2018. április 27., péntek

Gabriella Eld: Talpig feketében


„Legendák a Bagolyvárosból”

Már, amikor instán láttam, hogy valami készülőben van, nagyon izgatott lettem, sőt, beszéltünk még anno arról, hogy vonzanak az orosz karakterek. Aztán most láttam, hogy nem csak a Jordan-sorozat lehet teljes végre (nagyon végre), hanem hazajön egy újabb. Kisebb, vékonyabb, és azt hinné az ember, hogy nem történik benne sok minden, főleg, hogy bevezető kötet.
Viszont, a belbecs is legalább annyira izgalmas, mint a külcsín.


Fülszöveg
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból. Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…


Eredetileg: Talpig feketében – Legendák a Bagolyvárosból 1.
Szerző: Gabriella Eld
Kiadó: Főnix Könyvműhely (2018)
Oldalszám: 140
Műfaj: YA, urban fantasy

Kedvenc idézeteim
1)
(…) de csak kevesen tudták, hogy mi rosszabb van egy embernek az adottságnál. Az, ha elveszik tőled. Lobotómiával. Sokkterápiával. Agymosással.

2)
Ezt egy olyan nő mondta nekem, akinek le volt borotválva a haja, arcát démonira festette, és egy férfi levágott feje díszelgett a bicepszén. Egyből bizalmat ébresztet bennem. Ha azt mondta volna, hogy bandatetkót kell csináltatnom, és napjában kétszer imádni a sátánt, nos, akkor is belementem volna. Kasja az első pillanattól kezdve levett a lábamról, holott jobban tettem volna, ha inkább félek tőle.

3)
- Lelepleztük a köreinkben mozgolódó gonoszt – folytattam keserűen -, és nem lettünk hősök.


Gondolatok
Viszonylag hamar kivégeztem, hiszen nem több száz oldalas kötetről beszélünk, és ahogy említettem, ez egy bevezető kötet, ami pont azt tartalmazza, amire hivatott. Lefesti a világot, amiben játszódni fog a többi rész, bár a szerző elmondása alapján, innentől mindegy az olvasási sorrend. Illetőleg, bemutat egy alaphelyzetet, és a szereplőket. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, amikor kijön egy új sorozat, és van egy nulladik rész, ami összefoglalja, előre lefesti, mire lehet számítani.

A környezet neonossága miatt nekem kissé cyberpunk utánérzetem van mindamellett, hogy fantasyról beszélünk. Leginkább egy Billy Idol kliphez tudnám hasonlítani, amit összemostak Az ötödik elem című filmmel. Bár a városról sok mindent nem tudunk meg, leginkább csak a szerkezetét, felépítését ismerjük meg.

Alaska, aki valamiért mindig lányként ugrott be, valószínűleg a neve miatt. Ahogy beszél, ahogy le van festve, állandóan egy sápatag, karikás szemű, szöszke lány ugrott be, aki túl sokat van fent éjszakánként. Viszont tetszett a karaktere, hogy nyugodt, persze sajnáltam csórit egyrészt a képessége miatt is, másrészt azért, mert állandóan fájt a feje.
Vele szemben Igor már más tészta, ő kicsit talpraesettebb figura, és azt mondanám rá, hogy Alaska kiegészítése, ellenpólusa, és mégis azonos vele.
Kasja is érdekesnek tűnik így elsőre. Igazi harcos amazon, aki tökig ki van varrva, és kemény, mint a kő. Mondjuk, nem csodálom, mert az kemény, amin ő és a testvére, Igor keresztül mentek.
Chennél volt egy gondolat, amit először nem tudtam a helyére tenni a történtek fényében, de aztán rájöttem.

A többi megismert karakter, az elnökasszony és a maszkkészítő mester távoliak. Az első az a fajta negatív karakter, aki elmondás alapján az, de aztán ki tudja? Az utóbbi pedig olyan „mindenki nagypapája” típus.

Az Impérium és a dolgai. Az van leírva, hogy az inkvizícióhoz hasonló eljárásai vannak. Az Adottságok mind mutációk. Nyilván. Alaska esetében egy pszichiátriai kórkép jutott az eszembe, és az eljárások is inkább arra engedtek következtetni, hogy inkább ilyesfajta beavatkozások. Régen, ha valaki mentális problémáktól szenvedett, akkor valamilyen úton-módon lyukat fúrtak az agyába, és páfrányt csináltak belőle, mint itt is. Lobotómiával vegyük ki az elváltozást. A másik része a beöntés volt, hogy távozzon a testnedvekkel együtt a gonosz. Szóval, ha ezen indulok el, és Alaska adottságán, akkor azt mondanám, hogy nekem ez a kötet egy szórakoztató játék egy olyan dologgal, amihez nem nyúltak még hozzá.
Az adottsággal rendelkezők, legyen bármi a mérce, mindig is számkivetettek lesznek a társadalom számára. Mert betegség. Mert probléma. Előbb fogják címkézni, kinézni azt, akinek betegsége van, és nem állapota.
Ez a kötet ennek ékes példája. Illetve, a tartalma számomra ezt az érzést váltotta ki.


Ahogy megszoktuk az Ikercsavar Krónikákban, egy-egy fejezetrészt egy-egy szereplő mesél el. Jelen esetben Igor, Alaska és Kasja szalonjában munkálkodó Chen. Érezhetően elkülönülnek, nem folynak egybe, talán azért is, mert mind a három más-más problémákkal küzd.

A szereplők elég mélyek, kidolgozottak, a cselekmény is halad, mégsem érzem úgy, hogy bele-belekapott részekből épül fel. Eléggé humoros és kalandos. Jól áll neki ez a kisregényforma.

Ebben a kötetben sem csalódtam, sőt, jöhet a következő, nagyon kíváncsi lettem.

Csak egy jó tanácsom van: vannak elvándorolt betűk, hiányzó betűk, szóduplázódás. Nem hangsúlyos, nem bántja a szemem, de sokszor előfordul.

Ajánlom bárkinek, aki szeretne eltölteni pár órát egy izgalmas és színes világban, hasonló szereplők között.

Képek forrása:
moly.hu
likstudios.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése