. Amikor felhúzod a redőnyt, elvakít a napfény, amit elküldesz az anyjába, pedig három sötét hónapon keresztül azért imádkoztál, hogy égesse ki a retinádat.
No, ilyenkor jön az, hogy még hatszor nyomsz rá a szundira, nem érdekel, hogy felkelés után igyál vizet, vagy mozgasd át magad, csak kushadsz a takaró alatt, és imádkozol, hogy mégse kelljen felkelni.
Pusztán, ezeken a napokon, fejedre kéne húzni a takarót, és pizsiben, köntösben létezni, számomra egy jó nagy tégely nutellával.

2019. április 8., hétfő

Normafától Budakesziig


Egy kis személyes gondolatmenettel akartam indítani a bejegyzést, amit aztán valahogy mégsem éreztem ide illőnek, úgyhogy a másik oldalon (ITT) teszem közzé.

Rengetegen kérdezik, hogy tudok ennyit menni, szinte megállás, pihenő nélkül. Sőt, van, hogy hulla vagyok, mégis, ha alkalmam adódik, akkor szabadulni vágyom. Ki a természetbe, mert ott megszűnik egy halom zavaró tényező. Ez jobbára a menekülés. Sokáig önmagam elől, most viszont a valós problémák elől, amivel nem akartam szembenézni, csak úgy voltam vele, inkább kint, mint a négy fal között.

Ez volt most hétvégén is. Rágtam Andris fülét, hogy tegyük át a heti egy szeánszunkat szombatra, mert egy héten általában a csütörtök a mélypont. Nagyon örültem, amikor mondta, hogy hozzunk össze egy kis kört.

Így esett, hogy elsétáltunk Normafától egészen Budakesziig, azt is átszeltük keresztbe.

2019. április 7., vasárnap

Kedvencek temetője


Mindig félve ülök be moziba. Szeretek moziba járni, még attól függetlenül is, hogy vannak emberek, akik nem odavalók, mert mobiloznak a sötétben, vagy végigdumálják a filmet, esetleg a popcornt kaparják a zacskó aljáról. Inkább az a szájíz számít, hogy kevés olyan film van, ami tényleg jó, mert van története, jó a forgatókönyve, és nem arról szól, hogy nevek meg látvány.
A remakeknél ez fokozottan így van.

!SPOILERES!

2019. március 31., vasárnap

Zebegény


Kicsit elmaradtam.

Múlt hétvégén voltunk családdal Zebegénybe. Sokáig úgy volt, hogy Kékes, aztán apu felvetette, hogy vagy Zebegény, vagy Komárom lesz az úti cél. Persze, mikor ez utóbbit kimondta, beindult a vezérhangya a fejembe, hogy oda kell menni, mert ott könnyű átlépdelni a határon. Végül Zebegény maradt, s mivel ott se jártam még, nekem aztán halál mindegy volt, hol töltöm a napot, csak kint legyek a szabad levegőn.

Annak rendje és módja szerint, találkoztunk, autóba be, és robogtunk is a cél felé.

2019. március 17., vasárnap

Káposztásmegyeri kiserdő

Még november végén voltunk a Farkas-erdőben. Nagyszerűen kitaláltam, mert szerettem volna olyan helyre menni, ahova még nem mentünk el Pesten belül. Kicsit unom a körutakat már, és akkor még volt némi jó idő, meg időm.
Úgyhogy, Andrist a hónom alá csapva mondtam, ma nem fogunk bent punnyadni a városban.

2019. március 16., szombat

Philip Zimbardo – Robert Johnson – Vivian McCann: Pszichológia mindenkinek


„Pszichológia mindenkinek 1.”
„Agyműködés – Öröklés – Észlelés – Fejlődés”

Azóta rágom Andris fülét érte, mióta megvette, aztán tavaly ősszel kölcsön kaptam tőle, és mostanra sikerült kiolvasni. Mindig is érdekelt a pszichológia, szívesen tanulnám is, de még egy időre maradok a konyha-agyturkász üzemmódban. Másrészt, olvastam már Zimbardótól, hallgattam előadásait online, kíváncsi voltam.

2019. február 24., vasárnap

Tata / Cseke-tó és Öreg-tó


Elszöktünk családdal a városból, kicsit kellett a nyugi, és el sem tudom mondani, mennyire hiányzott már a mászkálás, meg a gondolkodás és a természet közelsége.

Egy hete apukám mondta, hogy megyünk valahova, azt is, hogy hova, csak elfelejtettem, de mint ma kiderült, a Kékes volt betervezve. Ám, mivel ott röpködtek a mínuszok, és valószínűsítettük a havat is, inkább maradtunk a sík terepnél, így kötöttünk ki Tatán.
Odafelé persze beszunyáltam a fejfájástól.

A Cseke-tavat jártuk körbe, megnéztük az Öreg-tavat is, meg a várat, szétfagytunk, de megérte. Jó volt kiszabadulni.

2019. február 11., hétfő

Fogyiprojekt: Ne foggyá má tovább*


Eléggé foghíjasan írok ebben a témában, de még mindig úgy gondolom, akkor osztom az észt, ha már nagymester vagyok fogyás-ügyben. Igazság szerint, nem hiszem, hogy valaha is guru leszek benne, és nem szeretném fotózni magam, miközben totál tökéletesen kitartok egy pózt, és jól leírom, hogy mit csináltam.
De most nem is erről regélnék, inkább csak egy régi-új tapasztalatról.

2019. január 20., vasárnap

Filmturmix


Ismét kicsit elmaradtam. Nemrég kezdtem egy új helyen, próbálok beszokni, és mivel a hereverésnek vége van, esténkéntre maradtak az általános dolgok, illetve az asztalfióknak írt szerzeményeim dédelgetése. Azért filmek vannak dögivel, és ha vasárnaponként (meg máskor sem) lennék lusta, akkor több bejegyzés látna napvilágot.

2019. január 19., szombat

Pisztáciás tiramisu


A főnivel valamelyik nap pont azt beszéltük, hogy a főzés is pont olyan alkotási folyamat, mint bármi más, mondjuk az írás. Elvagy vele, ha jól csinálod, akkor kikapcsolsz közben, nem rágörcsölsz, és ezt hozzáteszel, míg amazt elveszel.

A történet ott kezdődött, hogy barátnőm talált egy képet a sütiről, és nem tudta, mi az. Kis keresés után rájöttünk, hogy valószínűleg pisztáciás tiramisu, így megkezdődhetett a receptvadászat. Már múltkor kijelentettem, hogy ezen a hétvégén is én főzök. Már akkor tudtam, megvalósítom ezt a sütit… és tudom. Süti, meg cukor, meg édesség, és jajderosszmertártalmas, de ami jó, az nem árt, amit kívánok, az mindig kell, és valószínűleg, a vég is egy nutellás hamburger társaságában fog érni, szóval, az édesség szent dolog.

Alább olvashatjátok a receptet. Fényképezni még mindig nem tudok, és nemrég ébredtem rá, nagyon régen volt már recept a blogon.

2019. január 7., hétfő

Ismét Bécsben jártunk


Amikor tavaly a Leopold Múzeumban voltunk, akkor elterveztünk, hogy visszamegyünk Bécsbe az Albertinába, amit december utolsó napjaiban a családdal abszolváltunk is.

2019. január 6., vasárnap

Filmturmix


Újabban a telefonba írom fel, miket szoktam megnézni, hogy ne felejtsem el, szép hosszú jegyzet gyűlt össze a legutóbbi filmes bejegyzés óta. A január elsejémet is az ágyban dögölve töltöttem, délelőtt filmet nézve, délután olvasva.

2019. január 3., csütörtök

J. R. Ward: A vadállat


„Fekete Tőr Testvériség 14.”

Andris kreatív tud lenni ajándékok terén, de félek, ha nem ad ki új könyvet az írónő, nem kapok semmit se.
Ez a karácsonyi ajándékom volt. A kibontásától számítva két napra kapcsolatot vesztettem a külvilággal. Még mindig szeretem ezt az univerzumot, és újra rájöttem, hogy szerelmes vagyok Rhage-be*.

Azt az egyet sajnálom csak, hogy két megjelenés között komoly idő telik el.

2019. január 2., szerda

Random gondolatok az óévről, új évről


Gondolkodtam valamiféle összegzésen, aztán az ágyon kakukkolva rájöttem, igazán nincs mit összefoglalnom tavalyról. Nem azért, mert tényleg nincs mit, hanem, mert amit akartam, azt leírtam, amit meg nem, azt megtartom magamnak.