2018. május 2., szerda

Brandon Hackett: Isten gépei


Az jutott eszembe, amikor a Prometheus című filmben David és Holloway beszélget arról, mi végre az ember? Mi lenne az a válasz, ami kielégítő? Arra jutnak, csalódás lenne azt hallani, azért hoztak létre minket, mert megtehették. Tudom, ezt más könyvnél is felhoztam, de ha egyszer ez a legjobb megfogalmazása a magtörténetnek?

A poszthumán döntés is nagyon tetszett, de most helyet cseréltek a toplistán.

Nem lesz rövid ajánló. Az a baj, hogy amit mondanék, az még ennél is hosszabb, és megérne egy külön bejegyzést.


Fülszöveg (moly.hu)
Egyik pillanatról a másikra történt: 2027-ben a Nap eltűnt az égről. Helyén egy vörös törpecsillag ontja rőt fényét a Föld világos oldalára, míg a halott és fagyott sötét oldal fölött sosem látott csillagképek ragyognak. Az Ugrásnak nevezett jelenség oka ismeretlen, az emberi civilizáció beleremeg a sokkba: a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el, a világgazdaság összeomlik, az emberiség a túlélésért küzd. A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz év múlva a technikai fejlődés soha nem látott ütemre gyorsul, az élet friss és modern, a fiatal generációk számára a régi Föld már csak a legendákban létezik. Kerti Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai inkább a jövőbe tekintenek, ahol újabb fordulópont, a technológiai szingularitás várja az emberiséget. Egy esemény, ahol a fejlődés görbéje függőlegessé válik, amely mögé semmilyen előrejelzés nem láthat be, és ahol tudása az embert saját istenévé avathatja. De vajon valóban független-e egymástól a 2027-es Ugrás és a technikai fejlődés szédítő felgyorsulása, vagy a kozmikus színfalak mögött egy végletekig precíz kísérlet zajlik, melynek alanya maga az emberiség? A Zsoldos Péter-díjas Brandon Hackett új regényének hősei az általunk ismert emberi létezésen túl is elmeszékednek, hogy választ találjanak a rejtélyekre.


Szerző: Brandon Hackett / Markovics Botond
Kiadó: Metropolis Media (Galactica, 2008)
Oldalszám: 294
Műfaj: sci-fi

Kedvenc idézeteim
1)
- Tudod, roppant vicces, amikor egy mesterséges intelligencia emberi reakciókat próbál felvenni.
- Mások szerint inkább félelmetes.

2)
A szépség mulandó és manipulálható.

3)
„Úgy tűnik, minél intelligensebb valaki, annál inkább egománná válik. Az omega, aki Istennek hiszi magát. Ez az év vicce.”

4)
Anyagot szívunk magunkba. Epigonrészecskéket sokszorosítunk…
Te jó ég, miféle kifejezések ezek? Ez már tényleg nem emberi. Évek óta igyekszem megőrizni régi énemet, de mostanában egyre kevésbé sikerül. Egyáltalán miért ragaszkodom ennyireaz emberi külsőségekhez? Talán mert nem szeretném elveszíteni a kapcsolatot a múlttal. A mi fejlődésünk túllépett az emberi fajon, ahogy hamarosan ez a Föld is eljut erre a pontra. Én azonban szívesebben lennék inkább ember, még ha ez azzal is jár, hogy öregszem, betegségekkel küzdök, és a bolygónak csak egy kis százalékát ismerhetem meg.

5)
Az elmémet elemi részecskékből álló kvantumkomputer szimulálta és tartotta életben. Igazából ez sem  kevésbé bizarr, mint egy sokmilliárd idegsejtből álló vizenyős agy. Ki mihez van szokva.

6)
Új értelmet nyert az „akié a föld, azé a hatalom” kifejezés.

7)
Az emberi faj túlnyomó része mindig is csak élvezője volt a fejlődésnek. Vagy alantas, gyakorta értelmetlen munkát végzett és beleolvadt a társadalmi gépezetbe. Vagy megtalálta azt, ami érdekelte, és élvezte az életet.

8)
Demokrácia. Ahol boldog, boldogtalan szavazhat arról, hogy ki irányítson, miközben a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy ember, olyan, mint ők, aki ha kell,hazudik, ha kell manipulál, piszkos üzletekbe bocsátkozik.


Gondolatok
Az alaphelyzet tetszett, hogy a Föld kötött pályán kering egy vörös csillag körül. Már itt beindult a fantáziám, hogy miért lehet. Láttam magam előtt a barnás-lilás-vöröses világot. Valahol félelmetes volt – hiszen a vörös vibrálás mindig vészhelyzetet jelent -, hogy napmeteorológia van, ha jön a vészjelzés egy flerkitörésről, akkor irány egy óvóhely. A fél bolygó fagyott, a másik felén tömörülnek a még élők. Mesterséges intelligenciák vannak körülöttünk, chipek építik az izmainkat, égetik a zsírunkat, szabályozzák a szexualitásunkat. Bár ebben nagy biznisz lenne, mégsem szeretnék GMH-s megfigyelt lenni, vagy azt, hogy bárki, bármikor rám csatlakozhat egy kis beszélgetésre. Viszont az anyagmanipuláció tetszik; mint amikor a lány porrá válik, majd átalakítja a kanapét, a falat, hogy tovább fejlesztett ember legyen. S itt az egyik kérdés. Meddig ember az ember, és mitől?

A sci-fikben 3 féle ember van. Van, aki kvantumállapotban van, vagy egy virtuális program része. Van, aki robot, és vannak a hús-vérek. Alapvető probléma, innentől ki éli túl, kiből lehet ez vagy az, hol vannak a jogok határai? Ez lenne az evolúció következő lépcsőfoka? Igen. Mindig módosul az ember – gondoljunk a tejfogyasztásra -, csak lassabban. S az igaz, hogy idővel megteremtjük a rabszolgaisteneinket (MI), akik túlnőnek rajtunk, hogy kettő az egyben kísérletezésbe kezdjenek rajtunk.
A Manipulátorok kiléte és céljaik kibontása pont ezért volt érdekes. Számomra ez sokkal hihetőbb, mint egy teremtéstörténet.

A technológiai szingularitás és a transzhumanizmus problémáinak tökéletes elegye ez a könyv. Igazából nem tudok belekötni, mert nem értek hozzá, csak befogadó vagyok.


A fő téma, hogy a technológiai szingularitás és az emberi fejlődés hogyan hangolható össze. Van egy alapevolúció, amit megtámogatunk a gyors ütemben fejlődő technikával. Ez szerintem egy öngerjesztő folyamat, a kimenetele pedig bármi lehet. De mivel egy idő után nem tudjuk majd felfogni, sok jót nem jósolnék ennek az egésznek. Szellemileg, fizikailag és lelkileg megterhelő változások. Merre haladna tovább az evolúció? Mi történne a civilizációval? A kiválasztás és kiválasztódás felvetne társadalmi problémákat.
A kutyát is pórázon tartjuk, ám csak idő kérdése, hogy elrágja a kötelet. Most, akinek teljesítménye és reprodukciója meghaladja a mienket, ha megfelelő hatalom és szabadság közelébe jut, használni is tudja, könnyen túlnőhet a teremtőjén. Gondolok itt az omegákra. Ennek inkább az az érdekes pontja, hogy az ember és gép közötti adok-kapok miért és mikor következik be? A gép mit csinálna, ha öntudatra ébredne, és mondjuk felül tudja írni vagy megkerülni a humanista beállítódását?
Az is érdekes kérdés, ha „mindenki” számára elérhetővé válik az anyagmanipuláció, és nincs szükség pénzre, akkor mi lenne a zsével? Mi lesz a helyén? Mert szerintem váltó mindig lesz, már csak az értékmeghatározás végett is. Plusz, lesz egy tespedő, punnyadó halmaz, és az, akik kedvtelelésből dolgoznak. Kezdetben vala a pénz, majd az információ. Egy lépés, hogy az energiafelhasználás határozza meg az ember „isteni voltát” (lényegtelen, hogy a hatalomgyakorlásra nézünk, vagy a teremteni tudásra). Csak az a baj, hogy hiába a sok energia, ha intelligencia, bölcsesség nincs, mert irányíthatatlanná válik.
Amúgy ugyanez a probléma a teremtő és teremtett, a felhasználó és a környezet között is. A fenntarthatóság idővel csak követhetőség.

Mondjuk, önmagában a mesterséges intelligencia megjelenése furcsa társadalmi, gazdasági helyzetet teremt rengeteg kérdéssel, arról nem beszélve, az emberben milyen pszichológiai folyamatokat képes elindítani. Főleg, ha maga is részévé válik.


Tetszenek a fordulatok, az adott helyzetek, még a szereplők is. Megmosolyogtam, amikor kiderült, ki figyeli meg Szófiát. Rengeteg súlyos gondolat és téma vetődik fel a könyvben. Tetszett az omegák Chopra-elve, főleg, mint a lehetséges lélek. Mi tart egy alacsonyabb létező mellett? Vagy a feketedoboz-gazdaság mikéntje, a belső működésének mesaccolhatatlansága. A géntechnika és génmanipuláció, valamint az epigonrészecskék.

Az érzelmes, szerelmi bajlódás sem zavart, sőt, a gömbformában létező ettől vált emberivé, ugyanis ez a rész engem is érdekelne, illetve, valahogy embernek szeretnék gondolni magamra, legalábbis, nehezen hiszem el, hogy könnyen menne az, hogy másként gondolok magamra. Saját magam is érdekelne egy másik teszthelyzetben, kukkolni ismerősöket is jó lehet, s bár nyilván lenne más problémám is, ez is egy fontos tényező. Talán tényleg az emberségem megtartása végett. Muszáj ilyen helyzetben az önreflexió, szükséges. Mindennek mértéke az ember, ebben a helyzetben pedig nem is csodálom, hogy ez a legkézenfekvőbb behatás.

S ha már érzelmek. Nekem ott jött ki legjobban az emberi viselkedés, amikor a bolygó két Manipulátor közé szorult, és elkezdték részeire bontani. Amit akkor a bajba jutottak műveltek, és amit a nő megtett, a belső vívódása emlékeztetett arra, amin végig csak megmosolygott. Ember volt, hiába epigonrészecskékből állt, attól még emberi tudata volt, emberi léptékkel, emberi félelmei.
De talán ez is csak azért van, mert mi is azok vagyunk, ekképp képtelenek a máshogy gondolkodásra.

(Lányos nyálazás: Tudom, hogy nem, de reménykedem abban, hogy Benny túlélte.)

Nem száraz, könnyen olvasható és megérthető. Kalandos és feszült. A kötet végén még egy esszé is található, Az önmaga istenévé tett ember, ami a transzhumanizmusról és a szingularitásról értekezik, Bécsi József tollából származik.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a science fictiont, vagy ismerkedne a szerző műveivel.

Képek forrása:
moly.hu
vietbao.vn
eve-offline.hu
realitysandwich.com

2 megjegyzés:

  1. Megvallom eddig ódzkodtam a magyar írók magyar megnevezésű alkotásaitól, de ha ez a regény képes lesz megtörni, lehet nagy rajongója leszek az írónak. Imádom az olyan elgondolkodtató sci-fi történeteket (legyen szó filmről vagy könyvről akár animéről is, mert akad olyan), és főbb kedvenceim azok ahol keverik a horrorral. Lásd Alien vagy a predator történetek. A Prometeus film nagy kedvencem ahogy az említett univerzumok is. Ha mellé ez az író is be tud csatlakozni akkor nagyon fogok örülni.
    Úgy néz ki újabb könyvvel gazdagodott a kívánság listám. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Alien és a Ragadozó az azért másmilyen világ ehhez képest, viszont jó pár gondolatot felvet, amivel érdemes néhanapján foglalkozni.
      Szerintem, mint magyar, bőven belefér a sci-fi univerzumomba, pedig nem egy olyan könyvet olvastam, ami megedzett. Nálam kedvenc lett, bár én A poszthumán döntés című kötettel kezdtem a sort.

      Törlés