2018. május 30., szerda

Gabriella Eld: Érzések Jordan számára


„Ikercsavar Krónikák III.”

No, még jó, hogy azt írtam, lassan olvasom, hogy tovább tartson. Nem volt sok időm olvasni, pedig nagyon szerettem volna, és ettől már evett az ideg, így, amikor vasárnap elért a kétoldali emberundor, gondoltam, pár oldalt átlapozok, amiből az lett, hogy észrevétlenül faltam fel cirka 400 oldalt.

2018. május 28., hétfő

Pápa


Soha nem voltam még Pápán. Tényleg kezdem azt hinni, hogy amolyan első-év lesz nekem ez az év, nagyon sok olyan dolog van eddig is, ahol először voltam, először láttam.

2018. május 26., szombat

Jeli arborétum


Az igazi célunk a kámi arborétum volt, jelesül a Jeli Varázskert, ahol éppen virágzanak a rododendronok. Megmondom őszintén, fogalmam sem volt, hogy van olyan, hogy rododendron, sőt, amikor meghallottam először, egy őslény jutott az eszembe. Még sosem jöttek velem szembe.
De csodás növények. Nem változatosak, ami a formájukat illeti, inkább magasságukban és színeikben változók. Gyönyörű színkombinációkat láttunk, a képek sajnos nem adják vissza az élményt.

2018. május 24., csütörtök

Veszprém


Úgy gondoltuk a kis családdal, bérelünk autót, hogy mindenkit fel tudjunk pakolni, és nekiiramodunk a világnak. Vas megyéig bandukoltunk. Az volt a tervem, hogy begyűjtöm a képeket a többiektől is, és majd abból válogatok, viszont maradtak az enyémek, ezeket a posztokat pedig, most nincs kedvem sokat húzni.

Reggel indultunk. Bevártunk mindenkit, apuék is begördültek. A hatfős kis csoportunk két tagja behajtogatta magát a leghátsó ülésekre, aztán jött a második sor, ahonnan folyamatosan nyújtogatták előre a wasabis mogyorót, s végül a sofőr, meg én, akinek az anyósülésen nem ért le a lába.

Az első kiállónk Veszprém volt. Picikét nosztalgiáztam, ittunk kávét a Mackó Cukrászdában, illetve sütiztünk. Tartottunk egy mini városnézést, mert persze kiböktem egy templomot, és ha már ott vagyunk, miért ne?

2018. május 23., szerda

J. R. Ward: Az angyalok jussa

„A bourbon királyai 2.”

Igazából karácsonyra kaptam meg, és el is olvastam egy ültő helyemben, csak eddig porosodott a pendrive-on ez az ajánló. Bocsi. Lesz még ilyen.

2018. május 22., kedd

A tisztelet hiánycikk


Tudom, mindenhonnan szurikáta folyik… vagy a királyi menyegző, de az nem hozott lázba. A tévéből, a netről az állatos történet ömlött, az utcán az emberek kedvelt beszédtémája lett seperc alatt – ilyenkor gondolkodom el azon, hogy az össznépi gyűlölet jobb összetartó erő, mint a szeretet, vagy a közös ellenségtől való félelem.

Dióhéjban: a Kecskeméti Vadasparkban egy kisiskolás miatt lelte halálát egy vemhes szurikáta. Erre pedig megjelent az agresszió, véresszájú kommentek formájában. Mindenki ki akar valakit végezni.

Lehet azt mondani, hogy túlzás, ami megy (a hype), meg az „csak egy szurikáta” volt, és egy állat, de az elkövető ember, ráadásul gyerek, és jogok és kötelességek és következmények és blablabla.

2018. május 20., vasárnap

Társkeresőzzünk #5. – Konklúziók


A netes társkeresés arra jó, hogy őszintén megkérdőjelezd az épelméjűségedet. A posztok alapján talán egy olyan nő képe jelenik meg előttetek, aki fennhordja az orrát, és semmi sem jó neki. Aki semmi más, csak egy fikagép. Ha mindig pénzt kaptam volna azért, amikor valaki azt mondta, kötődésképtelen vagyok, rideg és fapina, már rég milliomos lennék. Az én társkeresési karrieremet annak tudatában osztottam meg veletek, hogy tudom, én sem vagyok tökéletes vagy könnyű eset, sőt, pontosan tudom, miért nem találok magamnak senkit sem. Mindenkihez passzolok, csak hozzám nem passzol senki, szoktam volt mondani.
Viszont, vannak olyan férfiszemélyek, akiknél az „ápolt” kifejezés nem a külsőre vonatkozik, hanem arra, hogy nemrég szabadult valamelyik ideggyogyiból.

2018. május 19., szombat

Társkeresőzzünk # 4 – Típuscsodák


Bár be tudnék számolni találkozásokról is, de az igazság az, hogy nem. A saját részemről arról tudok beszámolni, hogy még a telefonszámom elkéréséig sem jutottunk el.
Nagyon kevés emberrel kezdeményeztem bármiféle kommunikációt is.

2018. május 17., csütörtök

Társkeresőzzünk #3. – Levelek


Nem vagyok világbajnok az első levelek megírásában, de örömmel tölt el a tudat, hogy más sem.

Kattints a képre a nagyításért.

2018. május 16., szerda

Via: Webszerelem


Aktuális olvasmány volt ez nekem január végén, bár sok újdonságot a webes társkeresésről nem tartalmazott számomra.
Véletlenül botlottam bele ebbe a könyvbe a kedvenc antikváriumomban, és gondoltam, jöjjön haza velem a hőn áhított, és végre szintén hazajövős humán farmakológia könyv mellett. Tudjátok, mindig kell valami könnyű két nehéz közé, és ez pont jó volt, mert felelevenítette a kedvenc sorozatomat, vagy egy rég olvasott blogot.

2018. május 15., kedd

Társkeresőzzünk #2. – Adatlapok


Aki volt már ilyen oldal közelében, az tudja, hogy ez az antré oda, hogy bárkit is megismerj. Tetszik, vagy sem, itt is a kép dönt el mindent, mert ha az egyáltalán nem szimpatikus, nem írok vissza, sőt, el sem olvasom az adatlapot. Ha mégis adsz esélyt, akkor elolvasod a bemutatkozó szöveget, majd az adatokat, melyek vagy igazak, vagy nem.

Ugye, nem illik csalni az ilyen oldalakon, mert előbb-utóbb kiderül. Megmondom őszintén, az én adatlapomban talán egy hamisság van, a súlyom, mert nem mérem magam, ha megkínoznak, sem tudom még csak megtippelni sem. De nem vagyok 130 kg úgy, hogy közben 60-at írok be.

2018. május 14., hétfő

Társkeresőzzünk #1. - Intro


Mivel elolvastam egy ebben a témában íródott könyvet gondoltam, tartsunk egy online társkeresős hetet itt a blogon. Igyekszem értelemszerűen szétválasztani az etapokat, remélem, sikerülni fog.

Elsőre lássuk a miérteket.

2018. május 13., vasárnap

A sci-fi mesterei


Minden nekem tetsző sorozatból valamiért csak egy évad van. Na jó, ez nem igaz, de tágítsuk ki úgy az előző mondatot, hogy minden nekem tetsző sci-fi sorozat elvérzik egy évadnál. Igaz, a legtöbben nincs romantikus szál, meg gyerek, illetve semmi érzelmi töltet.

Így voltam most A sci-fi mestereivel is. Írtam Andrisnak nagy, reménykedő szemekkel, hogy csak hat rész van-e az egyetlen évadban, amit megélt? Sajnálatomra, igen. Pedig, vannak benne nagy nevek, mint Anne Heche, Terry O’Quinn, Sean Austin, John Hurt…stb.

2018. május 9., szerda

Leiner Laura: Ég veled


„Iskolák versenye 1.”

Azonnal elolvastam. Igazság szerint úgy voltam vele, csak két fejezet, aztán megyek a dolgomra. Aztán elolvastam, ahogy voltam, fittyet hányva arra, hogy elgémberedtem. Volt ebben minden. Sírás, nevetés, körömrágás az izgalomtól.

Harmincon túl vagyok, és még mindig imádom. Ha egyszer lesz értelmét nyitogató porontyom, pöttyös és csíkos helyett Laura könyveit fogom a kezébe adni.

2018. május 7., hétfő

Önsorsrontók


Múltkor voltam egy társaságban, ahol mindenki egyetemista volt, ráadásul ugyanazon az egyetemen, ugyanazon a szakon. Éreztem már rosszul magam, de ritkán megyek össze borsónyira. Hallani és látni, hogy nevetséges az intézményem és a szakom, piszok rossz érzést szült bennem. Úgy a harmadik kérdés után beindult a menekülési ösztönöm, és az agyam felvillantotta a kérdést: Mit keresek én itt?

2018. május 6., vasárnap

Filmturmix


Azt olvastam, hogyha egy rossz filmet meg tudok nézni, akkor mindent meg tudok. Nos, én ezt megfordítanám. Mindent megnézek – legalábbis megpróbálok -, amit az orrom alá dugnak, és ebben a kosárban gyakran van rossz film is, illetve olyan érdekes alkotások, amikre a hétköznapi halandó azt mondja, bitang rossz.

Nos, a mai hét filmet beletettem egy kalapba, majd nekivágtam a jótól rosszig skálámnak. Alaposan szórnak.

2018. május 4., péntek

Budai arborétum


Gondoltunk egy nagyot. Ide már régebben is el szerettünk volna menni, de valamiért nem tettük meg a kezdő lépést. Nem tudom, miért. Most gondoltam, legyen némi változatosság, ezért felkerekedtünk, és megnéztük magunknak ezt az arborétumot.

Nem, egy hű, de nagy durranás, egyáltalán nem is nagy. Az egyetemi kampusz területén található, a Gellért-hegy déli lábánál, a Villányi úton. Szeretem a pici zöldséget a betondzsungelben, és ez is valamennyire a nyugalom szigete. Valahogy úgy kiszakadsz a mókuskerékből, és a vérnyomásod is helyrerázódik.
Szeretnék majd ide visszajönni ősszel.
Egyébként minden évszakban szép lehet, sőt, akár havonta is tudnék benne piszmogni, csak hogy lássam a változásokat.

2018. május 2., szerda

Brandon Hackett: Isten gépei


Az jutott eszembe, amikor a Prometheus című filmben David és Holloway beszélget arról, mi végre az ember? Mi lenne az a válasz, ami kielégítő? Arra jutnak, csalódás lenne azt hallani, azért hoztak létre minket, mert megtehették. Tudom, ezt más könyvnél is felhoztam, de ha egyszer ez a legjobb megfogalmazása a magtörténetnek?

A poszthumán döntés is nagyon tetszett, de most helyet cseréltek a toplistán.

Nem lesz rövid ajánló. Az a baj, hogy amit mondanék, az még ennél is hosszabb, és megérne egy külön bejegyzést.

2018. május 1., kedd

Lana Millan: Raziel


„Egy angyal az élet küszöbén”

Elfogyott a csoki, elfogyott a könyv. A legjobb marketing, ha két bűnös élvezetet összekapcsolunk.

Megmondom őszintén, a szerző neve eleddig ismeretlen volt, aztán érdeklődni kezdtem a téma és a könyv iránt is. Nem voltak előzetes elvárásaim, nem képzelegtem, csak jött a belső hang, hogy na, ezt most el kell olvasni.