2018. április 22., vasárnap

Filmturmix


Néztem filmeket az utóbbi időben, de bevallom, valahogy nagyon nem volt olyan alkotás, ami megfogott volna, így kicsit olyan, mintha mostanában nem lennének filmek. Pedig vannak. S még azt sem tudom mondani, hogy jó kifejezés az, amit használtam, hogy nem volt olyan, ami megfogott volna.


Lájkolj, ossz meg, kövess! (Like, Share, Follow, 2017)
Ez egy kis film arról, milyen veszélyeket rejtegethet a túlzott internetes jelenlét, a rajongók, és hogy soha nem tudhatod, kibe botlasz bele az életben, és az online térben. Nekem tetszett, szerintem jól van felépítve, mind a lány, mind a fiú oldalát meg lehet érteni, és igen, ha egy labilis ember kap egy pofont, az bizony hamar elharapódzhat. Igazság szerint, a gyújtópont erőltetett, szerintem nagyobb a füstje, mint a lángja, de a sztori szempontjából jó. A film végi csavaron is jót mosolyogtam, mert ha én kerülnék ilyen helyzetbe, akkor is tuti ez lenne. A lány jól játszotta a szerepét. Ez egy tragédia minden szempontból.


Expedíció (Annihilation, 2018)
A biológus, miután a férje élve kijött a titokzatos, növekvő Vibrálásból, arra vállalkozik, hogy többed magával felderíti a térséget.
Ez az a film, aminek tényleg jót tett a Netflix, pedig eleinte idiótának gondoltam a rendezőt, hogy negatív marketinget készített a saját produkciójának. Aki rajongó, annak azért nem tetszik, aki meg nem ismeri és nem is sci-fis, annak meg azért nem fog. Szépek a képei, és alapjaiban jó film, ha el tudok vonatkoztatni a könyvsorozattól, aminek eddig csak az első részét olvastam. Nem egy hű, de pörgős történet, de sok mindent a könyv alapján máshogy képzeltem el. A karakterek jók voltak, igazából nem belekötős gondolataim vannak. Egy estés filmnek megfelelt. A Stalker jutott róla eszembe a mai korszellemnek megfeleltetve.



Jumanji – Vár a dzsungel (Jumanji: Welcome to the Jungle, 2017)
Négy fiatal, akik iskolai büntetésüket töltik, találnak egy videójátékot, ami magába szippantja őket azért, hogy megmentsék Jumanjit.
Szeretem Rock filmjeit. Ez is vicces volt, én élveztem. Igazság szerint, elszórakoztatott, jól hozzáillesztették a mai fogyasztókhoz, tetszett, ahogy a játék megváltoztatta magát, szépen kibontakozott a történet. Vidám kis kalandfilm. Végre nem alpári vígjáték, és a képi világa is csodálatos volt számomra, ahogy a képességek, és azok megnyilvánulása is abszolút szerethetővé tette az összes szereplőt. Kellemes csalódás, kellemes kikapcsolódás estére. A folytatások és remake-ek világában ez egy igazi kis gyöngyszem számomra. Azt különösen elgondolkodtatott és megnevettetett, hogy az lehetsz, aki akarsz lenni, csak éppen, a választásod tőled függ, és ez nagyban meghatározza a képességeidet.



Salyut-7 (2017)
Elvesztik a kapcsolatot a Salyut-7 űrállomással, ezért két asztronautát küldenek fel, hogy ellenőrizzék, mi lehet a probléma, mielőtt az amerikaiak rátehetnék a kezüket.
Kezdek rájönni, szeretem az orosz sci-fiket. Meglepően jó volt, hozott egy Apollo 13 szintet. Eltelt a majdnem két órája, gyönyörű felvételei voltak, különösen a felolvasztott állomáson kerengő vízgolyók. A tipikus, oroszos kalapácsos megoldáson visítottam, annyira hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy az amcsik precízek, óvatosak, ezek meg nekiállnak kalapálni. A hősiesség drámáját jól lefesti, akárcsak az űrhajósok hétköznapi problémáit, a szenvedélymegvonást és ad egy adott korról korrajzot. Megtörtént események alapján készült, és utánanyálaztam neten, igyekeztek hasonló karaktereket szerezni, mint a valóságban.



Sokkal több, mint testőr (The Hitman’s Bodyguard, 2017)
A világ egyik legjobb testőrének új ügyfelét kell addig védenie, ameddig a Nemzetközi Büntetőbíróságon nem tanúskodik.
Hadilábon állok az akciófilmekkel, de ez mégis jó volt. Röhögtem rajta eleget. Van egy-két szólam, amit egymás között már beépítettünk a szótárunkba. Pörgős, látványos, poénos. Kicsit féltem, hogy elmennek olyan irányba, amilyenbe az utóbbi idők akciófilmjei, hogy van két főszereplő, és idétlen poénokkal fárasztják majd a nézőt két pofon között, de hála az égnek, nem így lett. Egyszerű sztori, amiből nem hiányzik nekem semmi, még a főgonosz kacaja sem, amivel még rosszabbnak látjuk, mint amilyen. Lehet, hogy nem volt megfelelő kémia Reynolds és Jackson között, de mivel egymás ellentétei, talán nem is baj. Nekem nem rontott az élvezeti értékén.



Ó, Anyám! (Snatched, 2017)
Miután dobja a pasija egy egzotikus nyaralás előtt, Emily úgy dönt, anyukájával indul majd, csak éppen arra nem számítanak, hogy idővel menekülniük kell.
Fogtam a fejem. Voltak benne jó poénok, amolyan Amy Schumeresek, viszont összességében sok volt. Két vagy három felvonásban néztem meg pont ezért. Olyan, mintha nem lenne története, tartalma, koncepciója, és feltehetőleg nincs is. Úgy a film első feléig, az emberrablásig bírtam, utána fél szemmel is alig. Inkább a bóvli felé hajlik nálam a mérleg, mert sok jelenet szimplán erőltetett. Alapvetően pedig tetszik a nő alpári paraszt humora, néztem már nem egystand-upját, de ezt most valahogy mégsem találta el.



Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri, 2017)
A nő nem tud nyugodni lánya meggyilkolása óta, mivel a tetteseket még mindig nem fogta el a rendőrség, akiket hibásnak vél a dologban, és semmitől sem riad vissza.
Csak azért néztem meg, mert Oscart kapott, és mert egészen jó szereplőgárdája van, Frances McDormand, Woody Harrelson, Sam Rockwell nevével. Nem az a habkönnyű, hamar elmegy film, de nem is tipikus többször nézős. A történet rendben, a színészi játékok megfelelők, a karakterek jók, nekem Rockwell alakítása tetszett, mint a lepukkant, kicsit csökkent IQ-val rendelkező rendőr, a nyomozás közben hatalmas. Volt egy pont, amikor azt hittem, na, ez az, ez a csattanó, ami az is lett, csak máshogy. Leköti az embert, a vége is nyitott, ránk van bízva, mi történik, ahogy az is, hogy dolgozod fel. Igazság szerint, túl valóságszagú.


Időközben találtam füzetet, amibe lekezdtem a filmeket felírni, hogy ezeken a vasárnapokon tudjam, illetve a telefonom jegyzetében is volt, aztán rájöttem, hogy egy adag vélhetően nincs meg, vagy a papírhalom homálya fedi, mert az utolsó filmnél is néztem ezt-azt, még sincs meg fejben, mit, és az se, hova írtam fel? A falra fogok firkálni ezentúl.

Jövő vasárnap újra filmek.
Addig írjátok meg, melyiket láttátok, mi a vélemény, vagy ti mit ajánlanátok nekem???

Képek forrása: imdb

4 megjegyzés:

  1. Semmit ezek közül, de az Jumanjit meg kell néznem... A régit rongyosra néztem - kazettán...gyerekkoromban...xD
    Újra kéne néznem azt is. Majd. Kíváncsi leszek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem jó film lett. Nem gyalázza meg a régit, és jól helyezték át a mostani környezetbe.
      Nézd meg mindenképpen! :)

      Törlés
  2. Az óriásplakátos jó volt, nekem is tetszett, nemrég láttam.
    A Wind river hasonlóan "valóságszagú", csak ott van happy end, már amennyire lehetséges.
    Útvesztő 2-t néztem, nem tetszett, mert már elfelejtettem az első részt.
    Amit viszont nem tudtam végignézni, az a Páncélba zárt szellem volt, abbahagytam azzal a felkiáltással, hogy ehelyett inkább olyat nézek, ami tetszik. És megnéztük az új Jackie Chan-Pierce Brosnan filmet helyette, azt tudom ajánlani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Útvesztőnél az első megvan valamennyire. A másodikat láttam, de nem emlékszem rá, és szégyen, de én a harmadikat áttekertem.
      Az ajánlottat megkeresem, és felírom a listára, ami valamiért csak bővül, de sose fogy. :D

      Törlés