2018. május 20., vasárnap

Társkeresőzzünk #5. – Konklúziók


A netes társkeresés arra jó, hogy őszintén megkérdőjelezd az épelméjűségedet. A posztok alapján talán egy olyan nő képe jelenik meg előttetek, aki fennhordja az orrát, és semmi sem jó neki. Aki semmi más, csak egy fikagép. Ha mindig pénzt kaptam volna azért, amikor valaki azt mondta, kötődésképtelen vagyok, rideg és fapina, már rég milliomos lennék. Az én társkeresési karrieremet annak tudatában osztottam meg veletek, hogy tudom, én sem vagyok tökéletes vagy könnyű eset, sőt, pontosan tudom, miért nem találok magamnak senkit sem. Mindenkihez passzolok, csak hozzám nem passzol senki, szoktam volt mondani.
Viszont, vannak olyan férfiszemélyek, akiknél az „ápolt” kifejezés nem a külsőre vonatkozik, hanem arra, hogy nemrég szabadult valamelyik ideggyogyiból.


A személyes része a nagyon-nagyon durva fázisa az internetes társkeresésnek, mert ha addig nem bújt ki a szög a zsákból, de van, az itt fog eldőlni. Nem tudod, ki ül a vonal másik végén, és most nem azt mondom, hogy bányarém és maradjon lent a sötétben, mert ott nem látszik. Nem is a notórius hazudozókra gondolok. Még csak nem is azokra, akikre legyintesz, hogy „hát, te hülye vagy, kezeltesd magad”. Hanem azokról beszélek, akiknek két pofon, egy anya, de leginkább egy terapeuta kéne, mert komoly orvosi segítségre van szükségük, amit sem egy nő, sem egy kapcsolat nem fog megoldani.
Mert mentális problémás, mert introvertált, mert skizofrén, mert mániás depressziós, mert pánikbeteg, mert sima depressziós, mert Othello-szindróás…stb. Egy pszichológiai szakkönyvet simán meg lehetne tölteni velük némi duplázással, és mindenre lehetne példát találni köztük.

S ezekben nem a hiszti és a hazudozás a lényeg, hanem a behelyettesítés és a kivetítés.

Egyrészt bármennyire is félünk, hogy meg fog ítélni a másik az adott dolog alapján, megvan neki a joga arra, hogy igenis számítson azokra a szimptómákra, amiket te produkálhatsz alkalomadtán. Mert mondjuk, ha elmegyünk moziba, és ott fogsz hiperventillálni mellettem a sötétben, mert bepánikoltál, nem fogok tudni mit kezdeni veled. Akkor sem, ha egy roham miatt habzó szájjal fekszel a füvön.
De belefutottunk abba is, hogy a srác előre-hátra dülöngélve ült az ágy szélén, mert elfelejtette közölni, hogy a mániás depressziójának a depresszív fázisába lépett a randi előtt, és leszedálta magát annyira a gyógyszerekkel, hogy vidám páfrányként dülöngélt előre-hátra az ágy szélén ülve.

Volt, akivel beszélgetni nem lehetett. Volt, aki a saját kisebbrendűségi komplexusait élte ki rajtunk. Megtorolta régi kapcsolatait, de volt, aki feleségül kért, mert emlékeztettem az exére. Hamis önigazolást keresett. Letagadta magát, az életét.
Rád hányják életüknek minden problémáját, és ott ülsz, és kamillázol, hogy most miért?

S ez átvezet a társkeresős oldalakon fellelhető emberek többségének problémájára. Nőkre, férfiakra egyaránt.

A legtöbb ember nem ismeri magát. Ameddig nem ismered magad, ameddig a múlt sérelmeit dédelgeted, ne akarj párt találni. Ameddig egy érzést vagy egy hiányt akarsz pótolni egy másik emberrel, egy kapcsolattal, addig ne keressél társat, nem fog működni, az valahol el fog vérezni.
Össze-vissza hazudozik mindenki, mindegy, hogy ferdítésről, kamuról, füllentésről vagy elkendőzésről beszélünk. Még a miértje is mindegy. Hogy szégyelli magát, a munkáját, a bármijét, vagy nem akarja bevallani, hogy hiányzik valami az életéből.
Nem azokról beszélek – bár ebből is van szép számmal -, akik fake profilt csinálnak. Tehát, lefestenek magukról valakit, akik nem ők. Nők férfi álarc mögött, férfiak női álarc mögött. Ilyen is van.
S nem is azokról, akik hamukálnak az adatlapokon, mert ezek mindennapos apró nüanszok, melyek eleinte poénosak, utána meg azt sem tudod, merre vagy arccal, úgy beültetnek a körhintába.

Nem tudják az emberek, mit vagy kit keresnek, és azt sem, hogy mire. Szexre, szerelemre, párkapcsolatra. A komoly, mint jelző is relatív. Mindenkinek a múltbéli tapasztalatai mondják, meg, mit jelent. Leírják a tökéletes párt, de az semmi más, csak egy inger. Mindent azonnal akarnak, és most, és önzők. A többiek valamilyen oknál fogva lesüllyedtek a mélypontra, cinikusak, durvák, kétségbeesettek, kiégettek, de keresik a nagy őt. Nőknél és férfiaknál is sok sikert kívánok, mert így egy kis ő sem fog összejönni.

Én egyedülálló vagyok. Ezért nem fogok magamon eret vágni. Sem másokon leverni az elődök problémáját, vagy a feszültséget, ami bennem van. Viszont, lekaparom az arcom, ha a többségre gondolok. Félre ne értsetek. Remek és jó embereket ismertem meg, lehet, hogy csak szerencsés kézzel nyúltam bele azokba, akikkel beszélgetésbe elegyedtem. Hogy miért nem jött össze?
Mert nem vagyok olyan lány, akit a többség akar… vagy a kisebbség.

Sokszor pillogtam, hogy veszek egy muszájpulcsit, keresek egy pszichiátriát, és bevonulok, ott meg majd ölelgethetem magam, mert csúnya a világ. De újra és újra rá kell jönnöm, nagyobb és súlyosabb gondok is vannak más tornyában, mint az enyémben.

Hogy zárul ez az egész? Barátnőm még gyűri. Én nem. Ezt a dolgot elengedtem, mert olyan energiákat vesz el, amit másra is fordíthatnék. Plusz, ami nem megy, nem kell erőltetni. Szóval, ahogy már fogalmaztam egyszer: maradok önmagammal szabad.

***

Ez a posztsorozat január óta íródott. Ki is tettem volna, meg nem is. De nem azért regisztráltam fel, hogy témát gyűjtsek; előbb jött a regisztráció, majd utána a gondolat. Tudjátok, majdnem három év sok idő, és bármennyire furcsa, én is társas lény vagyok. Nem erőltetek semmit, ezelőtt se tettem, eztán se fogom. Jó volt kalandnak, tapasztalatnak, összehasonlítási alapnak. Azt már régen megtanultam, hogy nem megyek bele olyan játékba, amit nem szeretnék játszani.

Ennyit az online társkeresésről. Részemről a mindenféle-fajta társkeresésről.
Nem mondom, hogy nem lesz több ilyen poszt, de ez egyelőre ennyi.

4 megjegyzés:

  1. Ez vicces is lenne, ha nem lenne ennyire szomorú. Nem is értem, miért nem értékelik a stílusodat :D
    A korral sajnos egyre nehezebb a pártalálás, mert mindenki gyűjti a tapasztalatokat meg a régi kapcsolatok alapján ítél.
    Élőben volt olyan pasi, aki nem értette, hogy azért, mert nem járok senkivel, attól még vele sem akarok, mert nem tetszik. Hát ezt hogy nem lehet érteni, hogy kell érzelem is, az meg jön vagy nem elsőre, de ha később sem jön, akkor már nem is fog, aki meg inkább taszít, azzal ne raboljuk egymás idejét. Ennyit a kötődésképtelenségről. Hát ott a pasi, miért nem kötődsz? :D :D :D Vajon, miért? :D Miért, ők rögtön kötődtek hozzád?
    Nos, én is nagyon elrettentem volna ezek alapján (vidám páfrány???), de nekem is az ismerősöm keres neten társat és már nem is bírom követni, hányadik pasival messengerezik. Eléggé el van keseredve ő is a felhozatalt tekintve. Olyan ismerősöm is van több is, aki talált így párt, de ő nagyon a személyes találkára ment, nem ért rá levelezgetni és ha nem tetszett neki a pasi, helyből elküldte, nem is akart vele társalogni. A nagy számok alapján összejött neki. Úgy, mint az életben, összejön vagy sem, de idővel csak összejön :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, mi a furcsa? Beszélgettem az egyik ismerősömmel, és ő azt mondta, hogy válogathatnék a férfiakban. Viszont azt is hozzátette, hogy fel kell kötnöm a gatyámat, mert fejben nem vagyok egyszerű eset.
      Engem valahol ijeszt, hogy mindig velem akar lenni, mindig mindent együtt akar velem csinálni. Ettől menekülni kezdek. Meg a követelőzéstől is. Erre mondták a legtöbben, hogy az vagyok. Plusz, nekem az a tapasztalatom, hogy aki egyből tervez, álmokat sző, ott van valami, ami nekem nem pálya. Rendre beigazolódik, hogy valahol hiba van a gépezetben.
      Vidám páfrány: mosolygott, és volt. Ahova tetted, ott maradt, mint egy növény. :D
      Előbb-utóbb mindenki megtalálja a neki valót. Az ismerősödnek kitartást és egy kalappal! :)

      Törlés
  2. Gratula Dóri!Ezt minden társkereső oldalra kötelező lenne kitenni. Én soha nem mertem belekezdeni netes tárkeresésbe, barátnőim sem- marad a várakozás- :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen!
      Egyszer előbb-utóbb megtalál minket is az, akinek meg kell! ;)

      Törlés