Kétféle
ember jön velem szembe manapság. Az egyik, akinek „semmi baja nincs”, de Dr.
Google által diagnosztizálja magát. A másik, akinek van baja, és az „egyetlen
választási lehetősége” Dr. Google. Bár, most hogy így belegondolok, mind a két
tábornak van baja, csak az egyik elküld az anyámba, mert paraszt vagyok, ha
kimondom, amit ő nem mer, a másik meg visszajáró síróbeteg.
Amikor
beszélgetek velük, rendre azt kapom meg, hogy nem fordulnak szakemberhez. Vagy,
ha meg is kísérlik ezt, akkor egy vagy pár alkalom után füstbe megy a terv. A
net biztosabb, a szakember hülye, meg ciki is bevallani, hogy szükség van rá,
elmenni még inkább, és csak megnyomorgat lelkileg, meg hagyja, hogy te jöjj rá
a problémáidra és a megoldásokra, nem pedig azt mondja, neked ez meg az a bajod.
Sőt,
a netes válasznál általában úgy van, hogy ha tíz állításból hét igaz rám, akkor
valamiben szenvedek, és rám pont nyolc igaz, úgyhogy ez a baj.
Nos,
meglehet, de a toronyproblémák nem itt kezdődnek, ez már tünet.