Szégyen a segítség? De hasznos.

Kétféle ember jön velem szembe manapság. Az egyik, akinek „semmi baja nincs”, de Dr. Google által diagnosztizálja magát. A másik, akinek van baja, és az „egyetlen választási lehetősége” Dr. Google. Bár, most hogy így belegondolok, mind a két tábornak van baja, csak az egyik elküld az anyámba, mert paraszt vagyok, ha kimondom, amit ő nem mer, a másik meg visszajáró síróbeteg.

Amikor beszélgetek velük, rendre azt kapom meg, hogy nem fordulnak szakemberhez. Vagy, ha meg is kísérlik ezt, akkor egy vagy pár alkalom után füstbe megy a terv. A net biztosabb, a szakember hülye, meg ciki is bevallani, hogy szükség van rá, elmenni még inkább, és csak megnyomorgat lelkileg, meg hagyja, hogy te jöjj rá a problémáidra és a megoldásokra, nem pedig azt mondja, neked ez meg az a bajod.

Sőt, a netes válasznál általában úgy van, hogy ha tíz állításból hét igaz rám, akkor valamiben szenvedek, és rám pont nyolc igaz, úgyhogy ez a baj.

Nos, meglehet, de a toronyproblémák nem itt kezdődnek, ez már tünet.

Filmturmix

Az elmúlt két hétben a tévében is egy halom olyan film ment, amit nagyon szeretek. Az dühített egyedül, hogy át van szinkronizálva az összes. Nemcsak a hangok mások, de néhol a szövegek is, és ezáltal elvész a régi élmény. A zenebirodalom visszavág ilyen volt, és most nézem a Grease-t, s hasonló cipőben járunk.

Gyakorlatilag hat filmet hoztam, elméletileg hetet, de az utolsót képtelen voltam megnézni, így nem mondanék róla semmit.

Klimt kiállítás és Bécs

Hétfőn voltunk Bécsben, mert Klimt kiállítás van a Leopoldinában. Még év elején írtam terveket idénre, és abban benne volt, hogy szeretnék a határon túl kalandozni ebben az évben, és Bécs is jó lesz. Szeretem azt a várost.

Süllőfesztivál és Csókakővár

Vasárnap elmentünk halat enni, ahol már voltunk tavalyelőtt, s most megint. Nekem azért furcsa, mert szálkafóbiás vagyok. Nem szoktam halat enni mások előtt, ha nem muszáj. Halált megvető bátorsággal egy fél filét megettem, a forralt bor után meg már nem éreztem a szél hidegét.

Aztán körbenéztünk a kézműves vásáron, ettünk sütit Tapolcán, majd irány Csókakő, és az ottani vár. annyira örülök, hogy próbálják menteni a menthetőt, és nem hagyják szép lassan elrohadni a várakat.

J. R. Johansson: Álmatlanság

„Az Éjjeljárók első könyve”

Szerintem ezt a könyvet hasraütésszerűen választottam ki még a Könyvhéten. Valamelyik olcsó sávból halásztam ki, tetszett a borító és a fülszöveg, de jobbára az dominált, hogy a lelkes könyvkínálónak nem tudtam azt mondani, semmit többet nem veszek ott. Elkezdtem nézelődni, s bár teljesen kétségbe vontam, hogy valaha is elolvasom, mégis bevándorolt a táskába, jelszó, biztos lesz üresjáratom.

Most volt.

Feketében

Ültem bent a szomszédomnál, kávéztunk. Idős asszony, más korból, más stílussal. A függönyökről beszélgettünk – az még nincs nálunk fent -, majd várta a választ, miután elmondta, ő nem szereti a feketét, mert gyászos. Nem mintha fekete függönyt szeretnék, pusztán erre terelődött a szó. A fekete ruhákra. Gyakran lát abban, és azt is válaszoltam, hogy én szeretem.

Makkosmária és Végvári-szikla

Eredetileg nem ide akartunk menni, de egyikünknek se volt kedve buszozni, ezért kitaláltam, hogy tanösvényezzünk Normafánál, mert ott már régen voltunk. Tényleg, egyszer próbáltunk arra menni, arra sem emlékszem. A körtúrát nézegettem, végül nem mentünk sem arra, sem pedig a sportösvény felé, maradt a Csacsi-rét és Makkosmária. Ez utóbbi már többször szembejött velünk.

Müller Péter: Részeg józanok

„Ötven év múltán”

Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, mint macska a forró kását. Nem azért, mert fenntartásaim voltak, pusztán, mivel nem az enyém, vártam a soromra, illetve eddig nekem Müller Péter a Nők Lapja hasábjain működött igazán, és nem szerettem volna, ha oda a varázsa.

Filmturmix

Van egy bevallanivalóm, ássatok érte el nyugodtan. Nagyon tetszik a Netflix kínálata. Sokkal jobb filmek, sci-fik vannak ott, mint ami megjelenik nálunk, ami az átlag fogyasztónak megfelel. Azt hiszem, tüzetesebben körbe kell néznem ott.

Altered Carbon idézetek

RichardMorgan könyvéből készítettek sorozatot, amitől valamelyest féltem. Hogy ejtik ki majd a Kovacs nevet? Mivel sci-fi, mennyire lesz elcseszett? S végül, de nem utolsó sorban, mivel könyvsorozatról beszélünk, elnyújtják? Maradnak-e megválaszolatlan kérdések? Mennyit visznek át a következő évadba (ha lesz)?

Nos, a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Tök szépen mondják, hogy Kovacs, és ahhoz képest, hogy sci-fi, nem volt nyálas. Nem volt hosszú, és pont annyit jutott, amennyi maradt. Most már csak azon remegek, hogy lesz-e második évad? S milyen lesz benne Takeshi, mert ugye, a második könyvben új burka van. Ebben nagyon tetszetős volt.

De kiírtam belőle pár idézetet.

Filmturmix

Üdv újra a filmes vasárnapunkon! Számomra tényleg hihetetlen, hogy van, aki megjegyzi, hogy elmaradtak ezek a bejegyzések, de most három nap alatt daráltam be sok filmet, most volt időm. Megérzem ám ezt a függőségemet, mert amikor nem jutok elég filmhez (és könyvhöz), akkor valahogy nem találom a helyem a világban. Jobban elszórakoztat, mint a zajláda.

Hajamban az erőm

Olvastam valahol az elmúlt napokban, hogy a fodrász vajon mit gondol, ha ránéz a hajamra?

Valószínű azt, hogy a masszív mételyes önutálat mocsarának alján ülök (már egy ideje).

Kápolnásnyék

Adtunk a szarnak egy pofont. Történt ugyanis, hogy Andris önállósította magát, kitalálta, hogy menjünk le Kápolnásnyékre, mert van ott egy kúria. Két hét tervezgetés (elfelejtettünk vonatot nézni) után le is jutottunk. Pici séta után meg is érkeztünk a célponthoz, amit zárva találtunk. Emberek, munkások voltak ott, viszont bent sötét volt, az ajtó nem nyílt ki. Hiába volt kiírva, hogy minden nap 10-18 óra között nyitva, mivel az időszakos kiállítás (ami a meglepim lett volna) lejárt, így bemehettünk a kertbe, kívülről megnézhettük a kúriát, de nagyon mást nem tudtunk csinálni.