2018. április 30., hétfő

Filmturmix


Jó, ez most csak hat film lesz a szokásos hét helyett. Néztem pár magyar alkotást, úgyhogy gondoltam, ha már hatot összekapirgáltam, akkor nem csúfítok bele a mai listánkba azzal, hogy beszúrok teszem azt, egy orosz sci-fit a végére.

Általában félek a magyar filmektől, mert hiányzik belőlük valami. Talán az IQ, vagy pedig gyatra utánzatokat készítenek, erőltetett romantikus vígjátékokat, és messziről elkerülöm őket, várva, hogy elérhetőbbek legyenek. Most belenyúltam ebbe a hatosba.

2018. április 27., péntek

Gabriella Eld: Talpig feketében


„Legendák a Bagolyvárosból”

Már, amikor instán láttam, hogy valami készülőben van, nagyon izgatott lettem, sőt, beszéltünk még anno arról, hogy vonzanak az orosz karakterek. Aztán most láttam, hogy nem csak a Jordan-sorozat lehet teljes végre (nagyon végre), hanem hazajön egy újabb. Kisebb, vékonyabb, és azt hinné az ember, hogy nem történik benne sok minden, főleg, hogy bevezető kötet.
Viszont, a belbecs is legalább annyira izgalmas, mint a külcsín.

2018. április 26., csütörtök

Miniszobrok és sztorizgatás


Mondtam, hogy lesz még egy miniszobros poszt, amikor felfedezzük őket. Arra jó, hogy el van tolva az ember napja, hogy bátran odakozmálhat a betonra, és este vigyorogva veszi tudomásul, zebracsíkos lett.

2018. április 25., szerda

Andy Weir: A marsi


Tudom-tudom. Elkéstem vele, mert már az Artemis a menő, viszont csak most jutottam el odáig, hogy a belső hangom megszólalt, hogy olvasd el ezt is. A film tetszett, bár csak részleteiben van meg, furcsa, ambivalens állapot ez. Nem tudtam, hogy milyen lesz a könyv, de egy nap. Egy egész nap, és kivégeztem.

Amúgy ha jól tudom, akkor Andy Weir is azon írók közé tartozik, akiknek már jócskán volt megírt történetük, amikor felfedezték, s mindenki visszautasította, mire sikerült megvetnie a lábát. Tudom, hogy ez részint tündérmese, de reménykedem abban, hogy igaz.

2018. április 22., vasárnap

Filmturmix


Néztem filmeket az utóbbi időben, de bevallom, valahogy nagyon nem volt olyan alkotás, ami megfogott volna, így kicsit olyan, mintha mostanában nem lennének filmek. Pedig vannak. S még azt sem tudom mondani, hogy jó kifejezés az, amit használtam, hogy nem volt olyan, ami megfogott volna.

2018. április 16., hétfő

Könyvfüggők problémái TAG


Mint az utóbbi időben mindig, ezt a kérdéssort is a Perelin blogon találtam, úgyhogy ezúton köszönöm, hogy ellopkodhattam tőled ezt.

Nagyon sok problémám nincs ezen a területen, bár szerintem ezt látni fogjátok tizenegy válasszal alább.

2018. április 14., szombat

Miniszobrok


Múltkor elmentünk mászkálni, filozofálni, mint minden héten legalább egyszer. Van, hogy ligetezünk, van, hogy szigetezünk, lényeg, hogy irdatlan távot megyünk 3-4-5 órán keresztül, mert jól esik a napindító hambi után.
Vajon, mennyi idő után kapok tiszteletbérletet a Burger Kingbe?!

Valahogy mindig úgy esik, hogy a nap zárása, hogy lecsorgunk valamelyik rakparton a Boráros térig.

2018. április 13., péntek

Kis-Duna öböl


Vagy Kis-Duna liget.

Valamelyik nap nem volt kedvem a belvárosban aszalódni, mert ha már jó idő van, miért is ne fussunk el a város zajától? Egyébként, ahogy kiértünk és megjegyeztem ezt, a Duna túlpartján az építkezés zajai egyből felharsantak.

Egyik nap a szomszédommal sétáltam egy nagyot, és akkor Marika néni mondta, hogy majd egyszer átkalandozhatnánk a másik oldalra, a csepelire. Nos, én a felfedezőutat Andrissal abszolváltam. Gyalogosan tettünk egy kisebb karikát.

2018. április 10., kedd

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj


„Jean le Flambeur 1.”

Ezennel egy újabb kedvenc (finn) írót avattam. Az utóbbi időben nagyon rászoktam a sci-fikre, van még egy-két marsi a laptopon. Ez sem volt egy könnyű olvasmány, bár határozottan hópehely az utóbbi kettőhöz képest, mégis imádtam lapozgatni. Olvastam róla egy másik könyvben, és egy ismerősöm is agyonsztárolta*. Ideje volt kézbe venni, s még van két része.

*Némi előnnyel indultam a megértés terén.

2018. április 9., hétfő

Két vihar


Amikor meghallom, hogy egy ember abba akarja hagyni a hobbiját, ami élteti, megdöbbentő erővel tud rám hatni. Most hétvégén is ez volt. Nem tudom, mennyire lesz ez most összeszedett.

2018. április 4., szerda

Ready Player One


Még nem olvastam a könyvet, ezért féltem, hogy olyan lesz, mint a fecsegő poszáta (Éhezők viadala), vagy a konvergens (Beavatott). Csupán a trailer látványára tudtam hagyatkozni, nem olvastam kommenteket, kritikákat, reménykedtem, hogy jó lesz.

A moziban először röhögtem, amikor felfedeztem egy piros lufit a plafonra tapadva, Andris meg is jegyezte, ha ordítva-hörögve fut felénk egy bohóc, mi sikítva fogunk rohanni. Azaz, csak én. Aztán láttam életem egyik legrosszabb trailerét, mert a film érdekelne „dvd-n”, viszont kapartam az arcom, hogy legyen már vége. Ilyen unalmas beharangozót ritkán látok.

No, de jöjjön a film, ami határozottan többször nézős.

2018. április 3., kedd

A nyúl, a szajré és a karácsonyfa csúcs


Eltelt ez is. Úgy elképzeltem, hogy négy napig dögleni fogok és olvasni, ehhez képest kerek egy oldalt haladtam a könyvben (fenének kell olyat olvasni, amire oda kell figyelni, ugyebár). Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de valahogy az ünnep, mint olyan, jobban leszívja az energiámat, mint az átlagos hétköznapok.

Meg valahogy vártam is a nyulat, meg nem is. Nyilván van benne egy adag félelem a büdös pacsuliktól, meg a kanosszától, pedig egyáltalán nem jellemző egyik sem.