2018. szeptember 16., vasárnap

Filmturmix


Az utóbbi egy-két hét nem arról szólt, hogy filmeket néztem volna. Persze, így is szép számmal hevernek a jegyzetlapokon, de egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy akár egy sorozatrészt is megnézzek, nemhogy egy hosszabb filmet. Most utóbb néztem jó pár jó filmet, és totál büszke vagyok magamra, hogy csak egy volt olyan, amit áttekertem.



Deadpool 2 (2018)
Deadpool, mint mindig, baj után bajba keveredik, és nem marad más választása, mint beállni X-Mennek, vagy megalapítani a saját szuperhős csapatát.
Számomra bővíti azon filmek táborát, amikor a folytatás jobb, mint az első rész. A film végi poénáradat miatt, különösen egy miatt érdemes megnézni, mondjuk, én vártam, és végig is röhögtem. Vannak ennél sokkal, de sokkal bárgyúbb filmek. A zenéjét, a poénjait imádtam. Akciódús, látványos, még a néhol megjelenő erőltetettség sem zavart. A gyerekkaraktereket nem szeretem, most valamiért mégis megbékéltem vele. Buldózer vagy Kábel? Nos, én nem vagyok híve az egy univerzumon belüli színész legyen több szuperhős dolognak, viszont a vicc szempontjából megérte Josh Brolint betenni. Amúgy kár Morena Baccarinért.



Bérbarátnő álomáron (Can’t Buy Me Love, 1987)
A lány bajba kerül egy bulin, a fiú segít neki: az odaadott pénzért cserébe, randizzanak. A közösség befogadja, megszereti, még a lány is, ám egy nap, beállít a párja.
Kellett a lelkemnek valami aranyos. Patrick Dempsey-ért nem vagyok oda, még a Grace klinikában sem ő volt a kedvenc, és a Könnyű nőcskében említették ezt a filmet, és még nem láttam. Olyan egyszer megnéztem, van némi története, és kész. Romantikus limonádé a nyolcvanas évekből, nem kell tőle többet várni. Kiszámítható, kekeceknek kérdéseket is felvethet, de nem kell. Csak begubózni és nézni.



Újraindítás (Upgrade2018)
Egy félig modern, félig technikai világban egy mezei autószerelőt és a barátnőjét támadás éri. Hogy bosszút tudjon állni, egy chipet ültetnek belé, ám az nem csak a testét vezérli.
Kis költségvetésű, de nagyon jó sci-fi. Nem kell teletömni mindent CGI-vel, hogy élvezni tudjuk. A vonalvezetés egyszerű, egy pontig még kiszámítható, aztán lesz benne egy csavar. A MI az zseniális, imádtam, ahogy kommunikált a sráccal. Az a baj, hogy ahhoz, hogy felsoroljam, mi a jó benne, ahhoz le kellene spoilereznem a nagyját. Úgyhogy, csak annyit mondok, nézzétek meg. A világképe, amiben játszódik, az tetszik, valami ilyesmit tudnék elképzelni a közeljövőben a valóságban is.



Tizenhat szál gyertya (Sixteen Candles, 1984)
Samnek mindenki elfelejti a születésnapját a nővére esküvője miatt, miközben két srác is szemet vet a nagy elhatározásokkal teli lányra.
Azt hittem, jobb lesz. Ez a film aranyos, de csak úgy van. Igazán nem tart sehová, talán még nem is összefüggő képsorok követik egymást. A nővér karakterét fejbe tudtam volna rúgni. Kissé sablonos, kissé vontatott, a szerelmi szál sem annyira kidolgozott, mint amennyire annak kéne lennie. A fentebb említett filmmel összevetve, ez a rosszabbik. Lehet szeretni, de tudok jobbakat ajánlani a témában. Amúgy jó lenne egy Jake Ryan.



Jönnek a kacsák (Duck Duck Goose, 2018)
Peng szárnya lesérül, ezért nem tud télire elköltözni a többiekkel, viszont lesz két apró társa, akiket elkísér Harmónia Völgybe.
Van egy olyan apró megérzésem, hogy egyre kevesebb mese szól igazán a gyerekeknek, ami igen, az bárgyú. Ez is inkább felnőttes történet. Nem azt mondom, egy gyerek nem nézheti meg, vagy nem fogja érteni, de szerintem pár jelenetet igazán a felnőttek értékelnek majd. Aranyos, és egy idő után kisakkoztam, mi lesz benne. A karakterek jók, nem tudok rá rosszat mondani. Animációs film, ami néha kell a lelkemnek.



Én, Tonya (I, Tonya, 2017)
Tonya Harding korcsolyázó élete nem fenékig tejfel, mégis egész fiatal korától kezdve sportol, karrierje felfelé ível egészen addig, míg az ellenfele ellen elkövetett merénylettel nem vádolják meg.
Szatíra, fekete humorú, nézhető film. Egyszer nézhető nekem. Amit nem értek. Mivel ez megtörtént események alapján készült, és egy lehetséges verziót vázol, a szereplők is beszélnek a kamerának, az ellenfelet, Nancy Kerrigan korcsolyázót, miért nem szólaltatták meg? Margot Robbie jó, pusztán szerintem madárcsontúbb, mint akit alakít. A zenéje tetszett, igazság szerint, szerintem sem a készítők, sem a film maga nem tudja, hova sorolja magát. Egyszer azért érdemes tenni vele egy próbát. Rosszabb filmre számítottam.



Nell, a remetelány (Nell, 1994)
Egy nő, miután megerőszakolják, az erdőbe vonul vissza, hogy felnevelje ikerlányait. Halála után derül ki, hogy csak egyikük maradt életben, aki sajátos világban él, sajátos nyelvvel.
Nagyon régen láttam ezt a filmet, úgyhogy most kapva kaptam az alkalmon. Ahogy néztem, előjöttek az emlékek, szinte az egészre emlékeztem, csak éppen idézni nem tudok belőle. Aranyos, szívet melengető alkotás, bár, ha azt nézzük, manapság mi lenne a Nell-hez hasonló emberekkel, mindenki tudja, hogy kérdés nélkül zárnák be őket. Ha más nem, a birtok miatt. Liam Neeson és Natasha Richardson párosa szép, Jodie Foster pedig remek.

2 megjegyzés:

  1. Deadpool 2-ben nem forgatták végül vissza az időt, hogy éljen a csaj?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem az első "vajazókéses" kisjelenet pont ezért van benne.

      Törlés