2018. július 1., vasárnap

Filmturmix


Írtam is volna, meg nem is az utóbbi időben. Nem, nem az erőm hagyott el, pusztán csak sokat beszélgettem mostanában ismerősökkel, emberekkel, és valahogy úgy voltam, hogy pont azt írtam volna, amivel ők megkerestek, és nem szerettem volna azt a látszatot kelteni, hogy ők a témáim, vagy kibeszélem őket. Persze, majd ezek a posztok is záporozni fognak.

Szívesebben olvastam, mint laptopot kapcsoltam, összesen három filmet néztem meg. Van, amitől lelki beteg vagyok, hogy nem láttam, egy sorozatot teljesen elfelejtettem, hogy nézni kéne. Zavar van az Erőmben.



Tomb Raider (2018)
Lara Croft kislányként elvesztette az édesapját, a férfi látszólag nyom nélkül eltűnt. Aztán egy napon a lábát lógató lány úgy dönt, megkeresi és rövidre zárja apja történetét.
Nem akarok poént lelőni senkinél. De ez a film egy csúnya másolat. Rendben van, hogy nem tudunk túllépni a „mentsük meg papát” szólamon, de ennyire pofátlan Indiana Jones-lopást sem láttam még. Aláírom, hogy Lara a női Indiana, és önmagában a film sem volt rossz. Eltelik, pörög, szórakoztat, de aztán felsejlik a harmadik Indiana összes próbája, és ez levon az élvezeti értékéből, ellenben az óriási pisztolyos poén a végén az üt. Szóval, az egyetlen bajom, hogy minden eredetiséget nélkülöz. A többi már csak szőrözés lenne a részemről.



Ádám almái (Adam’s Apples / Adams æbler, 2005)
A neonáci Ádámot 12 hét közmunkára ítélik, amit egy lelkész mellett kell töltenie egy feladattal. Az övé, hogy a templom fájának almáiból pitét süssön. S miközben a múlt árnyai üldözőbe veszik, új kihívásokkal szembesül, ráadásul a fát is csapás után csapás sújtja.
Ez de nagyon beteg film, de legalább ennyire jó is! A karakterek egytől egyig zseniálisak, főleg Adam és a pap. Tanmesének és szatírának is megállja a helyét. Az, hogy melyik karakter milyen allegória a már ismert Jézus-történetre, azt mindenki döntse el maga, mint ahogy azt is, az életben minden történésért csak egy oldal-e a felelős?! Ez az a film, amit egyszer (legalább) mindenkinek meg kellene néznie. Bár, aki nagyon realista vagy vaskalapos, annak nem biztos, hogy tetszeni fog, viszont nem egyszeri alkalmas alkotás. Nagyon tetszett. Sok helyen vígjátékként aposztrofálják, nos, ez nem igaz.



Fekete párduc (Black Panther, 2018)
Wakanda újdonsült királyának életére tör egy férfi, aki több titokkal és szállal kötődik a néphez, mint gondolnák.
Annyira jó, hogy múltkor hallgattam Andrisra, és nem moziban néztük ezt meg. Ez volt a képregény-filmek legalja a számomra. El is aludtam rajta, néha beletekertem, mert ebben aztán nem történt semmi, és a világképe sem tetszett – mondjuk ez nekem sose tetszett -, a megvalósítása is ratyi, meg a vége is. Azért ahhoz elme kell, hogy segélyközpontot Amerikában kell nyitni, nem a harmadik világban, ahol tényleg szükség lenne rá. Ez annyira klisé, és szánalmasan szomorú, hogy arra nincsenek szavak. Az a baj, hogy ez egyszer nézős, és felejthető. Nagyon is.



A cinkos (The Conspirator, 2010)
1865-ben meggyilkolják Abraham Lincolt, az USA elnökét. Letartóztatnak hét férfit és egy nőt, akik a vád szerint összeesküdtek az elnök ellen. A vádlott, Mary Surratt panziójában szervezték a gyilkosságokat, s a nő fiatal ügyvédje minden követ megmozgat azért, hogy a nőt ártatlannak nyilvánítsák.
Az a legrosszabb ebben a filmben, hogy ez megtörtént eset, és ha így történt, ahogy meg lett filmesítve, akkor jól látszik, hogy nem igazság, hanem jogszolgáltatás van. A béke érdekében pedig, simán feláldozható egy ember még akkor is, ha mindenki tudja, voltaképpen ártatlan. Az elit jól léte, békéje, a nemzeti összehangoltság és béke, az egységesség, a büntetőjogi precedens sokkal előrébb való, mint egy személy. A közösség (többség, nagyobbság) mindig felül fogja írni a személyt. Kiváló film, nem unalmas, inkább csak tátott szájjal nézel és drukkolsz a nőnek. James McAvoy pedig, még mindig szerelem.


A látogatók (The Recall, 2017)
Egy vakációjukat töltő, öt fős társaság belefut egy remete férfiba, aki szerint a Földet hamarosan idegenek lepik el.
Nem nagyszabású, és nem is gyors. Nem rossz, csak győzd kivárni a végét, nekem még a horrortól is eléggé messze áll, de ismertek, milyen vagyok. Nekem nem hiányzik a második rész, vagy folytatás, mert maga a történetnek se eleje, se vége nincs, csak úgy van. Meg lehet nézni, végig is akár, de megmondom őszintén, bennem nem hagyott nagy nyomot.



Az őslakó 2 (The Man from Earth: Holocene, 2017)
John Oldman Észak-Karolinában tanít, párkapcsolatban él, amikor egy napon észreveszi, hogy öregszik. Ezzel egy időben diákjainak egy része nyomozni kezd utána.
Az első részét szerettem ennek a filmnek, és nem kellett volna folytatni, mert így tele van logikai gubanccal, valamit a film végi sejtetés is felemás lett. Tetszett, hogy az előző részben 14.000 éves férfit látunk, aki akár Jézus is lehet, és ebben a részben a hit megingatásával foglalkoznak, ugyanis a diákjai ezért kutatnak utána. Modern jelenetekben láthatjuk a kálváriáját, és tanító, elgondolkodtató morzsákkal ez a rész is tele van, de már koránt sincs meg a korábbi kis költségvetésű íze a dolognak. A végét pedig egyáltalán nem értem. Nem kéne neki folytatás, pláne nem olyan, ahol sorozatgyilkost kiáltanak farkasként.



Zéró gyanúsított (Suspect Zero, 2004)
Egy rejtélyes sorozatgyilkos más sorozatgyilkosokra vadászik. Egy FBI-ügynök szerint, a nyomozóirodával is kapcsolatban lehet a fickó, aki látszólag véletlenszerűen választja ki áldozatait.
Megéri megnézni legalább egyszer, aztán átlátod a hibáit a filmnek. Az egyszerűségét, a kliséit. Ha figyelemmel nézed, és követed a sztorit, akkor kiszámítható is. Nem hagyott bennem ez sem túl mély nyomot, mert sajnos, láttam már jobbat. Aaron Eckhart miatt néztem meg, hogy egészen őszinte legyek, mert jó szerepekben láttam eddig. Vonzóan nyomasztó a képi világa amúgy.  A színészek hitelesek, a rajzok és zenék a helyükön. Szerintem még egyszer meg fogom nézni, hogy végre elbillenjen a mérleg valamelyik irányba.


P.S.: Miután lekörmöltem ezt a bejegyzést, láttam, hogy már múltkorra is megírtam egyet. Na mindegy.

2 megjegyzés:

  1. Nekem sem tetszett a Tomb Raider, de igazából még azt sem tudom, miért, abban igazad van, hogy "ezt már láttuk". A másik meg, hogy képtelen voltam magam beleélni a filmbe, ez is ritka.
    A másik ilyen film, amit láttam nemrég, az az Ocean's 8 volt, hiába volt minden szuper, jó színészek, jó cselekmény, sajnos már erről a szériáról is sok bőrt lenyúztak és képtelen voltam izgulni rajta. Persze lehet, velem van baj mostanában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi azt vettük észre, hogy egyre kevesebb film van, ami felkelti az érdeklődésünket, és elveszik ezek között az, ami érdemes a dicséretre. Nekem ez akkor tűnt fel, amikor összekapirgáltam a filmeket, és gyakorlatilag azon kaptam magam, hogy semmi sem jó.
      Nem gondolom, hogy velünk van a baj.
      Az Ocean's 8... nem tudom, abban a szériában hol vesztettem fonalat. Nyugtáztam, hogy van/lesz, és itt megállt a dolog.

      Törlés