2018. április 30., hétfő

Filmturmix


Jó, ez most csak hat film lesz a szokásos hét helyett. Néztem pár magyar alkotást, úgyhogy gondoltam, ha már hatot összekapirgáltam, akkor nem csúfítok bele a mai listánkba azzal, hogy beszúrok teszem azt, egy orosz sci-fit a végére.

Általában félek a magyar filmektől, mert hiányzik belőlük valami. Talán az IQ, vagy pedig gyatra utánzatokat készítenek, erőltetett romantikus vígjátékokat, és messziről elkerülöm őket, várva, hogy elérhetőbbek legyenek. Most belenyúltam ebbe a hatosba.


Tékasztorik (2016)
Szerettem Bihari Viki blogját, és az ebből készült filmet is. Tetszik a szabadszájúsága, a film megvalósítása, és hogy a tökéletesség helyett pont a másik oldallal apellál. Végig nevettem rajta, kis vidám limonádé az egész. Nem egy hű, de nagy költségvetésű alkotás, viszont ritkán látok jó, humoros, magyar filmet. Egy könnyed délutánra remek kikapcsolódás. Szeretem Viku írásait, a trágárságát, hogy humorral tud mély gondolatokat megfogalmazni, és nekem a film ezt hozta is. Ha tudod, mit akarsz nézni, akkor nem hiszem, hogy csalódást okozna.



A martfűi rém (2016)
Az ötvenes-hatvanas években „nem volt sorozatgyilkos” Magyarországon. Egy férfit ártatlanul ítéltek el, miközben a tettes szabadlábon tovább folytatta ügyködését.
Azon fennakadtam, hogy megváltoztatták a neveket, mert akárhányszor nevén nevezték az illetőt, felhörrentem, hogy de nem is. Persze tudom, nem ez a lényeg, mert feltehetően hozza az eredeti sztorit, azaz a valóságot. Nyomasztó, sötét, és végig borsódzik az ember háta úgy, hogy nem horrort néz. Nem azt néztem benne, hogy kiről, miről szólt a film, hanem azért mögöttes tartalma, talán még korrajz is van benne, hogy viszonyulnak az egyes emberek egymáshoz és a rendszerhez. Kicsit hasonló az X polgártárshoz vagy a 44. gyermekhez.



A viszkis (2017)
Ambrus Attila mostoha körülmények között nő fel, majd jégkorongozó lesz, ám pénz híján, más foglalkozásra adja a fejét, és bevonul a köztudatba, mint a viszkis rabló.
Lehet fújjogni, hogy lehet róla filmet készíteni, meg milyen példát tart a fiatalok elé…stb. Azt is lehet mondani, mennyi ebben a fikció és a valóság, igazság szerint, nekem nem ez volt az érdekes benne, hanem szintén a mögöttes tartalom. Mi vesz rá erre egy embert? Miért? Mennyi idő ezt feldolgozni? Újra és újra végigcsinálni? Abszolút lekötötte a figyelmemet, elszórakoztatott, elgondolkodtatott. Szerintem jól nyúltak hozzá, mert se nem tanmese, se nem példamutatás.



Tiszta szívvel (2016)
Két mozgássérült srác barátságot köt egy kerekesszékes figurával, aki kétes ügyekbe keveredik, és rántja magával a két fiút is.
Ettől féltem a legjobban, nem tudtam, mire számítsak. Végig izgalmas volt, pörgött, de a film végi csavar volt az, ahol igazán megszerettem. Nagyon jó film. Meglepően jó. Szórakoztató volt, és mindeközben volt bennem egy szorító érzés, hogy valami mégis félrecsúszott. A közeg is jó volt, illetve a felmerült témák is úgy vannak kibontva, hogy teljesen magával ragad. A színészi munka zseniális, hihetetlenül élővé, életszerűvé tette a filmet. Tetszettek a párbeszédek, a története, minden. Nagyon jól összetett film, eredeti.



Testről és lélekről (2017)
A vágóhíd vezetője az új minőségellenőrt már régóta ismeri, nem is akármilyen formában. Az ő kapcsolatuk egy gyógyító kapcsolat, ennek kibontakozását kísérhetjük figyelemmel.
Ez volt az a film, amin ültem még pár órát, mire megemésztettem. Ha túlnézek a vágóhíd naturalista ábrázolásán, akkor egy olyan film ez, ami végig lekötött. Szinte egy percre sem vettem le a szemem a monitorról. Az, hogy kinek miről szól a film, szerintem attól függ, milyen helyzetben nézi meg. Nyilván, az érzelmi sivárság kihat az egyénre, annak környezetére. Olyan társat fog keresni, aki hozzá illik. De ez az összeillesztés nem mindig ésszerű, logikus vagy természetes, vagy könnyű. A lelki folyamatok hosszúak. De úgy gondolom, nézzétek meg.



Kincsem (2017)
Blaskovich Ernő kicsapongó életet él, lecsúszóban van, amikor megvásárolja/megkapja Kincsemet, és legyőzni látszik vele ellenségét, Oettingen bárót.
Meglepően jó volt, szórakoztató, pedig ettől is tartottam. Jó, azon nem megyek el, hogy mi a helyzet a való világban, hogy Blaskovich se nem volt helyes, se nem magas. Kellemes limonádé, igazság szerint egy cuki szerelmi történet egy igaz történetbe foglalva. Azt nem értettem, és kicsit bántotta az összképet, amikor Klara elkezdte dúdolni a Mizut. De ezt leszámítva, nem belekötős film, kellemes kikapcsolódás.

2 megjegyzés:

  1. Hú, ezek nagyon jó filmek lehetnek egytől egyik, felkeltetted a kíváncsiságomat :) Én már nem is emlékszem, miket néztem mostanában, a Tulipánláz volt a legutóbbi, érdekes hangulatú film volt meglepő befejezéssel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazság szerint, a magam számára is meglepő, hogy tetszettek. Kellemes csalódást okoztak. A Tulipánlázat felírtam magamnak. :)

      Törlés