2018. június 10., vasárnap

Filmturmix


Kicsit elúsztam, de a lehető legjobb dolgok miatt, és ha most reggel nem lett volna nyugi, tuti, hogy megint film nélkül maradunk. Pedig a tegnap után – Scooter koncert – még mindig túlpörgött állapotban vagyok. Szemezgettem a termésből hetet, közben fél szemmel egy Woody Allen filmet nézek.



Hét nővér (What Happened to Monday, 2017)
A nem túl távoli jövőben, amikor az egy család egy gyerek dívik, életben marad hét testvér, rejtőzködve élik mindennapjaikat, míg az egyikük nyomtalanul eltűnik.
Noomi Rapace-t szeretem, egyáltalán nem rossz színésznő, és úgy játszotta el a főszerepeket, hogy minimális változtatással is látszódott a különbség. A kisugárzás volt más, amiért emelem kalapom. Ez a fajta disztópia nekem tetszik, kivéve a vége, bár hasonló dolgok lennének, nem kis lázongással, de a túlnépesedés igenis probléma. Egy nemzet fogyatkozását nem feltétlenül azzal kell megállítani, hogy szülj még egyet és fogd rá a nyuszira. Meg azt nem értem, hogy a gonosz diktátor minek indul választáson, és miért ájul össze, amikor elkapják? Ha valaki pszichopata, nem ájuldozna össze-vissza. De ettől függetlenül jól összerakott film. Életszerű, izgalmas, végig fenntartotta a figyelmemet.



Szörnyszülők (Mom and Dad, 2017)
Egy csendes kisvárosban a szülők a gyermekeik ellen fordulnak, gyilkolni kezdik őket. Egy testvérpár próbálja megakadályozni az elkerülhetetlen véget, amikor becsengetnek a nagyszülők.
Hm, érdekes. Inkább vicces volt, ez szatíra? Talán ez a legjobb szó rá. Biztos, hogy valakinek horror, másnak vígjáték, a csóri néger gyerek meg többször „hal meg”, mint egy macska a kilenc életével. Az alapötlet jó, de a megvalósítás karcsú, ugyanis, semmit nem mutatnak benne. Lehetett volna egy kemény horror, de ez így a szórakoztató izé kategória. Annak ellenére, hogy ez a mozi több sebből is vérzik, ha el tudsz vonatkoztatni kábé úgy mindentől, akkor nézhető. Egyszer, de csak azért, hogy rágyere, Mr. Cage egy ripacs.


Élesítve (Unlocked, 2017)
Alice egy párizsi terrortámadás után nem szeretne a CIA kihallgató ügynöke lenni, ám mégis visszahívják, hogy megtörjön egy bűnözőnek vélt férfit, de a kihallgatás nem várt meglepetést tartogat.
Szerintem kiszámítható, már csak a filmben játszó színészek miatt is. Nézhető, helyenként még izgalmas is, bár én nem vagyok ezeknek a sztoriknak a lelkes rajongója. Szépen haladunk A-ból B-be, a vége tetszett nagyon. Az is, hogy megmutatja, nem minden tisztán és egyszerre fekete és fehér. Sosem a résztvevők a félelmetesek, hanem az a játszma, amit játszanak. Mindannyian bábok vagyunk egy sakktáblán, és mozgatnak minket, plusz, vannak fölös/kellő áldozatok. Tizenkettő egy tucat ez a film is, láttam már hasonlót, de abszolút jó, ha nincs más. Bele lehetne kötni, de nem szeretnék.


Fahrenheit 451 (2018)
A jövőben a média a minden, a könyveket égetni kell. Sokan azt sem tudják, mire jó, mígnem az egyik tűzoltó meg nem kérdőjelezi a dolgok rendjét.
Ez az a film, aminek az eredetijét is szó szerint végigszenvedtem. Az Equilibrium volt számomra a megmentő, és ez a film se nyűgözött le, bele-beletekertem, mert untam. Pedig az egyik kedvencem, Ray Bradbury tollából származik, a történetet magát szeretem, de számomra a ’66-os film is a Jézus ereje kategória volt, és ez még inkább. Ha belegondolok, ennek a világképnek az elején tartunk, csak éppen nem égetjük még a könyveket. Azért szeretem, mert a társadalmi és ideológiai kérdéseken lehet vitázni, ami felmerül az emberben, mégis azt mondom, előbb olvassátok el, nézzétek meg az eredetit, a fent említett filmet, és utána ezt. Egyszer meg lehet vele próbálkozni.


Lángoló agy (Brain on Fire, 2016)
A fiatal, tehetséges újságíró egy napon kifordul önmagából, heves érzelmek váltják egymást, egészségi állapota meggyengül, senki sem, még az orvosok sem tudják, mi lehet a baj, pedig a lány látványosan leépül.
A legrosszabb abba belegondolni, hogy eddig az esetig tényleg mennyi ember lett volna menthető, és mennyien sorvadtak el, miközben kilátástalanul küzdöttek a betegség ellen. Szeretem az ilyen filmeket, és végre kiléptünk a BPD és skizofrénia csokrából. A lány jól játszott benne, az indiai orvoson mosolyogtam. Az a száz wattos vigyor. Jó kis tudományos thriller. Fájdalmas film valahol, mégis borzongok tőle, ha belegondolok, ez tényleg megtörtént. Mindenkinek ajánlom, főleg azoknak, akik fogékonyak a pszichológia irányába.


Felforgatókönyv (Stranger Than Fiction, 2006)
Harold Crick egy napon fogmosás közben meghallja a belső hangját, aki szerint hamarosan meg fog halni, mert az írónő, akinek a karaktere, ki akarja nyírni.
Will Ferrell-től hidegrázásom van, amikor láttam a tévében, elkapcsoltam. Még Emma Thompson se tudott ettől visszatartani, aztán Andris ajánlotta én megnéztem, és kellemes csalódás volt. Mennyiszer gondolkodunk azon, hogy mi irányítjuk az életünket, vagy sem? Mit csinálnánk, ha megtudnánk? És, ha azt, hogy meg fogunk halni? Ezek a filozófiai kérdések egy vígjáték köntösében, zseniális alkotás. Jól szórakoztam rajta. Igazából ennél jóval több kérdést felvet, és mivel eléggé egyedi a történetvezetése, még élvezhető is. Az pedig, hogy ki milyen tanulságot von le belőle, szubjektív. Határozottan többszörnézős.


Insidious – Az utolsó kulcs (Insidious: The Last Key, 2018)
Elise és csapata egy telefonhívásra visszatér a nő gyerekkorába, így nem csak a szellemekkel kell szenbe néznie, hanem a múltjával is.
Miért? Miért? Miért? Miért nézek meg minden szemetet? Hány bőrt lehet lehúzni egy rókáról? Pedig az első része tetszett, talán még a második is. De ez?! Remélem, több kulcs, meg zár meg nyikorgó szellem nem lesz. Ebbe is beletekertem, egyszer bele is aludtam. Még az eleje hagyján, de a közepétől unalmas és fárasztó. Megmondom őszintén, mély nyomot az eddigi részek se hagytak bennem, de messze ez hagyta a legkevesebbet. Gyengébb résztvevőknek a végén esik le, az ajtókeresésnél, hogy ez is előzményfilm. Nem tetszett. Nagyon nem.

6 megjegyzés:

  1. Jaaaj, nagyon nem örülök, hogy az Insidious ennyire fos lett :'( Pedig azt én moziba akartam megnézni basszus, mert én imádtam az első részeket. Szóval ez így szomorú. Bár várható, mert a sok bőr lehúzása mindig ehhez vezet sajnos :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem éri meg a mozis élményt, de én ez vagyok, aki nem szereti az ilyen filmeket, pedig az első résznél felcsillant a reménysugár, hogy talán mégis.

      Törlés
  2. A Hét nővér nekem tetszett, tényleg jó ez a színésznő :) A viszkis viszont kevésbé, azt láttam legutóbb. Kapkodtam a fejem, hogy ez inkább csomó kép egymás után és semmit sem tudtam meg a viszkisről, dokumentumfilmnek nem hiteles, kriminek nem eléggé szórakoztató, többet ér és érdekesebb, ha megnézek pár videót a youtube-on az ügyről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem lekötött A viszkis, mondjuk, ahogy olvastam, megoszlanak a vélemények róla. Van ennél rosszabb magyar film is, de így belegondolva, igen, igazad van.

      Törlés
    2. Sokkal többet ki lehetett volna belőle hozni, a korabeli bevágott felvételek többet értek, mint a film többi része, lehetett volna kis korrajz is, hogy hogy lehetett az, hogy drukkolnak egy bankrablónak.

      Törlés