2018. október 18., csütörtök

Feketében


Ültem bent a szomszédomnál, kávéztunk. Idős asszony, más korból, más stílussal. A függönyökről beszélgettünk – az még nincs nálunk fent -, majd várta a választ, miután elmondta, ő nem szereti a feketét, mert gyászos. Nem mintha fekete függönyt szeretnék, pusztán erre terelődött a szó. A fekete ruhákra. Gyakran lát abban, és azt is válaszoltam, hogy én szeretem.


Sosem felejtem el, amikor anyukám a nőgyógyászaton feküdt, akkor sokszor mentem be hozzá egyedül. Akkor még bakancsban, hosszú szoknyában mászkáltam, természetesen feketében. Még ő is mondta, hogy kicsit színesebben menjek be hozzá, mert úgy nézek ki, mintha a halál maga vonulna a kórház folyosóján. Aztán egyszer nem úgy mentem, és a nővérek nem ismertek meg.
Sokszor megkaptam, amikor még gimiben hazagyalogoltam, feketében, hogy a Sátán földi helytartója vagyok. Másoktól, hogy depressziós, meg kívülálló, meg nyilván a gömbölyded idomaimat szeretném slankítani.

Ez most azért böffent fel az elmém hátsó szegletében, mert nemrégiben olvastam egy cikket, ami azt taglalta, hogy nem mindegy, milyen színű ruhát hordunk, és hogyan, mert az kifejezi a lelkiállapotunkat.
Ebben még nincs semmi. Volt szó benne arról, ha valaki piros ruhát visel, az tüzes. Ha harmonizál a zokni a nyakkendővel, az szabálykövető. Ha laza, az élet dolgairól is könnyedén vélekedik. Aki közönséges, az valószínű, ilyen, vagy könnyűvérű. Aki pedig színes cuccokat aggat magára, az bohém.
Ezután jött viszont a szó szerinti fekete leves.


A fekete ruhát viselőkről úgy írtak (mert a pszichológia azt állítja), hogy önbizalomhiányosak, depressziósok, tuti valami lelki baj van a háttérben, kompenzálni szeretnének valamit, illetőleg önértékelési zavaruk van, netán a hurkáikat szeretnék elrejteni.

Szóval, én és az ismerőseim többsége, mentális problémás, elhízott dudvák vagyunk. Hell yeah!


Én szeretek feketében járni. Vannak színes ruháim is, de jobbára feketét szeretek hordani már nagyon régóta. Sokszor kapom meg, hogy viseljek színeket, mert jól állnak, mégis, ha felveszek egy-egy nem fekete darabot, akkor azt mondják, ez nem én vagyok. Köszi. Sokszor ugyanattól az embertől hallom. Nem komfortos, ha túl sok rajtam a szín, valami feketét mindig viselek.
Soha nem gondoltam bele a fentiekbe, sem abba, hogy a misztikum, a halál vagy az elegancia színe. Így alakult ki. Sosem hordtam azért, mert kövér voltam, sőt, akkor még színesebben öltözködtem.

Az is megcáfolandó, hogy aki feketét visel, az komor és visszahúzódó. Ismerek olyat, aki nem ilyen annak ellenére, hogy feketét hord, és van olyan paradicsommadár is, aki társaságban csak tökig lógó orral ül a sarokban szótlanul.


Egyszerűen csak eszembe jutott, hogy a színeket tudni kell viselni, és be kéne emelni a szakirodalomban, hogy valaki azért hord feketét, „mert csak… szereti”. Így minden mögöttes jelentés nélkül.
Másrészt, aki depressziós, az színesben is az lesz.
Csak ezt tukmálják ránk, hogy ennek így kell lennie.

Bár én úgy vagyok vele, hogy úgy öltözöm, ami illik a személyiségemhez, olyat hordok, amit tudok jó szívvel viselni. Kész, passz.

12 megjegyzés:

  1. Én is a feketét részesítem előnyben. Bár sajnos én eléggé introvertált személyiség vagyok. :D De azért egy ideje csempészek be színeket, főleg lilát, azt is szeretem. (-: De voltak olyan éveim, mikor kizárólag feketét viseltem és kánikuában is, sőt bakancsot is hozzá. A fekete ruhákra megkérdezték nem-e meleg. Ha netán volt valami színes rajtam, hogy de jó, hordjak színes ruhákat is, mert jól áll! (a fekete nem szín..?). Mindenesetre még mindig nagyon kedvelem a fekete ruhákat hangulattól függetlenül.. Inkább olyan embereknél lehangoló, rossz látvány, akik mindenféle színt hordanak, de egyszercsak a gyász miatt húznak feketét magukra........

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan nekem is volt, hogy nyáron megkérdezték, nincs-e melegem, és meglepődtek, amikor mondtam, hogy egyáltalán nincs, sőt, kellemesen érzem magam.
      Igen, a másik, hogy a fekete nem szín. Ezen a nyomvonalon elindulva, a fehér, akkor mi?!
      Szerintem az embernek van egy kisugárzása, megvannak a maga színei, és amikor attól eltérőt vesz fel, őket kifejezi ez. Amit te is mondasz, hogy hirtelen vált. Az szomorú.
      Bár volt egy ismerősöm még nagyon régen, aki folyton feketében volt, és amikor haláleset történt, sosem járt abban, mert nem érezte úgy jól magát.

      Törlés
  2. Az elmúlt tíz évben szerintem nem nagyon hordtam feketén kívül mást - néha...Viszont múltkor a Zarában vettem egy fehér blúzt (vizsgára járósnak, mert egy darab fehér dolgom volt és az ujjatlan, téli vizsgaidőszakban lehet kicsit jobban felöltöznék - azt meg diplomaosztó miatt vettük xD), és jónak tűnt az anyaga, meg olcsó is volt, szóval magammal vittem a feketét is...Erre apa megszólal: minek? nem készülünk több temetésre...Mindezt azután, hogy három nappal azelőtt rendeztem át az akasztós szekrényt (vettem szép új vállfákat - FEKETÉKET), és amikor apa belenézett, megállapította, hogy elég egyhangú (pedig négy nem fekete ruhadarab is volt odaakasztva xD)...Ha 10 éve egy színt hord az ember...nem értem, miért jönnek még akkor is a temetéssel...főleg úgy, hogy sajnos elég sok temetésre jártunk az elmúlt két évben, és nem volt mit felvennem...(Egyébként apa volt az is, aki szerint egy darab nadrágot hordok csak egész életemben, minek nekem annyi...mind fekete, és nem látják a különbséget, pedig az anyag és a szabás is más - arról nem is beszélve, hogy sokkal nehezebb EGYFORMA feketéket összepárosítani, mint a színeket...)

    Hú de a legújabb...ismerkedek egy emberrel (barátkozunk csak, eddig nem ismertem, most elkezdtünk beszélgetni), kért egy képet, mert négy éve nem frissítettem profilképet facebookon...elküldtem...és elkezdi "azt az izét a szádban meg az orrodban nem értem, de gondolom nem hordasz mindig feketét"...nekem ez nem függött össze, de feltételezem nem szereti a feketét meg a piercingeket...xD

    De amúgy nem értem, miért érdekel mindenkit annyira, hogy kin mi van...még csak nem is az, hogy valami mosatlan, büdös, egészségügyileg "veszélyes" ruhán, hanem SZÍNEN vannak leragadva...

    És nálam ez a depressziósok hordanak feketét, ez olyan, mint a fiú is lány színek - amit borzasztóan nagy hülyeségnek tartok...Sajnos az elmúlt egy évben két ismerősöm is öngyilkos lett - depresszió - egyik se hordott feketét (én is rengeteg helyen láttam, hogy ha feketét hordasz, az depresszióssá tesz, de a depresszió egy jóval komplexebb dolog, egy szín nem "okozza")...és őszintén szólva ugyanannyira tiszteletlenségnek tartom a betegségek színekhez kapcsolását, mint a természetesen vékony emberek anorexiásnak csúfolását...mindkettő komoly betegség, amin segíteni kell...és a színes ruhák hordása nem fog...se az, hogy gúnyolódunk rajtuk, vagy gúnyként használjuk a problémájukat amúgy egészséges emberekre (de még ha a betegre mondják se segítenek vele)...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyszer csináltam azt, hogy vettem drapp, bézs, barnás felsőket. Arra is azt mondták, eléggé monokróm az öltözködésem. Kérdem én, ilyenkor mi a helyzet? A feketékre nálam is megjegyzik, hogy csoda, hogy meg tudom különböztetni, viszont én ismerem a ruhatáramat, gyakorlatilag, ha benyúlok, érzem, milyen anyag, tudom, melyiket fogom.

      Érdekes hozzáállásez egy idegentől. És ha neked tetszik, vagy hordod, akkor mi van? Rosszabb ember leszel? Nem.
      Örüljön, hogy nem vagy loncsos, mert láttam már olyat, hogy a fiatal lány úgy nézett ki, mint egy hajléktalan. Hiába volt márkás ruha rajta, de olyan szagmintát (nem parfüm) húzott maga után, hogy inkább kerültem.

      Egyszer láttam egy műsorban egy punk lányt, aki azt mondta, hogy neki ez a stílusa, ezt szereti, és ettől még nem rossz ember, mert tiszták a cuccai, nem ápolatlan.

      Szerintem a szín meg a forma az, ami igazán szembetűnő, és azért.

      Az utolsó bekezdéseddel teljesen egyet értek.

      Törlés
    2. Most kedvet kaptam ruhás bejegyzést írni én is - ezután... A ruhatár ismeretéről jutott eszembe...na holnap emiatt nem fogok tanulni - vagy holnapután, ha nem kezdek el holnap tanulni, nem leszek kész időben. :D

      Egyébként szerintem a parfüm "kondenzcsik" se jobb... Megfelelő tisztálkodás mellett valszeg elég lenne egy kis parfüm is... Na meg... Ki szeret a levegotlen buszon olyan ember mellett állni, aki véletlenül (vagy direkt) magára locsolt fél üveg parfümöt... De lehet csak azért zavar, mert túl jó a szaglásom...

      Törlés
    3. Legyek tyúkanyó? Előbb tanulj! :D
      Kíváncsian várom a bejegyzést!

      Igen, azért a jóból a sok is sokk. Én se bírom, mindegy, mitől fulladok meg idő előtt.

      Törlés
  3. Köszönöm szépen a cikket! Meginspiráltál s ha nem gond, szerintem én is írok a saját tapasztalataimról és történeteimről, véleményeimről. Ez viszont elég hosszú ahhoz, hogy egy blog bejegyzést igényeljen. Megemlítelek téged, mint az ihlet adómat, de remélem nem gond, hogy a téma nekem is, ugyan az lesz, mint neked. Köszönöm, hogy megosztottad!
    Remélem idővel helyre áll a saját mérleged és lassan, de biztosan meg tudod tanulni azt, hogy nem kell foglalkozni mások véleményével. Nekem is évekbe telt és még a mai napig sem tökéletes. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, hogy csak most, nem jelzi ki a gmail, hogy komment érkezett, de nyugodtan, örülök az ihletnek. El fogom olvasni mindenképpen! :)

      Én inkább azt tanulnám meg, hogy nem minden vélemény fontos, de a negatív vélemény is vélemény, és néha lehet építő. Pusztán külön kell választani a búzát az ocsútól. Az, hogy csak a pozitívra koncentrálok, éppen úgy tévútra csalhat, mint az, ha csak a negatívval foglalkozok.

      Törlés
  4. Hogy az emberek mivel képesek szekálni a másikat...két lányismerősöm hordott csak feketét, meg egy pasas, de ő zenei ízlésből kifolyólag. Hm, feltűnik egy idő után, hogy valaki szeret egy színt nagyon, ismerek olyat is, akin a rózsaszín az, ami túlteng, hát nekem meg azért szóltak be, hogy miért lóg állandóan a hajam, meg miért hordok mindig kardigánt, miért lakkozok kétnaponta, hát nem igaz, hogy ezek valakit tényleg zavarnak. Hogy valakit más kinézete zavar annyira, hogy beszóljon, hát nem mindegy, a másik miben van? Nem lehet kibírni ítélkezés nélkül?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azt vettem észre, hogy aki nincs teljesen rendben önmagával, az azt figyelni, mi van máson, és megjegyzi még a legapróbb dolgot is, ami az ő szemét bántja. Nem mondom, hogy szent vagyok, mert az igazi vizuális környezetszennyezőket én is hangosan megjegyzem, de szűk körben igyekszem úgy tálalni a gondolataimat, hogy ne megjegyzés legyen, hanem ötlet, tanács. Megfontolja vagy nem. Viszont a másik oldal, aki máshogy gondolkodik erről. A szomszédom már idős például, és most éppen a mindenbe belekötök napjait éli.

      Mert szerintem az ember folyton mérlegeli magát másokhoz képest, és kedvétől függ, hogy áll a két nyelv.

      Törlés
  5. Szia! Szerintem még nem írtam kommentet,de rendszeresen olvaslak.Ismét egy jó bejegyzés volt, köszönöm. Nekem is volt,egy olyan időszak az életemben amikor csak feketét hordtam,ahhoz volt kedvem.A tipikus megjegyzéseket megkaptam..de ez vele jár.Nagyon sokszor farmert viselek,hangulatomhoz illő felsővel,előnyben részesíteni a kék színt.Van amikor tetőtől-talpig kék szín van rajtam. A depresszióval kapcsolatban,nem mondanám,hogy a fekete szín lenne a hibás.Hanem a sztereotípiák amik sok-sok éve az emberekben (élnek),minden mással kapcsolatban.Tudnék mondani pár dolgot a depresszióról,hullámvasút az élet.Most épp minden jó.De nem véletlenül a fekete az.Az a lényeg,hogy legyen mibe belekötni,ez élteti az embereket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm a kommentet, és örülök a visszajelzésnek! :)
      A sztereotípiák az emberek életének részévé váltak, ráadásul szervesen, és a fekete szín egy olyan dolog, hogy inkább rosszat kötnek hozzá, semmint mást. Talán, ezért van ez, hogy összekapcsoljuk egy rossz érzéssel (pl. gyász), amit tovább tágítottunk egy problémára.
      Én is tudnék erről mesélni, mert néha nagyon jó, de most éppen nagyon rossz.
      Amúgy farmert hordok én is olyan felsővel, ami jól esik.

      Törlés