2018. május 13., vasárnap

A sci-fi mesterei


Minden nekem tetsző sorozatból valamiért csak egy évad van. Na jó, ez nem igaz, de tágítsuk ki úgy az előző mondatot, hogy minden nekem tetsző sci-fi sorozat elvérzik egy évadnál. Igaz, a legtöbben nincs romantikus szál, meg gyerek, illetve semmi érzelmi töltet.

Így voltam most A sci-fi mestereivel is. Írtam Andrisnak nagy, reménykedő szemekkel, hogy csak hat rész van-e az egyetlen évadban, amit megélt? Sajnálatomra, igen. Pedig, vannak benne nagy nevek, mint Anne Heche, Terry O’Quinn, Sean Austin, John Hurt…stb.


Az a furcsa, hogy lekötött a sorozat, és nem azért, mert tele van űrlénnyel, és űrhajóval, még csak nem is azért, mert lövöldözős, akciódús részei vannak. Morálisan sokkal több mindent hordoz ez a minisorozat, mint a legtöbb szórakoztató széria.
Nem az igazi sem szereplők, sem a megvalósítás tekintetében, viszont a témái jók.
Címek alapján nem arra a tartalomra számítasz, amit kapsz, de a részek elején levő Stephen Hawking narráció illik hozzá, azokra érdemes odafigyelni.


Sajnálom valahol, hogy az átlag befogadónak annyi a science fiction, hogy jönnek az űrlények, és betakarítanak minket. Vagy, hogy E.T. milyen cuki, de az Alien milyen félelmetes. Hogy űrbogarak ellen vívunk hangos robbanásoktól tarkított háborút. Kasztokra osztott valóságshow-t figyelünk, vagy kerületekre osztott túlélőjátékot játszunk. Ami pedig ettől eltér, az már tré. Miért?

Múltkor beszéltük Andrissal, hogy az ingerküszöbünk egészen alacsony, és ezt valahol kiegészíteném azzal, hogy torz is. Mindenkinek vagy az érzelmi töltet kell, vagy az akciójelenetek. Ha ez nincs, az már nem sci-fi. Hol van az megírva, hogy a tudatodat át tudod majd tölteni? Vagy, hogy angyalszerű lények békére buzdítanak minket, esetleg a robotok fellázadnak ellenünk? Még csak fél lábbal vagyunk kint az űrben (meg egy autóval), és minden ilyen vad víziónak csak a küszöbén tartunk.


Igazság szerint, azon sci-fi történetek és teóriák, amik már napvilágot láttak, bennük nem az lesz a csodálatos, hanem az, amit majd az antropocén idővel csinálnak. Az a baj, hogy ezt a kort már nem a természet uralja, hanem az ember maga, és az hagy némi kívánnivalót maga után. Következésképpen, a mesterséges világunk fenntartása és fejlesztése, az, hogyan hálózzuk be saját magunkat a Nagy Testvér égisze alatt, az, hogyan fogunk viseltetni a transzhumanizmusra, attól fog függni, mi milyenek vagyunk alapjában. A gazdaságot, a jogrendszert, mindent átalakítana, és hevesebb lázongások alakulnának ki, mint gondolnánk.
Mondjuk, ez is merőben fikció, és tudom, én nem hiszek az utópiában, eléggé borúlátó vagyok a jövőt illetően.

Nézve ezt a sorozatot is az jutott eszembe, hogy a posztapokalipszis megjelenhet nukleáris télben, abban, hogy a mesterséges intelligencia öntudatra ébred. De egyszerűen abban is, hogy a sérülteket, mutáltakat kilőjük az űrbe, ne rontsák itt a levegőt. Ebben nem az ijesztő, hogy változást idéz elő, hanem, hogy milyet?
No, de itt egy kis ismertető a részekről.


1) Megúszni az apokalipszist (A Clean Escape, írta: John Kessel)
A posztapokaliptikus jövőben egy pszichiáter próbálja emlékezésre bírni egyik páciensét, aki a Föld hanyatlásáért felelős.


2) Ébredés (The Awakening)
Idegen lények látogatnak a Földre, pár embert hipnózisban tartva kommunikálnak az emberiséggel, hogy jobb belátásra bírják őket.


3) Jerry ember lesz (Jerry Was a Man, írta: Robert Heinlein)
Egy pár megment egy robotot a deaktiválástól, és harcolni kezdenek az MI emberi jogaiért.


4) Kivetettek (The Discarded, írta: Harlan Ellison)
A Föld körüli pályán keringő állomáson mutánsok élnek bezárva, míg egy nap egy férfi érkezik hozzájuk a lehetőséggel: visszatérhetnek az egészséges emberek közé.


5) A kistestvér (Little Brother)
A jövőben gépek és programok szolgáltatják az igazságot adatok alapján, egészen addig jól is működik, míg egy hús-vért nem ítélnek el ártatlanul.


6) Az őrmadár (Watchbird, írta: Robert Sheckley)
Robotok figyelik az emberiséget, hogy megelőzzék a baleseteket, problémákat, gyilkosságokat, míg egy napon hiba csúszik a gépezetbe.

Külön most nem véleményezném a részeket. Volt, ami tetszett, volt, amin kiégtem. Főleg Jerry. A hosszú bevezető bőven összefoglalja a gondolatvilágomat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése