2018. április 9., hétfő

Két vihar


Amikor meghallom, hogy egy ember abba akarja hagyni a hobbiját, ami élteti, megdöbbentő erővel tud rám hatni. Most hétvégén is ez volt. Nem tudom, mennyire lesz ez most összeszedett.


Jó múltkor, még Andrissal beszéltem, amit dióhéjban így tudok összefoglalni:
Onnan indultunk ki, amit mindenki mond nekem, és én is rengetegszer tapasztalok. Béna vagyok, kétbalkezes, és ráadásul rossz csillagzat alatt születtem; soha nem sikerül semmi. Ezekbe a tényekbe bele kell nyugodni, s amit mindig is mondok, ezzel kell dolgozni. Mire azt reagálta, hogy feladta. Ő már régen feladott egy halom mindent.
Én is rengeteg dologról lemondtam, lemondok. Némelyiket hosszú idő után hagyom magam mögött, másokat könnyen, rövidtávon, s megint másokkal kapcsolatban csak nagy erőkifejtés után, amikor már látom a veszteséget, szakítok.
Valami picit fáj, valami picit jobban.

Nem írnám le, miket, és nem is szeretném elmondani a teljes beszélgetést, mert az majd a másik blogon fog napvilágot látni.


Gyerekként, amikor nekimész a világnak, tele vagy álmokkal, vágyakkal, célokkal, és dolgozol, hogy megvalósítsd őket. Némelyeket sikerül, másokat nem. Idővel kihuny az akarás is, és mi marad? A hobbi, ami kirángat a mókuskerékből.
S ha valamit szeretsz csinálni, tudod is csinálni, és tudod, hogy jól csinálod, nos, lehetetlen elfogadni a nemleges választ.
Márpedig, nekem vágták azt a fejemhez, hogyha nem tudok írni, akkor keressek más hobbit. Ja, te meg ne vegyél levegőt.

Egy nagyon jó barátom mondta most a hétvégén, hogy abbahagyja a zenélést. Mert nincs értelme. Tehetséges, nagyon jól csinálja, csak éppen kiveszendőben van a tettvágy, mert sokat tett bele, és nem vett ki szinte semmit, és olyan ettől az egész, mintha nem lenne értelme.
Igaz, azt hozzátette, hogy gyakorolni, próbálni fog, de komolyabban lemond róla.
S most a komolyat nem úgy értem, hogy sok pénzért csinálni, hanem az élményért. Azért, amit ad az, hogy látod a munkád gyümölcsét. Hogy szórakoztatsz, hogy a befogadónak csillog a szeme, és élvezi azt, amit te is.

Mondtam, hogy szerintem ez egy mélypont. Amit mesélt ezzel kapcsolatban, nem is csodálom.
Ha én lennék a helyében, én is elgondolkodnék rajta. S tudjátok mit?
Leírom.

Írói válságban vagyok. Nem tudom, hova tart ez az egész, és tudom, milyen eszközeim vannak, mit kell tennem. De nem tudok. És igen, az utóbbi időben rengetegszer kattogtam azon, hogy abbahagyom az írást. Nem a blogot, bár ide is igen nehezen csurran-cseppen valami, hanem az asztalfiókosan. Az asztalfióknak nem poén írni. Ki akartam őket adni. Nos. Nincs rá keretem, nem vagyok marketinges…stb, stb, stb. Ha őszinte akarok lenni, ezen a téren sem magamban, sem a befogadókban nem bízok, csak ott van ilyenkor az, hogyha tényleg ez van, akkor mi a francnak csináljam?
Minek írjak?
Magamnak?
A saját szórakoztatásomra?
Annak nincs értelme.
Viszont, ha abbahagyom, akkor nekem nem lesz értelmem.

S ez az a vihar, ami összecsap most mind az ő, mind az én fejem felett is, csak neki a zenében, nekem az írásban. Folyamatos kattogás, egy olyan belső vihar, sőt, helyből kettő, ami nem hagy nyugodni. Ha az egyikre gondolok, nyugtalan vagyok és félek, ha a másikra, akkor szomorú.
De egyszerűen nem tudom elképzelni magam a kopácsolás nélkül, ahogy őt sem a hangszere nélkül.


Csak éppenséggel, ami engem éltet ebből a szempontból, az rá is igaz az ő dolga kapcsán.
Mindig kell valami, amiért éghetünk, amit rajonghatunk, ha csupán egy fellángolás, akkor is. Az emberek és a körülmények viszont, mesterien értenek ahhoz, hogy loccsantsanak vizet a parázsra.
A motiváció hiába, ha minden(ki) ellened dolgozik.

Annyira szeretném, ha nem adná fel. Ha az, amit mondott, csak egy pillanatnyi hiszti lenne. Annyival másabbra érdemes. Neki azon kellene kattognia, melyik színpadon lépjen fel, nem azon, hogy vége vagy sem.
De neki is mondtam, hogy buta, ha ezt meghúzza, s nagyon remélem, menni fog tovább.

7 megjegyzés:

  1. Tökéletesen megértelek mindkettőtöket.
    Sajnos nagyon rossz tud lenni ha a hobbidban nem tudsz haladni és visszajelzéseket sem kapsz, mert egyszerűen elveszik a lendület és kiégsz. De ötlet, se akarat, se vágy, se semmi ami hajtana. Pedig a lelked, a lelketek simán végig vinne az úton.
    Sose, senkinek se volt egyszerű. Aki azt mondja ne írj, mert nem tudsz, akkor vágd a fejéhez: senki sem születik írói adottságokkal rögtön, de ha tud olyat mutassa meg! Melyik baba kezében van máris siker sztori amint a világra jön? Na ügye! Én az eltelt 3 évet intenzív írás gyakorlással töltöttem, illetve előtte serdülőként próbálkoztam (erről írtam is a blogomon). És mostanában érzem azt, hogy haladok. Elértem egy szintet, mondjuk a 100 fokos lépcsőn az írói pálya sikerének útján az első hármat, négyet. Nem sok ügye? De engem még ez sem tud lehervasztani!

    Tudod miért?
    Mert éveken át el voltam nyomva. Mások erőszakkal és befolyással elérték, hogy abba hagyjam az írást, egyedül a rajz maradt nekem, de néha arra sem jutott időm. A fejemben összegyűltek az érzések által teremtett történetek, fantazmagóriák és ki akartak törni. Amikor besokalltam gyorsan leírtam valami vázlatot, csináltam rajz vázlatot, mindegy mit csak halványan kapjon formát. Gondoltam, majd egyszer előveszem és akkor lesz időm kidolgozni alaposan. Nos, most van idő. Tudod, hat évet pazaroltam el az életemből ahonnan nem tudok semmit se felmutatni tapasztalatok, rossz emlékek és egy ősöreg mobilon kívül. Semmit.
    Így tudom értékelni az összes szabad időt. Munka előtt ha csak 3 órám van, abból legalább egy írásra megy. Hétvégén ha nincs erőm írni, rajzolok. Ha van könyvem akkor olvasok, sokat. Igyekszek nem elpazarolni perceket. - De ehhez el kellett, hogy vegyék őket tőlem, meg kellett tapasztalni, milyen rabszolgaként a mókuskerékben és mások akarata alárendeltjének lenni. Ezt nem kívánom neked mégis, lehet tényleg szüneteltetni kellene.
    Ne hagyd abba, ne mondj le róla végleg! Csak pihentesd!
    Hallgass új együttesektől zenéket, menj járni a természetben, nézz filmeket, olvass új témájú könyveket, amiket eddig nem. Vagy amiket nagyon szeretsz vedd elő megint. Frissítsd fel a barátságaidat, légy emberek között akik valami új kalanddal gazdagítanak! Ezek igenis sokat segíthetnek az írói vagy alkotói válság alatt!
    Aztán vedd körbe magad olyanokkal akik támogatnak! Persze ha építő kritikát mondanak az nem baj, de ha hátráltatnak és akadályoznak, azonnal iktasd ki őket! Amikor az alkotásod iránt őszintén érdeklődő és támogató emberekkel veszed körbe magad a vágy az alkotáshoz hihetetlenül megnő!

    Emellett találj célt, miért alkotsz.
    Nekem egyszerű. Szeretnék a horror témában frissítő jelleggel jelen lenni, mint írásban mint rajzokkal. Szeretnék sikeres lenni, hivatásos író aki ontja magából a félelmetesebbnél félelmetesebb történeteket. Aki megborzongatja de mégis elgondolkodtatja a befogadót. Stephen King nagy példaképem, bár nem pont ő akarok lenni, hanem önmagam. S mindezt úgy, hogy megteremtem a gyermek korom óta bennem szunnyadó sötétséget és fantázia világokat, szereplőket, érzéseket, történeteket. Mert ők már jó ideje bennem élnek és ki akarnak jutni, hogy másokat is megfertőzhessenek. Az új horror király avagy királynő szeretnék lenni akinek beteg, elvont elméje hozza el a sikert.
    Lehet, lehetetlent akarok. S talán úgy járok, mint egyes költőink: haláluk után lettek híresek. Lehet, sose fedeznek fel. De tudod mit? - Amit én megtehetek azt meg is fogok! Ha kell magánszemélyként publikálok eleinte, míg egy kiadó azt nem mondja, szívesen társulna! Ha kell beleölöm a pénzem, az erőm, az időm abba, hogy harcoljak a sikerért! - Mert már voltam a gödör mélyen a reménytelenség alján! Egyáltalán nem jó. :)

    Szóval, kívánok sok sikert és rengeteg, új erőt a kezdetekhez! Mert igen, lehet lezárul valami, de valami új ezzel kezdetét veszi. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is, köszönöm a hozzászólást!
      A blogodat is mentettem a könyvjelzők közé, csak még nem jutottam el odáig, hogy jobban körbenézzek nálad.

      Beléptem a 13. írós évembe. Folyamatos aktivitás. Lehet, csak elfáradtam. Alapvetően tavaly éreztem a kiégést, most már csak billegek. Feladni nem fogom valamilyen szinten sosem, csak olyan furcsa érzés ez az egész.
      A második bekezdéseddel teljesen egyet értek, sőt, alkalmazom is. Egyrészt vázlatolok, már tonnányi cetli, vázlat van kész, még térképet is rajzoltam.
      Barátnál is, és nálam is az emberek az abszolút hibapont. Nála ez jobban kijön, mert megbízhatatlan, kókler emberekkel zenél. Kimondta ezt, de látom rajta, hogy nem szeretné feladni. Csak neki a megfelelő embert kell megtalálnia. Már kevesebbet foglalkozom másokkal úgy, hogy akivel nem tudok érdemben kommunikálni, nagyon nem vesztegetem rá az időm, mert leszívja az agyam azon részét, ahol a történetek születnek.

      Ha horror királynő leszel, elsőszámú fogyasztód leszek!!!
      Kívánom, hogy ez teljesüljön neked!

      Törlés
  2. Lehet, másképp látjuk a dolgokat, de neked a írás, meg a barátodnak is a zenélés mást jelent, mint nekem a hobbi. A hobbi az az nálam, amit azért csinálunk, hogy élvezzük. Miért ne lenne ennek értelme? Örömet találok benne, pénzt ölök bele tök logikátlanul (mások számára), eltöltök vele csomó időt és semmi de semmi haszna, csak az, hogy jól érzem magam miközben csinálom.
    Pl. mi értelme 100 lakkot megvenni, hm? Semmi, csak szórakoztat, ha szöszölök vele, mintákat találok ki és nem zavarnak közben és én sem tudok más csinálni, kényszerpihenő. Vagy minek 3 túrabakancs? 5. hátizsák? Még egy sátor? Ha tudnád, férj mennyi pénzt elszórt túracuccra vagy egyéb sportcuccra. Minek? Hát hogy élvezze, amikor sütöget a hegyen a teleszkópos nyárson valamit. Vagy aki fest. Nem eladásra. Magának, esetleg elajándékozza családtagoknak, mert szép, de nem keres vele pénzt, csak élvezi az alkotás örömét. Egyébként én is zenéltem, voltak fellépések, pénzt igazából nem kerestünk a csapattal, a minimálisat visszaforgattuk. Nem is voltam tehetséges, hát nem érdekelt, ki mit mondott. Élveztem, csináltam, jó volt. Onnantól, hogy pénzt kellett volna vele termelni, már nem lett volna hobbi, hanem valami más. Kényszer, megfelelés. Ez az én meglátásom.
    Ha meg valakinek nem tetszik az írásod, így járt, olyan nincs, hogy mindenkinek tetszik minden könyv. Másnak meg tetszeni fog. Olvastad Stephen King könyvét az írásról?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abban teljesen igazad van, és egyet is értek, hogy a hobbi az, ami nem munka.
      De nyilván, óhatatlanul elgondolkodik az ember, hogy mi lenne, ha? Nem azért, hogy ebből éljünk meg, vagy gennyesre keressük magunkat vele. Egyszerűen, csak vannak példák, elég kecsegtetők, és van, amikor megízleled, milyen is lehet egy szinttel feljebb a hobbidnak élni. Mondjuk, nekem egyszerűbb, mert az oldalak ingyenesek, neki a zenélés már nem. Ő rengeteg pénzt ölt bele az évek alatt. És igazság szerint, nem is ez a baj, hanem van olyan élmény, ami nála kimaradozik – fellépések -, nekem meg vélhetően sosem lesz. – A könyvkiadás nekem egyelőre úgy néz ki, lesz egy példány bekötve, amúgy mennek ki az oldalakra. Ha a pénz vagy a siker motiválna, már nem csinálnám.
      Egyszerűen csak ijesztő, hogy kiégés közeli állapotban vagyunk mind a ketten. Szóval, nem a pénzről van szó, inkább a megosztás örömének hiányáról. Igen. Azt hiszem, így tudnám egyszerűen összefoglalni.
      Nem is arról van szó, hogy valakinek nem tetszik, amit csinálok, azzal tisztában vagyok, mindenkinek tetszeni nem fog. Csak, amikor ősszel elkezdődött ez az egész, akkor meséltem valakinek, és az csak megrántotta a vállát, hogy keress mást. Azt, ami az életed szerves részét jelenti, pont azért, amit te is írtál, hogy elvagy vele, örülsz neki, kikapcsol, akkor nem lehet kidobni a kukába az egészet, hogy akkor mostantól íjászkodni fogok.
      Nem, az a könyv még kimaradt.
      Zenéltél

      Törlés
    2. Helyesen az utolsó szó: Zenéltél?
      A kérdőjel lemaradt. :)

      Törlés
  3. Igen, értem, hogy így nehéz a hobbi, ha nincs kivel megosztani, mit is csinálsz és meg is érti. Mert a legtöbben nem értik, hogy pénzt ölsz bele ahelyett, hogy pénzt csinálnál :) Pedig kreatívabb dolog, mint punnyadni valami ezerrészes sorozat előtt. Igen, zenéltem, először ifjúsági zenekarban, aztán a városiban, de ugye ott majdnem minden hétvégén volt szereplés, főleg tavasztól, volt, hogy kettő is, koncertek, fúvóstalálkozók, a pénzt meg a meghívások hozták, pl. falunapok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez egy nagyszerű időszak lehet, nagyszerű élményekkel. :)

      Az utóbbi időben háttérbe szorult minden más a piszmogásom mellett. De azt nem tagadom, hogy néha jó lenne olyannal megosztani, aki többet tud hozzátenni annál, hogy "ühüm, biztos jó".

      Törlés