2018. szeptember 25., kedd

Impressziók. Monet-tól Van Goghig, Matisse-tól Warholig


Múltkor ezért a kiállításért mentünk Debrecenbe, amiből egy jó nagy városnézés lett a végén.


Amúgy, ne kérdezzétek miért, de állandóan szecessziót akarok írni/mondani impresszió helyett. Még a képeket is a „szeci” mappába mentettem fel.
Maga a stílus nem a kedvencem. Hiába a 19. század egyik meghatározó irányzata, hiába jelent meg a festészetben, irodalomban, szobrászatban és zenében, valahogy kevésbé vannak rám nagy hatással az alkotók művei.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vicces, amikor mindenki közvetlen közelről bámulja a pöttyöket, míg messzebbről sokkal jobban lehet szemlélni a képeket. Jó, egy-kettőbe én is belebújtam, mégis egy Monet képet képes voltam a terem közepi puffról bámulni negyed órán keresztül.


S ami még megmosolyogtató volt, hogy elmondták, riasztós a kiállítás. A padlón a fehér sáv mögé nem szabadott belépni, mert megszólal a riasztó. Szerintem többen is átértek a vonalon, sőt, egyszer sikeresen beletrappoltam véletlenül, de semmi. A kiállítás síri csendes maradt.

No, de pár kedvenc.


Lawrence Alma-Tadema


John Everett Millais


Pablo Picasso


Henry Moore


Henri Matisse





Edgar Degas


Claude Monet


H. Le Sidaner


Pissarro


Paul Signac


Selby Mvusi



Picasso

Minden képpel együtt, és azzal, hogy nem a kedvenc művészeti irányzatom, én még elbírtam volna pár képet, akár egy teremnyit. Így se volt rossz, csak van egy kis hiányérzetem.

2 megjegyzés:

  1. Óó...de jó helyen jártál! :D
    Kár, hogy a fényképek nem adják át a képélményt...aminek van hivatalos neve, de nem emlékszem rá...Amúgy...volt Valaki, akit hiányoltál, vagy csak általánosságban volt túl "kicsi" a kiállítás?

    És majdnem elvesztettem szem elől ezt a bejegyzést (szerencsére Facebookra mentem tanulás halogatni, így belefutottam) - mostanában aa tanulás, és az ősznek örülés teszi ki az időm nagy részét...főleg a tanulás, amikor nem tanulok, akkor bámulok ki a fejemből, és próbálom magamba szívni a leveleket, a levegőt, a napnyugtát, megfigyelni a fát, hogy hogy változnak a színei, megfigyelni a madarak éneklési szokásait...hallgatni a leveleket...(augusztus közepén EGY DARAB száraz levelet elfújt a szél az utcán...na én azóta olyan őszi hangulatban vagyok, tisztára feltámadtam, és úgy tűnik, még egy bő hónappal később is lekötnek a levelek :D)
    Illetve mostanában nagyon Van Gogh "mániám" (???) van...egyszerre bosszant, és nyugtat meg...zavar, hogy képernyőn keresztül nem tudom megfejteni a vonalkákat, pöttyöket, színeket, de annyira jól esik még így is a képeit nézegetni...na jó, igazából az elmúlt pár hétben, de lehet már egy hónapja Van Gogh köt le a művészek közül...pedig általában az impresszionizmus/posztimpresszionizmus annyira nem..."érdekel"...mármint...azok közé az irányzatok közé tartozik, amit kedvelek, de mindig lelek valami érdekesebbet, valamit, ami jobban leköt, jobban piszkálja a fantáziámat, kevésbé értem (ami arra motivál, hogy megpróbáljam megérteni, ami gyakran "mini" kutatásokkal - szakirodalomnyúzással - egészül ki), így általában hanyagolom...most ezzel a poszttal ráébresztettél, hogy kicsit békén kéne hagynom szegény Van Goghot, és a többieket nézegetni...

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    A Kiállítás címe "Impressziók" - ami benyomásokat, hatásokat jelent. Nem impresszionisták, vagyis vannak olyan képek is, de a tárlat konkrétan majd 200 év festőóriásait és irányzatait mutatja be. Kár, hogy nem olvastad el a mellékelt kiállítási lapot, talán jobban élvezted-értékelted volna. Ja és ultrahangos riasztó van, ami a teremőröknek jelez, de nem vijjog.
    Bocsi, hogy kicsit tudálékos vagyok, de már háromszor néztem meg a tárlatot, olyan fantasztikus.

    VálaszTörlés