2018. április 10., kedd

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj


„Jean le Flambeur 1.”

Ezennel egy újabb kedvenc (finn) írót avattam. Az utóbbi időben nagyon rászoktam a sci-fikre, van még egy-két marsi a laptopon. Ez sem volt egy könnyű olvasmány, bár határozottan hópehely az utóbbi kettőhöz képest, mégis imádtam lapozgatni. Olvastam róla egy másik könyvben, és egy ismerősöm is agyonsztárolta*. Ideje volt kézbe venni, s még van két része.

*Némi előnnyel indultam a megértés terén.


Fülszöveg (forrás: moly.hu)
Jean le Flambeur kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lovasít meg a jövőbeli Naprendszer egzotikus különc társadalmaiban. Élő legenda, aki egyszer mégis rajtaveszt, és utána hosszú időn át egy virtuális börtönben kénytelen saját másolataival halálos párbajokat vívni.
Egészen addig, amíg egy titokzatos lány és még rejtélyesebb megbízója ki nem szabadítja…. azonban a jótettnek ára is van, és ezzel kezdetét veszi Jean le Flambeur eddig legnagyobbnak ígérkező kalandja. Irány a Mars, ahol egy vándorló városban egyszerre kell felkutatnia régi önmagát és kicselezni egy zseniális ifjú mesterdetektívet, a tét pedig sokkal nagyobb, mint elsőre azt bárki gondolná.


Eredetileg: The Quantum Thief (2010)
Szerző: Hannu Rajaniemi
Kiadó: Ad Astra (2012)
Fordította: Juhász Viktor
Oldalszám: 390
Műfaj: sci-fi krimi

Kedvenc idézeteim
1)
Vannak dolgok, amelyeket képtelenség megszokni: az érzés, amikor a felforrósodott fém átszakítja a koponyát, majd a tarkón áttávozik, egyike ezeknek.

2)
Egy másik börtönben vagyok a börtönön belül.

3)
Mindig van kiút. Csak akkor vagy börtönben, ha te magad is elhiszed.

4)
Nagyon tisztelem mások tulajdonát, ezért úgy intézem, hogy minden az enyém legyen, mert akkor megfelelő módon gondoskodhatok róla.

5)
Az Idő az, amivé tesszük: relatív, abszolút, véges, végtelen.

6)
Ha egyszer vége ennek az egésznek, lehet, hogy visszatérek ide és letelepszem. Valami egyszerű dologba kezdek. Rózsákat nevelek. Időnként esetleg elrabolom egy lány szívét… meg még ezt-azt.

7)
- Néha – jegyzem meg – elég egyetlen pillanat, hogy más ember legyen belőled. Néha meg évszázadok kellenek hozzá.


Gondolatok
Nem feltétlenül az első mondat számít, mert ha megvan a belső hang, akkor szívesen olvasom. No, itt voltak problémák, mert az első pár oldal semennyire nem fogott meg. Tény az is, hogy Mr. fizikás-matematikus Rajaniemi olyan jövőbe kalauzol minket, ahol eleinte csak minden második szót értettem. Különösen a harmadik harmad sodort magával, mert ott már értettem a leírtakat. Mondjuk, az plusz pontot érdemel, hogy az egyes kifejezések (gevulot, zoku, vasziljev, exomemória, gogol) nincsenek az olvasó szájába rágva, hanem a történet szövegéből kell azokat összetenni. Kis agymunka, ezért oda kell rá figyelni. Nagyon összetett regény. Az elejét túl kell élni, hiszen Rajaniemi alaposan megsoroz.

Végtelenül szórakoztató. Hard sci-fi, ami tulajdonképpen egy fogyasztható kalandregény nem egy megszokott köntösben. Kezdjük ott, hogy a tolvaj (le Flambeur) nézőpontja E/1., a többieké E/3. Az előbbi közelebb hozza a karaktert, mégis a többiek által kerül elő a kirakós többi darabkája.
A tolvaj maga abszolút szerethető, és szerintem ő is emberisten, vagy valami hasonló az elejtett mondatok alapján.
A többi karakter, főleg Mieli, Perhonen, Isidore, rendkívül szerethető. A mellékszereplők pont olyan mélységűek, amilyennek lenniük kell. Nekem nem hiányoztak az érzelmek ebből a regényből.


Három szálon indulunk el. Az egyik a tolvaj kiszabadítása, és saját rejtett kincseinek felfedezése. A másik a detektív nyomozásai. A harmadik pedig közjátékok formájában érkezik, melyek eleinte olyan, mintha nem kapcsolódnának a történethez.

Oda kell figyelni ezért is, a szétszórt információk miatt, és azért, mert mindenfelé (előre és hátra) utalások is vannak. Semmi sincs benne csak úgy.
Magának az írónak a (feltehetőleg) kedvenceit is megkapjuk utalásként, mint Lovecraft, Conan-Doyle, Dick, Bradbury. Legalábbis, én ezeket vettem észre.

Számomra egyszerre volt cyber- és steampunk. Előbbi a technológiai megoldások miatt, utóbbi a változó város, mozgó városrészek és riksapókok miatt. Utóbbiban működik leginkább a regény, és le Flambeur karaktere is inkább az. Nyilván, a kifejezések (zoku, phobos, szobornoszt) is erre erősítenek rá. Igazából minden olyan jövőbeli XIX. századi. Akárhányszor azt olvastam, hogy agora, mindig valami római vásártér jutott az eszembe, valószínű azért, mert azzal azonosítom.
Kivéve a cádik, mert arról mindig az Avatar ugrott be (Cáhi), meg Dűne utánérzetem lett tőle (Kwisatz Haderach).


A gevulot, mint megoldás tetszett a legjobban. A Facebook, azt hiszem, Privacy pontjának megfeleltethető, ugyanis ez a felelős azért, hogy mennyit látnak belőlünk mások.
A másik a Hallgatagok voltak. A Hallgatagok egy tök jó metafora a reinkarnációra. Itt a váltó az idő. Ha letelik, Hallgatagként kell ledolgozni egy bizonyos időt, mielőtt újra megszületsz. Az idővel meglepően jól lehet játszani. Kicsit ijesztő volt, hogy Mielit megtámadták az időkoldusok.
Ha nincs időd, vagy párszor elpatkolsz, megtanulod értékelni az életet.

Le Flambeur fejlődése is érdekes, ha azt nézzük, az identitáskeresésnek a legnehezebb feladata az önmagunkkal való szembenézés. Alkalomadtán többször is. Sokszor előfordul az életünkben. Voltaképpen a saját Dilemmabörtönünkben csücsülünk – az nagyon tetszett, hogy amikor a hajót megtámadták a regény elején, nem szétlőtték, hanem Dilemmabörtönné akarták alakítani.

Nagyon jól adagolja az akciót és a lírai elemeket. Mindent a helyére tett, egyszerűen nem tudok belekötni. Rengeteg az elvarratlan szál.
A vége felé, a regény utolsó harmadában vannak a csavarok, és onnantól egy része megfejthető. A vége egy izgalmas ponton lett elvágva.

Ajánlom annak, aki szereti a csavaros krimiket, és nem riad vissza attól, hogy a megértésért meg kell dolgozni.

Képek forrása:
moly.hu
https://joesgeekfest.wordpress.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése