2018. április 3., kedd

A nyúl, a szajré és a karácsonyfa csúcs


Eltelt ez is. Úgy elképzeltem, hogy négy napig dögleni fogok és olvasni, ehhez képest kerek egy oldalt haladtam a könyvben (fenének kell olyat olvasni, amire oda kell figyelni, ugyebár). Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de valahogy az ünnep, mint olyan, jobban leszívja az energiámat, mint az átlagos hétköznapok.

Meg valahogy vártam is a nyulat, meg nem is. Nyilván van benne egy adag félelem a büdös pacsuliktól, meg a kanosszától, pedig egyáltalán nem jellemző egyik sem.


Az ünnep előtti héten takarítás volt, előtte két napig meg hol a boltban voltam, hogy gyalogoltam odáig meg vissza. A szomszédom, Marika néni kitalálta, süssek le egy tortát, mert amit Viki születésnapjára készítettem, az ízlett neki, de kétszer akkora kell. Innen, onnan, amonnan szereztem be a hozzávalókat, attól függött a vásárlás, hol olcsóbb a történet. Aztán volt, hogy elfelejtettem valamit – mondjuk pénztárcát vinni a Lidl-be -, vagy Marika néninek jutott valami az eszébe, és akkor vissza kettő, padlógáz.

Utána Viki hazajött, aztán hol vele, hol Tökivel foglalkoztam, hol pedig a konyhában raboskodtam. Meglett az eredménye, és rájöttem, mennyire hiányzik, hogy főzzek, mert nagyon nem szoktam magamra bármi extrát készíteni, még sütit se nagyon.

Apukám jött húsvét hétfőn locsolni. Jó volt, éppen még az igazak álmát aludtam, kényelmes volt a párnám, meleg a takaróm, és épp csak átfordultam a másik oldalamra, amikor felordított a telefonom, hogy itt van. Lemásztam félkómásan, kapunyitásnál egyből felébredtem, ugyanis arcot spriccelt egy adag hideg vízzel. Feljött, kávé és süti, mint mindig, Viki is visongott egy sort heves röhögés közepette, mert ő is kapott egy adag vizet.
Később kidőltünk kajakóma miatt, de ez ilyen.

Illetve, bevonzottam a szart. Szó szerint. Ugye, miközben sütök, óhatatlan, hogy ne legyek nyakig tésztás vagy töltelékes, aztán festettem Viki haját, ott is szétmarta a kezem – ami a fodrász szerint nem mar, jah, persze… azbesztkezű – a szőkítő por. Mondtam Vikinek, már csak szarba nem nyúltam a hétvégén.
Szombaton kisétáltunk elé a Tökivel, nyomott egy karácsonyfa csúcsot, össze akartam szedni, és éreztem, hogy valami meleg és krémes kenődik az ujjamra. Nem vettem észre, hogy kiszakadt a zacskó. Blöe. :D

Nem találtam a barkámra a díszeket, ezért fülbevalókat aggattam rá, és az összes fellelhető Csillagok Háborújás függőmet. Sci-fi húsvét.


„Lopott szajré”
Hajvasaló, és jobbról balra:
Douglas Funky Flower parfüm, és egy Elizabeth Arden 5th Avenue parfüm.
Arcmaszk, amit fürdővízbe is lehet szórni. Bronzosító. CC krém.
Bioxidea primer.
Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok beauty, tesztelhetnék orrba-szájba.


Töki hazajött, és egyből megtalálta a helyét.


Ezt Instán láttam, gondoltam, leutánozom.
Mogyorós narancskrémes akármi.

Az elmaradhatatlan sajtos rúd.


Rám jött, hogy márpedig én pitét akarok sütni.
Sütöttem is. Apukám vörösboros meggylekvárja van benne, és vettem
még hozzá gyümölcsöt. Elsőre elázottnak minősítettem, másnapra tök jó lett.

Marika néni tortája.
Viki születésnapjára készítettem ilyet, mínusz a díszek.
Vele amúgy bartelleztünk rendesen. Sütiket cseréltünk, bubis vizet adtam alufóliáért, és hasonlók.
Jojóztunk itt a két lakás között. :)


Ezt csak a hangulat miatt papírból.

Lopott virágok.
A legnagyobb esőben. Viki délelőtt kurkászott a fűben, este, amikor senki sem
látta, teljesen legálisan hazahoztam némi tavaszt.
Tulipánt nem, mert ahol volt, ott vagy nem láttam, vagy fel volt még húzva a redőny.
De ami késik, az eljön egyszer.

Ilyet kapott minden ismerősöm. Apróságok.

Kaktusz gyertya (Pepco)
Ezt kaptam, de Virág jól eltalálta, mert pár napja már én is szemeztem
velük, jópofák nagyon.

Galaxis tojás.
Elsőre idegállapotba jöttem, de aztán csak megcsináltam.
Nehéz feladat a tojásfújás. Hm. De a nem használatos körömlakk
jó szolgálatot tesz. :)


Indulás előtt egy kis kényelmes szunya.


***

Kötelező humor:

Viki: Röhögünk, mint a nyilak.
Én: Tessék?
Viki: Azt akartam mondani, nyihogunk, mint a lovak.

Viki: Nyolcan vannak testvérek. Kettő fiú, egy lány.
Én: És a többi?
(kis csend)
Viki: Vegyes (röhögve).

Viki: Magam alatt vágom a fejszét.

Viki: Mi is volt a címe annak a filmnek, amiben azok a kicsi kék lények voltak?
Én: Avatar.
Viki: Igen, az. Az az egyetlen fantasy, amit megnéztem.
Én: Vagy a Hupikék törpikék… ha már kicsi kék lények.

Még két locsolóm lesz így húsvét után, összekapkodtam a tojásos-nyulas dolgokat a lakásban. Jó volt ez így, ahogy volt.

Remélem, a ti ünnepetek is tartalmasan telt?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése