2018. szeptember 5., szerda

Brandon Hackett: Xeno


Kicsit döcögősen kezdtem neki, a végén már piszok rosszul éreztem magam, hogy szinte nem haladok vele. Végül, amikor az egyik barátom kutyájára vigyáztam, volt egy szombati üresjáratom, és kiolvastam.

Lehet, hogy picit spoileres, szóval, akkor olvass tovább, ha áfonyavörös a kíváncsiságod.


Fülszöveg:
2117-ben a Föld lakossága tizenötmilliárd fő:
ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen
fajú, más néven xeno.

A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.
A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.
Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.


Eredetileg: Brandon Hackett – Xeno (2017)
Szerző: Brandon Hackett / Markovics Botond
Kiadó: Agave Könyvek (2017)
Oldalszám:414
Műfaj: sci-fi

Kedvenc idézetek:
1)
Egy biztos, mindannyian gúnyos vagy lenéző elnevezést találtunk a többi civilizációra. Ebben nem különbözünk egymástól.

2)
Nincs is felemelőbb annál, mint megmutatni a migrátoroknak, hogy nem minden úgy van, ahogy akarják. Egyébként meg a specialitásunk a vonzó xenológusnők megmentése.

3)
Az igazság egy #E52612 megértésre váró festmény.

4)
A bizalom egy szivárványos élőlény, de ha folyton színt vált, akkor #0F1322 elpusztul.

5)
Red5 a technák karbonszálas hálói által a falhoz szegezett ostorost nézte:
- Úgy lóg ott, mint valami xenoJézus.


Gondolatok
Picit olyan érzésem van, ha egy könyvet olvastál a szerzőtől, akkor mindet olvastad. Ezt nem a történetre értem, inkább a szerkezetére, felépítésére. Tetszik, hogy mindig egy bizonyos helyzetbe vagyunk beledobva – itt féreglyukak által vagyunk több világgal összekapcsolva -, gyakorlatilag megmerülünk a mélyvízen, ami szép lassan nyer értelmet, emellett haladunk a cselekménnyel is.

Mivel én a sci-fik műszaki részéhez kevésbé értek, általában arra építek, milyen a flóra és a fauna más civilizációk esetében. S mivel az ember képtelen nem emberien gondolkodni, következésképpen az űrlények általában humanoidok. Itt viszont füttyögve, színképekben, hasonlatokban kommunikálnak a mindenre, csak nem embere hasonló xenók. Nekik is megvannak a többi élőlényre a gúnynevük, mint pl. a hidrák víznyelők, az emberek szögletesek vagy tátogók, a firkák nyüzsgők, az ostorosok pedig kuszalakók…stb.
Azzal a xenóval, ami egy vörös szemgolyóra hasonlított, nem tudtam mit kezdeni, főleg, mert majdnem a migrátorok szintjén voltak, s gyakorlatilag az ő harcukban vagyunk résztvevő megfigyelők.
A migrátorok meg… kicsit Greg Egan Diaszpórája jutott eszembe a végjátékban kiderült dologról. Mindig azt hittem, hogy na, ez az, most lesz az, aminek lennie kell, aztán maradtam pillogva, mert meglepett, ami lett a vége.


Másrészt, azért elgondolkodtató, hogy egy kozmikus kísérlet részesei vagyunk-e, vagy milyen lenne más, közel hasonló körülményekhez szokott lénnyel együtt élni? Illetve, ha lenne lehetőség visszahozni máshonnan az embereket, visszahoznánk-e, és ők vissza akarnának jönni? Mert, aki már ott született, lehet, hogy egészségileg nem lenne neki optimális, másrészt, ha ott jobban elvan, miért akarna visszajönni oda, ahonnan elhozták/elmenekült?
Az együttélés tekintetében érdekes tanmese az elfogadásról és a befogadásról, az integráció és megértés problémáiról, valamint a jogokról és kötelezettségekről az emberség égisze alatt (főleg, amikor egy bizonyos szinten felül minden a politikáról szól). Ha úgy vesszük, akkor reflektálunk a migránskérdésre.
Másrészt, itt inkább arra fókuszáltunk, hogy az élősködő szinten működő, a humán, a poszthumán és a mesterséges intelligencia hogy reagál egy kialakult helyzetre. – Örültem, hogy nem úgy működünk, ahogy a Babilon 5-ben, amikor mindenki emberforma, és az összes űrlény angolul beszélt, hanem kell egy program a megértéshez.

A fejezetek elején már-már hitelesnek tűntek az információk, a cikkek és tanulmányrészletek, ami azért is volt jó, mert nem a szereplők által lett a számba rágva az, amit ott leír.


Harmadrészt, felvetődik bennem a kérdés, hogy az élőlények természetes körülménye a háború, mert ott mindenki tudja a dolgát, de békében képtelen élni, mert akkor elveszik. Ha más nincs, generáljuk magunknak a problémát, csak legyen valami.

A szereplők közül igazán senkit nem éreztem magamhoz közelinek. Mégis, a végén Nyikau betette a kaput. Áramlati Kék nagy spíler, de olyan távoli nekem. Ami a főszereplőnket, Olgát illet, sajnáltam is, meg nem is, másként is cselekedtem volna, meg meg is értettem, mit miért csinál. Viszont nekem nagyon zavaró volt, amikor az apját akkor is apunak hívjuk, amikor E/3-ban beszéltünk róla.
A Ballard család a személyközi helyzetekre, érzelmekre és mozgatórugókra jó példa. Szóval, megjelenik a kis csoport, és a nagy csoport problémája a kialakult konfliktushelyzetekre.

S végre valaki, aki Martin után, meri nyirbálni a szereplőit.

A migrátorok, mint olyanok, és az ő szónokaik. Isten arctalan és névtelen, valaki kollektív tudatnak nevezi, és mindenki egy pendrive-on hozza magával a kellő információt, amit onnan letorrentezett, s ha nem tudnánk, hogy mihez tartsuk magunkat, csak előkaparjuk, vagy, mint itt, szónokokon keresztül (Metatron, az Úr hangja) beszélnek hozzánk. Persze, mi van akkor, ha mi annyira elmaradottak vagyunk, hogy egy harmadannyira zseni, és igen erősen szenilis kolóniának is több évbe tartana elmagyarázni, mennyi az annyi, nekik egyenesen száz, vagy ezer évben mérhetők az adataik. Befogadnánk-e? Képesek lennénk-e? Megértenénk-e? A migrátorokra rá lehet húzni egy istenképet, akik elhelyezték az embereket valahol csak azért, mert volt, ahol működött az együttélés – persze volt, ahol nem -, másfelől, mi van, ha ők a következő lépcsőfok? Valahol már énekeltem arról, hogy talán az MI a következő lépcsőfok, és nem az, hogy az igazi mutáns az, aki leemészti a tejet.
A könyv végén az ember ugyanezt csinálja, mint a migrátorok. Jó, képtelen egy halom technikai fejlesztést használni, de a helyi tűzoltást abszolút úgy mímeli, mint egy maréknyi miniisten.

Nem szeretnék folytatást. Még egy Ballard, és lecsapok valakit. Így is elég mélabús a vége, mert amilyen gondolatokkal otthagy a könyv – igen, nem fordítva van -, azért azt meg kell emészteni. Mi két egész napig beszélgettünk a könyv kapcsán felmerült kérdéseinkről, és tudni kell ezt itt befejezni.
A regény egy apró pontból nyílik univerzumméretűre, de a mondanivalója miatt inkább a belső űrömben merültem el teljesen.

A nehéz kezdés ellenére a végére felpörög a történet.

Ajánlom bárkinek, aki egy jó sci-fit szeretne olvasni, vagy nem tudja, ezt szeretné-e elolvasni, illetve, ismeri a szerző munkásságát, és még nem találkozott ezzel a kötettel.

Erdőzöld estét mindenkinek!


Képek forrása:
moly.hu
http://honlapja71.rssing.com/chan-25845258/latest.php

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése