2018. július 25., szerda

Mirja Tervo: Tűsarok és kamatláb


„A luxuscipők veszélyes vonzereje”

Egyszer azt írtam, nem írok olyan könyvről, ami nem tetszett. Nem szeretném senki kedvét elvenni az olvasástól, mert ez nem arról szól. Most is kattogtam, írjak-e erről, vagy ne, aztán mégis úgy voltam vele, ha netán van valaki, aki döntésképtelen a könyvet a kezében tartva, ám legyen. Végül is, nem rossz, és lehet adni egy esélyt neki.

Mondjuk, én a magas sarkaktól valamennyire távol állok, így kissé nehézkes volt belemerülni.


Fülszöveg:
„Mennyire van hozzászokva a versengéshez és a fizikai munkához?” – kérdezte.
„Versenyfutó vagyok” – válaszoltam.
A nő csücsörített vékony ajkaival. A munka az enyém volt.

Mirja Tervo több mint egy éven át dolgozott egy New York-i luxus cipőszalonban, ahol a legolcsóbb magas sarkú 500 dollárba kerül. Személyes hangú könyvében fellebbenti a fátylat a luxus cipőüzlet kulisszatitkairól és a cipőeladók mindennapjairól, amelyhez a kifinomult parfümillat éppúgy hozzátartozik, mint a lábszag, az izzadságtól nedves harisnya és a fölösleges lábujjak.
Tervo a cipőszalon életét a már mindent látott cipőeladó cinizmusával, egyben az etnográfus nyílt érdeklődésével vizsgálja. Mi is az a magas sarkú cipő? Vajon közlekedési eszköz, státuszszimbólum vagy a szexuális vonzerő mérőműszere? Mit mesélnek a meggörbült lábujjak tulajdonosukról és a cipődivat változásairól?
Az 1971-ben született Mirja Tervo végzettségét tekintve etnográfus, és az utóbbi hat évben az Egyesült Államokban élt. Tervo meg van győződve róla, hogy ő az egyetlen nő, aki az alaszkai tundrákon úgy ment át autójával, hogy Manolo Blahnik és Christian Louboutin tervezte cipők voltak vele.


Eredetileg: Huimaavat korot – Luksuskenkien vaarallinen viehätys (2010)
Szerző: Mirja Tervo
Kiadó: Typotex Kiadó Kft. (2013)
Fordította: G. Bogár Edit
Oldalszám:
Műfaj: társadalomtörténet

Kedvenc idézeteim:
1)
A vadonatúj, márkás cipőket sok nő véleménye szerint elsősorban a saját maguk és más nők számára találták ki, az ő hedonista vágyaikat, érzelmeiket, irigységüket és lelkesedésüket táplálják, meglepetéseket és beszédtémákat kínálnak. Ezeknek a nőknek – az ököljoghoz hasonlóan – annál irigyebb barátnői vannak, minél kényelmetlenebbül érzi magát a lábuk.

2)
Az aktív fogyasztói lét egyfajta tanulási folyamat is.

3)
A test központi szerepet tölt be a kulturális változásokban, ez jól megfigyelhető az öltözködése, viselkedésre és nyelvhasználatra kifejtett nyomásgyakorlásban.

4)
A nők egyértelműen három okból vásárolnak cipőt. Mert szükségük van rá, mert örömöt okoz nekik, és mert terápiás célra használják. A férfiak csak szükségletként és az örömszerzés miatt vásárolnak. A férfiak terápiája a sör.


Gondolatok
Életemben nem ültem még ennyit egy véleményezésen. Itt-ott felírtam, mit szeretnék vezérfonalnak használni, de egyik sem tükrözte a véleményemet, talán még túl maníros volt egy-kettő. Az a legjobb fogalom erre a könyvre, hogy olyan, mintha a Szex és New Yorkból kovácsoltunk volna egy B-kategóriás szakdolgozatot. Őszintén szólva, az újságíró suliban beadott szakdolgozatom – képregényekből írtam – jutott róla az eszembe, az volt ilyen áltudományos. Mert ez is az.
Az alapötlet zseniális, abba nem kötök bele, mert meg kell találni a megfelelő kapcsolódási pontot az anyaggal. Rengeteg minden alapján lehet kategorizálni és vizsgálni az embereket. De a megvalósítás gyatra lett. Túl elnagyolt, és néhol viszonylag kényszeredett.
Az eleje olvasmányos volt, még élveztem is, szórakoztam rajta, a második fele meg kissé összecsapottnak hat, hogy egyéb társadalomtudósok elméleteit, fogalmat nyomorgatjuk bele ebbe a szórakozásba, hogy tudományosabbá tegyük, vagyis, inkább igazoljuk, hogy ez igenis lehet egy releváns kutatás.

Az a legnagyobb baja ennek a könyvnek, hogy nem tudja magáról, hogy szórakoztasson, vagy okoskodjon. Nem lett eltalálva ezen a skálán valahogy, ráadásul, a vége felé már kiérződött belőle egyfajta sznobság, gőg, dac, amitől nagyon negatív felhangja lett.
Kicsit olyan, mintha a szerző magának kezdte volna el írni, mi meg olvassuk a naplóját, ami egyre megy lefelé a lejtőn, ahogy közeledünk a kirúgáshoz. Kezdett minden baj lenni.

Az első fele miatt érdemes elolvasni a könyvet, mert ott tényleg érdekes és olvastatja magát.


Dolgoztam cipőboltban, és öt egész darab tűsarkú tulajdonosa vagyok, de valahogy nem tudtam azonosulni teljes mértékben a leírtakkal. Egyrészt, mert a luxus messziről elkerül, és nem is izgatnak a márkák, és akkor sem adnék ki 700-1000 dollárt egy pár lábbelire, ha aranyból lenne.
Cipőbolti eladói pályafutásom rövid életű volt, de a csapat bőven elvitte a napokat. Rengeteget baromkodtunk, és még a szabadnapokon is bent lógtunk, annyira összetartóak voltunk, pedig ott is volt verseny, meg teljesítmény, meg lábszag, és izzadás. Nagy kaland.
Tűsarkak. Azok a dolgok, melyek ellehetetlenítik a járást. Vagy a nőt járás közben. Nem arra tervezték őket, hogy menjél bennünk, hanem, hogy szép legyél, azt cső. Négy igazán magas sarkúm van, egy, amit néha felveszek – azért néha, mert szarrá töri a lábam nap végére, és még nem is olyan magas. Státuszszimbólum lenne? A tűsarkú nem, csak a benne rejlő márka. Az inkább.
Nézzenek leszbikusnak, én sokat megyek, és a kényelem nekem előrébb való, mint a divat, meg az ilyen agymenések.

Emlékszem, egyszer az egyik kacsaszájú „modell” azt mondta, hogy a téli csizmának is tűsarkúnak kell lennie. Aha, menjél abban jégpáncélon te. Én maradok a lapos sarkaknál, mert nincs kedvem gipsszel feküdni otthon.


Szóval, igen. Teljesen csajos, teljesen olyan, mintha Carrie* titkos cipőfétisét néztem volna könyvbe oltva, de íróként ő sem így járt volna el.
S pont azért, mert félúton elakadt a szórakoztatás és az áltudományoskodás között, a könyv nem teljes, nem egy kerek egész. Valami hiányzik ahhoz, hogy azt mondjam, hibátlan.
Sok szempont hiányzik, ezernyi megközelítést sem vettünk számba, és mondanivaló… az nincs benne.

Ajánlom mindenkinek, aki szeretne két komolyabb olvasmány között agyat üríteni. Arra kiváló.

*Carrie Bradshaw, SATC

2 megjegyzés:

  1. Szépek ezek a cipők, de én ilyen magas vékony sarkút tuti nem veszek fel, csak amiben stabilan tudok menni és sietni. Ez a könyv biztos egy réteghez szól, amihez én nem tartozom, szerencsére melóba is felvehetek bármit, laposat, magasat, nem kell tönkretenni a lábamat valaki más miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem vannak tűsarkú cipőim, de én sem ezekben szaladgálok, mert sokat megyek gyalogszerrel, nem opció a bokám kitörése. Nem tudom, kinek szól a könyv, vagy melyik rétegnek, pedig gondolkodtam rajta.
      Nálam a kényelem felülírja a divatot, és a képeken szereplő cipők is a dobozaikban hevernek.

      Törlés