2018. június 12., kedd

Általános hőhullámban


Ma nem voltam túl átgondolt. Megörültem annak, hogy csiholtam magamnak a cirkóban meleg vizet, nyolc nap után hajat is mostam végre. Mondom, majd út közben megszárad. Azért felkötöttem, de ezzel csak azt értem el, hogy szakadni kezdett rólam a víz, és a hajvégemről a hátamra záporozó kis cseppek nem osztottak, nem szoroztak, ami a hűsítést illeti. Ehhez még hozzájött, hogy én most úgy gondoltam, hogy fekete nyári ruhában merészkedek ki a nyolcvan fokos városba. Úgy megörültem, amikor beléptem a szaunaszerű irodába, mert még mindig hűvösebb volt bent, mint kint.


Délután apukámmal mentem vásárolni. Kint hagytuk a fekete kocsit a tűző napon. Amikor vissza szerettünk volna szállni, ezerrel szellőztettünk, és mivel egyikünk se bírja a klímát, tőlünk ez nagy szó, de beindítottuk, mert muszáj volt a belső hőmérsékletet letornázni negyven fokról.

Pontosan ezért csodálkozom rá évről évre, hogy ahogy beköszönt a nyár, megjelennek az „autóban felejtett valamit” kezdetű cikkek. Kisállat, nagyika, kisgyerek. Magammal viszem, de mivel csak nyűg, hadd pácolódjon a kocsiban. Minimálisra lehúzott ablak, holott az a paraszt, aki ezt csinálja, pontosan tudhatná, neki mi az első, amikor kinyitja a nyomorult kocsijának ajtaját. „Szellőztet”, amikor az arcába csap a hőség, és klímázik, mert nem kap levegőt. Ezért nem értem, hogy lehet az, hogy az észlény a mai napig képes ezt megcsinálni, amikor ordít mindenhonnan, hogy vidd magaddal a hűs helyiségbe azt a szerencsétlent, akit koloncnak magaddal viszel, teszem azt, vásárolni.


Forró levegőben a „csak öt perc” is baromi sok.
Annyira furcsa és érthetetlen, hogyha a felelős személynek melege van, mert a bőrt is lekaparná magáról, és tar kopaszra borotválná a fejét az első harmincon felüli hőhullámkor, akkor nem jut eszébe, hogy az állatnak vagy a gyereknek is lehetnek vele problémái?
A kutya szőrös, a gyerek meg magatehetetlen. Nekem egyszer nyár elején volt törve a lábam, és amikor kikerült a karnyújtásnyi távolságból az üveg víz a sötétített lakásban, ott szomjan akartam halni. A gyerek, aki még logikus gondolkodásra és cselekvésre kevésbé képes, szerinted, kinyitja az ajtót és árnyékot keres? Vagy letekeri a gyerekzáras üveg tetejét?
Kutyák esetében pedig, gondolj bele. Vegyél fel egy bundát, és állj ki a napra, csak egy percre.


Mert mi történhet öt / egy perc alatt?
Csomó minden. Én speciel rendre belefutok abba, hogy számlát kérnek a vásárlásról, megáll a gép, szalagot cserélnek, ez is kell, az is kell, amaz is kell még, hosszabb a sor, mint gondoltam, vagy csak ismerős a pénztáros, aki beszédes kedvében van. Fuccs a gyors bevásárlásnak.

Volt már rá példa, hogy nagyban nyaltuk a fagyit, mert jajdejó, és észrevettem egy gyerekülésbe szíjazott kölköt a hátsó ülésen a parkolóban. Én odamentem, és feltéptem az ajtót, mire rám ripakodott az anyuka, hogy mit képzelek. Mivel nem láttam, azt képzeltem, ismét egy igényes aggyal ellátott szülő porontyába botlottam.

De úgy alapvetően nem hagyok bent semmit a kocsiban. A pénztárcát sem, mert feltörik a járgányt. A gyereket is ellopkodhatja egy arra vágyó állampolgár.

Önmagában az, hogy meghal valaki, akihez semmilyen kötődésem nincsen, nem érdekel. Az már inkább, hogy ezeket az észlényeket veszélyeztetés miatt sterilizáltatni kellene – de minimum napi 5-10 percre betenném a kocsijába, hogy érezd, mit teszel ezzel -, mert képtelenek arra, hogy egy náluknál védtelenebb életről gondoskodjanak. Ez alól pedig, nincs kivétel, mert ezt nem lehet megmagyarázni.

Képek forrása:
mon.hu
doctorulzilei.ro

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése