2018. május 30., szerda

Gabriella Eld: Érzések Jordan számára


„Ikercsavar Krónikák III.”

No, még jó, hogy azt írtam, lassan olvasom, hogy tovább tartson. Nem volt sok időm olvasni, pedig nagyon szerettem volna, és ettől már evett az ideg, így, amikor vasárnap elért a kétoldali emberundor, gondoltam, pár oldalt átlapozok, amiből az lett, hogy észrevétlenül faltam fel cirka 400 oldalt.


Fülszöveg:
Jordan Norris halott.

Fél emberi évvel a háború után már-már úgy tűnik,
hogy végre minden visszaállt a régi kerékvágásba, amikor
egy elveszettnek hitt halhatatlan feltűnik a semmiből,
és a halál ellenszerének legendáját hozza magával.

Eljött az ideje, hogy segítsenek visszaszerezni
Jordannek azt, amit elveszített. Most utoljára.

De a helyzet sokkalta rémesebb, mint, amilyennek első
pillanatban tűnik; a rejtélyes Herceg, akinek a komédiájába
belecsöppentek nem ismer kegyelmet. Elveszi az erejüket,
eltörli a világok határát és egy beteg játékra kényszeríti
őket, ahol nincsenek többé barátok, csak ellenségek.
Miközben Jordan és társai a rég halottnak hitt szeretteikért
küzdenek eme iszonyatos cirkuszban, egy zongoristának,
valahol világokkal messzebb egy sokkalta nehezebb
ellenféllel; a saját érzéseivel, egy vérszomjas tanácstaggal
és egy átkozott trónbitorlóval is meg kell küzdenie.


Eredetileg: Érzések Jordan számára – Ikercsavar Krónikák III. (2018)
Szerző: Gabriella Eld
Kiadó: Magánkiadás (2018)
Oldalszám: 646
Műfaj: urban / dark fantasy

Kedvenc idézeteim:
1)
Az én lakásomban, az én vámpírommal, az én célszemélyem, az én kanapémon. Növekedett az agyfasz a másnapos koponyámban.

2)
Sohasem törünk javíthatatlanul össze.

3)
Amikor letépsz egy virágot, fiam, melyiket választod? És nem is kellett felelnem ahhoz, hogy tudjam a saját kérdésemre a választ. Mindig a legszebbet. Mindig a legszebbet választjuk. A halál is ugyanígy választ.

4)
Kedveltem az embereket, hiszen a fajtám is belőlük született meg, ugyanakkor taszított minden, ami az emberi léttel járt. A halandóság, a sebezhetőség, a betegségek és az időhiány, ami minden halandó földlakót egyaránt kínzott.

5)
Mindenesetre utáltam, amiért az idősebbek azt hitték, hogy csak azért, mert fiatal vagy, te nem lehetsz fáradt. Vagy szomorú. Csak azért, mert fiatal vagyok. Kapd be.

6)
- Van már terved? – jött a hangja a hátam mögül. Úgy reszelt, hogy egy oldal parmezánt levitt volna egy pizza tetejére csak ez az egy mondata.

7)
Csak álltam ott, mint a bálban, tehetetlenül, miközben ők mondták a szív mélyéről jövő Paulo Coelhót.


Gondolatok
Nem tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy az átlagos történetek tartanak a nagy összecsapások felé, aztán beüt a katarzis, és esetleg két nyúlfarknyi fejezetben le van tudva a szereplők sorsa. Lehet, hogy ezért hagy egy hiányérzetet maga után a legtöbb könyv, mert akaratlanul is bennünk motoszkál a kérdés, hogy hogyan tovább? Mi lesz a csata után? Nagyon örültem, hogy bár megvolt a leszámolás, és nem az lett a vége, hogy Jordan odamegy Odell-hez, rápöccint, és vége, hanem még volt egy olyan kaland (illetve kettő), ami igazán megfűszerezte a síkurak és a megismert szereplők hattyúdalát.

Az előző két résszel menthetetlenül beleszerettem ebbe a világba, és tűkön ülve vártam ezt a részt. Féltem is tőle, meg nem is, a várakozás kicsit megkavarta a gondolataimat, érzéseimet a sorozat irányába. Az elején még nem nagyon tudtam mit kezdeni a kötettel, nehezen rázódtam vissza a világba, vagy vettem fel az események fonalát, és volt egy pont, ahol fordult az érdeklődésem, mert nem tudtam letenni.
Ebben a trilógiában úgy történik meg minden, amit egy könyvtől várok, hogy közben nem sok.

A fejezetcímek stílusosak, illik a világba, és a nézőpontváltás is megmaradt olyannak, amilyenné vált a második részben, tehát a szereplőket el tudom különíteni egymástól. Egyszerre több narratíva teszi lehetővé, hogy minden problémából kapjunk egy picit, az E/1. egyáltalán nem zavaró.


Örök szerelmem (és az is marad – hagy írjak fanficet róla) Gok maradt, ha tudnék, húznék még egy gyűrűt az ujjára. A gyűrűsujjára. Az ő történetszála állt hozzám a legközelebb az egész sorozat folyamán, de most még inkább, és a szívem szakadt meg érte. Jól csinálta a dolgokat, de akkor is szomorú.
Szívem másik csücske Rio, aki kicsit se-se szereplővé vált. Sajnáltam szegényt az allergiás reakció miatt, viszont az ő történetszála hozott egy izgalmas, szerethető karaktert a történetbe, viharszemű Tristant. Ez a kis prostituált nélkülözhetetlen.
Nestort úgy megutáltam, ahogy illik. Én se választottam volna őt, és ami eddig vegyes érzelemmel töltött el, az most értelmet nyert, és a negatív kalapba pakolta be őt. Az ikre még mindig távoli tőlem, számomra nem nőtt fel igazán, de nem von le az élvezeti értékéből, és ha figyelmesen olvas az ember, a végét is megérti a maga miértjeivel együtt.
A többiek, mint Delbard, Ingeborg, Sid és Evon, valamint Robin történetszálai és gondolatai a helyükön vannak, izgalmakat tartogat bőven az ő mesélnivalójuk is.
Owen az egyedüli, aki nekem kicsit mostoha karakter.

Ami az Élvezetek Hercegét illeti… a teremtő isten metafórájaként egészen jó a maga piszkos játékaival együtt. Kicsit uralkodik rajta a qui pro quo megfűszerezve azzal, hogy segíts magadon, és akkor lesz jutalmad. Az ő feltűnése miatt fordul a történet kissé lázas rémálomba.
Ami itt történt, az tetszett a legjobban, mert ismét vársz valamit, ami baromira nem úgy lesz, aztán megint rájössz, hogy még egyet fordulunk, s kegyelemdöfésként egy harmadikat is, elvéve ezzel a történet klisé részét. Gratulálok!!!
Nem mondom, hogy nem vártam több vért. Akkor hazudnék. A veszteségeknél is egy picivel többet reméltem, de ám legyen, mert így is szép lezárást kaptak az egyes szereplők.


Van benne szerelem is, de nem nyálas, nem csak a szexre menős, és pont ez a jó benne, hogy ez a lehet is, nem lehet is dolog működteti, és annyira együtt lüktetsz a párossal, hogy kikerülhetetlenül belefolysz. – Amúgy valamiért benne lehet ragadni bárkinek ebben a kötetben. Szerintem mindenki számára van benne valami, ami megragadja.

Sajnos nem csak a stílus maradt a régi, hanem a hibák is. A tördelésben is vannak bőven, de ami jobban zavart, és a három könyv elolvasása után mondhatom, ez utóbbiban volt a legbántóbb a gépelési hiba. Nem helyesírási, hanem a központozás, kis- és nagybetűk használata, eltűnő és felbukkanó betűk. Rengeteg volt, és néhol zavaró is volt. De ettől eltekintve ez is egy korrekten összetett könyv, illeszkedik a trilógiába. Ritka az olyan alkotás, ami történetében minőségi.

Csak hát a vége. Hát lehet ilyet?!

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fantasy könyveket és olvasta az előző két részt is.

Az előző két részről ITT és ITT olvashatsz.

Képek forrása:
moly.hu
somostodosum.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése