2018. augusztus 22., szerda

Dr. Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban


Két éve olvastam ezt a kötetet ki, de valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy amikor kitettem volna, akkor valami ünnep volt, így csúszott, csúszott, végül a pendrive-on maradt, meg a feledés homályában.

Még akkor forgattam, amikor anno csak fél napot tudtam csavarogni Bécsben, mert szakadni kezdett az eső, így visszamenekültem a barátnőm lakásába. Tudtam, hogy olvassa ezt a könyvet, és valamiért akkor ránéztem, éreztem, el akarom olvasni. Amúgy már régóta szemeztem a kötettel.

Valamiért letehetetlen olvasmány.

2018. augusztus 19., vasárnap

Filmturmix


Teljesen úgy emlékeztem, megírtam egy filmes bejegyzést, aztán most délután, amikor arra gondoltam, hogy kipakolom, rájöttem, én ugyan nem írtam meg semmit. Ellenben tegnap vagy hat filmet néztem szimultán, mindből negyed órás etapokat láttam, mert mindig csak a reklám erejéig kapcsoltam oda. Aztán mindenhol reklám volt.

Most így, jó pár hetes csúszással próbálok visszarázódni a vasárnapokhoz.

2018. augusztus 18., szombat

A Hangya és a Darázs


Azt hiszem, elsején néztük meg. Elenyésző kivétellel szeretem a képregény-filmeket, párat kifejezetten moziban bámulok szívesen. Ne kérdezzétek, miért, bár lehet, mert látványfilmre örömmel beülök. Idén is jó pár tervbe volt véve, mégis ezt sikerült csak abszolválni. Egyszerűen így alakult, nem nagyon mozdultunk meg az idei filmekre, amit kicsit sajnálok. Meg azért is, hogy igen erőteljes csúszásba kerültem ezzel a bejegyzéssel. Persze, például örülök, hogy a Fekete Párducra nem áldoztunk, mert szerintem rossz lett.

Sokan nem szeretik a Hangyát, sem a karaktert, sem pedig az előző filmet, nekem tetszett a humora, szóval, szerettem volna megnézni ezt is. Kíváncsi voltam, hogy folytatják. Nos, nem csak az előző filmet kell látni, hogy tudjuk, hol vesszük fel a fonalat. Lehet, picit spoileres lesz.

2018. augusztus 16., csütörtök

V. Országos Goth Találkozó – nemgoth szemmel


Nem vagyok goth; egész eddigi életemben kábé fél évig, ha annak képzeltem magam, az se most volt, de képpel meg van örökítve. Valamiért talán ezért is voltam kíváncsi, illetve itt-ott láttam, hogy párszor már szervezésre került, és most gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, elmegyek.

Igaz, úgy volt, hogy nem egyedül megyek. Eleinte Andris nagy mellénnyel állította, hogy érdekli, aztán végül mégis csak inába szállt a bátorsága, pedig Zsófi is többször rákérdezett, jön-e? Én nem erőltettem, gondoltam, így se leszek totál magamban. Úgy voltam vele, bármilyen is lesz, legalább Zsófiékkal találkozok, meg hátha találok olyat, aki kint lesz, olvasom, vagy ő engem.

Talán ebben a TAG-ben volt kérdés, amire azt a választ adtam, hogy újra megválaszolom, ha egyszer önként sétálok be gothok közé. Nos, magabiztos vagyok-e? Nem, pont úgy éreztem magam, mint bárhol máshol, de tartom azt is, hogy ez sem volt másabb találkozó, mint bármi, amin eddig megjelentem.