2018. március 21., szerda

Terry Pratchett: A mágia színe


„Korongvilág 1.”
„Széltoló 1.”

Megerőszakolták a kedvenc műfajomat, persze a lehető legjobb módon. Nem gondoltam volna, hogy ilyen élmény lesz ez a világ. Egy fantasztikus világokkal foglalkozó könyvben olvastam erről az univerzumról, már ott megmozdult a kis ördög a vállamon, hogy ebben bizony el kell merülni. Sikerült is.


Fülszöveg
Valahol messze, az űr egy eldugott zugában lavíroz A’Tuin, a gigászi teknőc. Hátán a lenyűgözően őrült, páratlanul szórakoztató, sosem látott hősöktől és elvetemültektől hemzsegő Korongvilág… Kard és varázslat. Bárd és kacagás. Kalandok a világ pereméig – és még annál is tovább!


Eredetileg: Discworld - The Colour of Magic (1983)
Szerző: Terry Pratchett
Kiadó: Delta Vision Kft. (2017)
Fordította: Kornya Zsolt, Nemes István
Oldalszám: 344*
Műfaj: sci-fi, fantasy, paródia

Kedvenc idézeteim:
1)
Úgy be vagyok tojva tőled, hogy a gerincem kocsonyává vált, csak hát jelen pillanatban rémület-túladagolásban szenvedek. Szóval, ha majd azon túlleszek, akkor lesz elég időm illendően megijedni tőletek.

2)
- Á, Gorphal – szólt a Patrícius kedvesen. – Gyere be, ülj le! Megkínálhatlak egy kis kandírozott tengeri csillaggal?
- Mindenben állok szolgálatára, méltóságos uram – mondta az öregember higgadtan.- Kivéve talán a tartósított tüskésbőrűek fogyasztását.

3)
- Szó sem lehet róla!
KÖLCSÖN ADHATNÉK NEKED EGY NAGYON GYORS LOVAT.
- Nem!
EGY KICSIT SE FOG FÁJNI!
- Nem! – Széltoló megfordult és elfutott. A Halál utánanézett, keserűen vállat vont.
AKKOR FULLADJ MEG! – motyogta. (…) Valótlanság lenne azt állítani, hogy a Halál elmosolyodott, hiszen arcvonásai amúgy is szükségképen mészvigyorba vannak dermedve. De egy kis dallamot dúdolt, vidámat, akár egy leprafészek (…)

4)
Akkor kissé lomha idegrendszere végre közölte agyával az újságot – jelesül azt, hogy megdöglött időközben.


Gondolatok
Nehezen kezdtem neki, mert elsőre egy nagy káosz uralkodott a szemeim előtt, és csak később formálódott át egy Rejtő Jenő és Bosch alkotta masszává. Nem az a könyv, amit nem tudtam letenni, viszont, amikor újra és újra kézbe vettem, akkor lekötött, és úgy a felétől már nem eresztettem el. Látszik ez azon, hogy a könyv felétől nincsenek kedvenc idézeteim nagyon, mert nem erre figyeltem, csak elmerültem benne.
Ez se nem fantasy (bár inkább az), se nem sci-fi. Science-fantasy vagy fantasy-fiction.

Önmagában is megállná a helyét, ha nem tudnám, hogy paródiának szánták. Fel lehet ismerni azokat a momentumokat, melyek más világokból származnak, jót derülsz rajta. Egyrészt, akinek van hozzá humora – sajnos, nem mindenkinek lesz vicces -, az jót tud mosolyogni a görbe tükrökön, és magán a történeten is, ami helyenként logikátlan a világunkra fordítva, mégis teljesen a helyén van. Egyszerűen elfogadod, hogy itt így mennek a dolgok, és nem kérdőjelezed meg a furcsaságokat. Hiába irreális, már maga a kezdés is, az a tény, hogy ahogy belépsz, ezt kapod, ezt fogadod el, felülírja a kérdéseidet.

Nem erőltetett, nem operál a fantasy tipikus elemeivel, bár van benne sárkány, meg troll, mégsem tudom azt mondani, hogy keményvonalas. Az összetettsége miatt mégis, de amúgy nem. Könnyed, lendületes olvasnivaló.
A humorra még kitérve. Azért nem fog tetszeni sok embernek, mert aki nem szereti az angol humort, szerintem ezt a könyvet sem fogja poénosnak gondolni.
Színes és ötletgazdag, a karakterek árnyaltak, nincs köztük összemosódás. Megszerettem őket, főleg a Halál pikírt megjegyzéseit, és magát a karakterét, illetve személyes kedvencemmé vált Poggyász is. Mindenkiben volt valami, amiért lehetett szeretni. Széltoló hihetetlenül botcsinálta volt, mégis volt egy védőszentje, ami kihúzta őt a bajból. Kétvirág pedig olyan aranyos volt, ahogy rácsodálkozott mindenre.


Maga a világ is fantasztikus, ahogy ki van alakítva. A kalandok, melyekbe keverednek, az események, a cselekmény és a párbeszédek is a helyükön vannak, ezekbe nem tudok belekötni. – Az írói stílus áll egy picit távolabb tőlem, de ezért meg nem vonnék le pontot.

34 részes sorozatnak ugrottam neki, úgyhogy szerintem bőven lesz még majd bejegyzés innen. Nagyon kíváncsi vagyok, mi és mennyi van még ebben a világban. Ha más nem, míg elolvasom, „szabadfoglalkozású szájtátó” leszek.

Ajánlom mindenkinek, aki be szeretne pillantani Ankh-Morporkba, szereti a fantasyt, a sci-fit.


*E-bookban olvastam, úgyhogy nem tudom, pontosan mennyi oldal, de van, ahol 342, van, ahol 344.
2001-ben is kiadta a Cherubion, ott 250 oldal.

2 megjegyzés:

  1. a mágia színét és mágia fényét olvastam a Pratchett univerzumból, nagyon szeretem :D ezt a fajta humort nagyon szeretem, nekem a galaxis útikalauzra emlékeztetett. sajnos időhiány miatt nem olvastam többet még, de tervben van :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel én is megszerettem, kíváncsi vagyok, milyen lesz a többi.
      A galaxis nekem is eszembe jutott, csak nem fogalmaztam meg így magamban. :)

      Törlés