2018. augusztus 16., csütörtök

V. Országos Goth Találkozó – nemgoth szemmel


Nem vagyok goth; egész eddigi életemben kábé fél évig, ha annak képzeltem magam, az se most volt, de képpel meg van örökítve. Valamiért talán ezért is voltam kíváncsi, illetve itt-ott láttam, hogy párszor már szervezésre került, és most gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, elmegyek.

Igaz, úgy volt, hogy nem egyedül megyek. Eleinte Andris nagy mellénnyel állította, hogy érdekli, aztán végül mégis csak inába szállt a bátorsága, pedig Zsófi is többször rákérdezett, jön-e? Én nem erőltettem, gondoltam, így se leszek totál magamban. Úgy voltam vele, bármilyen is lesz, legalább Zsófiékkal találkozok, meg hátha találok olyat, aki kint lesz, olvasom, vagy ő engem.

Talán ebben a TAG-ben volt kérdés, amire azt a választ adtam, hogy újra megválaszolom, ha egyszer önként sétálok be gothok közé. Nos, magabiztos vagyok-e? Nem, pont úgy éreztem magam, mint bárhol máshol, de tartom azt is, hogy ez sem volt másabb találkozó, mint bármi, amin eddig megjelentem.


Úgy volt, Zugló vasútállomáson találkozunk Zsófiékkal. Viszonylag kint lakom a városból, és a metró sem megy hétvégén, mondom, egy életem, egy halálom, használom a metrópótlót. Levittem a kutyát, természetesen harci díszben, és még éreztem a hasam. – Írtam is, ha még vállalhatatlanul görcsölni fogok, nem megyek, de ha járóképes leszek, akkor igen. Lényeg, hogy 16:50-re ígérte magát a vonat, 45-re értem ki az állomásra, ahol volt szabad pad, és hálát adtam az isteneknek, hogy letehetem valahova a méhemet. A vonat is késett, és Zsófi akkor írt, amikor már rég tudtam, hogy beakadtak valahol. Mondom, el nem mozdulok onnan, de odasütött a nap, úgyhogy mászkálni kezdtem az állomáson addig, míg nem találtam egy patkányt, aki egy chipses zacskóból próbált enni.

Végül begördült az ő szerelvényük, taktikusan megálltam középen, jelszó, arra megyek, ahol felfedezem őket. Örültünk, ismerkedtünk. El sem tudtak volna téveszteni a piros kis ruhám miatt. Gondoltam, ha már a társaság többsége feketében lesz, én pirosban leszek, mert miért ne?! Nem flancoltam túl magam, egyrészt, minek, ha nem vagyok goth? Másrészt lerohadt rólam az összes ruhadarab így is.

Aztán elindultunk kocsmázni, ez a többieknek kvázi törzshely. Jött a lányos probléma: pisilni, vagy nem pisilni? Végül pisilni mentünk, de mindenki fintorgott, meg zárt ajtó mögött beszélt. Nem, nem kellett abroncsot tartani, sem fűzőt igazítani, pusztán ránéztél a klotyóra, és elgondolkodtál a fertőző májgyulladás lehetőségén.
A kocsmában jó volt. Néha összegyűlt előttem négy üveg sör, valaki mindig az arcomba tolt valamit, hogy igyak. Lényegében egy üresjáratom se volt, mert Zsófi elvette előlem az üveget, Zoli az orrom alá tolta.
Zsófinak átadtam a szülinapi minimeglepetést, aggódtunk egy sort, hátha a szarvakat bedarálja a ventilátor. Csináltunk képet, amiről sajna Zsófi lemaradt. :(


A kocsma-team.

Lesétáltunk a Dürer Kertbe, ahol Zsófiék már a bejáratnál elakadtak. Ehj, a celebélet, az ilyen. Fotók, beszélgetések. Hat felé még egyáltalán nem voltak sokan, később viszont szépen megtöltöttük a helyiséget. Megtaláltuk a törzspadunkat, ott tivornyáztunk, meg beszélgettünk. Néha elcirkuláltunk körbenézni, kajáért, piáért – az árusok közül igazán egy személy munkássága érdekelt, akitől csórtam is képet, ami azóta a falamat díszíti. Suzanne Kobela művét hoztam el, illetve Zsófinak szintén a szülinapja miatt vettem egy zsákbamacskát, hogy viruljon a feje.
A zene jó volt, bár, ha más szól, akkor is mindegy, mert a társaság volt fontos most.  A koncertekre nem mentem be, inkább maradtam kint – ezer hála azoknak, akik azért figyeltek rám, hogy ne zúgjak össze sehol, mert még azért többet ültem, mint mentem.




Egyének szempontjából színes forgatag volt a rengeteg fekete ruha ellenére is. Volt, aki őrületesen jól nézett ki, mások biztonsági vagy kényelmi játékosok voltak, s megint mások korábbi századokból szabadultak el pár óra erejéig. Úgy gondolom, hogy nekem baromira tetszik a stílus, de én nem vagyok idevaló ilyen szempontból, nem tudnám viselni. Másmilyen szívvel áldott meg az ég, és végül is, tök mindegy, ki hogyan jelent meg. Jó volt a szememet némelyiken legeltetni, mégis, ez egy stílus, egy életérzés, ami nem megy mindenkihez. Akiket megismertem, vagy akikkel találkoztam, rettentően aranyos emberek. S az még furább volt, hogy egymást kevésbé vizslattuk ott, mint az utcán, mert ahogy vonultunk, tekeredtek utánunk a fejek rendesen.

Picit még mindig cseng a fülem, mert Zoli annyiszor ordított bele, hogy kész voltam. Illetve, ezer hála a pálinka miatt, amit szabadalmaztatni kéne Cataflam helyett, fájdalomcsillapító gyanánt. Sokat marhultunk. Zsófi kapott fejdíszt, ami szerintem előbb járt mindenki fején, mint az övén. Zoli felpróbált valami nyakláncfélét, én befontam a haját, amit a Tyr-medálom díszített. Volt napszemüvegcsere.






Úgy terveztem, hogy a kutya miatt nyolc felé hazaoldalgok, de úgy elment az idő, hogy akkor indultam, amikor robbant a társaság éjfél környékén. Zsófiéktól elköszöntem valahol az egyes villamos vonalán, ami helyett már éjszakai volt. Ezzel szerencsésen jártam. Legyalogoltam egy megállót, két perc múlva jött egy busz, ami pont oda vitt, ahova menni szerettem volna, ott vártam egy másikat, ami átvitt Csepelre, onnan meg hazagyalogoltam. Negyed háromra hazaértem.






Tény, ami tény, legközelebb, ha eljutok, akkor saját fotókat készítek.
Másrészt, azért eszembe jutott egy ismerősöm, aki ferde szemmel néz a fekete ruhát viselő emberekre, a rock zenét kedvelőkre…stb. Nem, nem sátánistának, vámpírnak, apacsnak bélyegzi meg őket, egyszerűen csak van egy olyan sztereotípia, hogy rendbontó, depressziós banda. Ha valaki ugyanígy vélekedik, én azt mondom, semmi ciki nincs abban, hogy elmegy egy ilyen eseményre, csakhogy résztvevő megfigyelő legyen.

Egyébiránt, gratulálok a szervezőknek, hála is érte, színesítik vele egy kicsit a nyarat, meg azért, nem mindennapi esemény. Remélem, lesz még, és idővel egyre jobb lesz.

Zsófi is írt beszámolót, úgyhogy olvassátok el az övét is, neki kicsit több képe van, mint nekem.
Zsófi bejegyzése ITT.

(életemben soha nem írtam le ennyiszer, hogy Zsófi. De tessék. Zsófi, Zsófi, Zsófi. Pont)

2 megjegyzés:

  1. A ruhák szépek és drágák is lehetnek, már amiket láttam fotókon. Nekem egy goth ismerősöm van, de mivel én nem vagyok az, inkább csak érinteni szoktuk a témát. Na szerintem neki még a pizsamája is fekete, sosem láttam más ruhában. Már fel sem tűnik. Biztos érdekes lehetett a rendezvény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van ára a ruháknak, bár én csak egy fűzővel büszkélkedhetek, az borsos volt, és szerintem még az enyém olcsó.
      Nekem is van ilyen ismerősöm, az esküvői ruhájában láttam csak más színben, mint fekete, bár azon is fekete volt a minta. De nem is ő lett volna.
      Egyébként tényleg érdekes rendezvény, üde színfolt.

      Törlés