2018. március 6., kedd

Tanárokat a Taigetoszra



Alaposan megforgattam magamban, amit mondani akarok. Az a baj, hogy nem viselem jól az igazságtalanságot. Amikor egy ismerősömmel történik, akkor vérszemet kapok.

A következő mondanivalóm nem lesz tanárbarát. Sőt. Pont jól fog illeszkedni a morgóblogomba, de egyszerűen, erről beszélni kell.


Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy matektanárom. Gimnáziumban. Mindig csak legyintettem arra, amikor anyám azt mondta: „vigyázz a tanáraiddal, tiszteld őket, mert meghatározhatják az életedet”. Egészen az érettségiig nem vettem ezt komolyan.
Én akkor mérettettem meg magam, amikor újra kellett írni a matekot, mert idejekorán kiderült a feladatsor. A matek tanár azt mondta, hogy hagyjam, egyes lett, kérjem az év végi jegyem. Azt verte belém három éven keresztül, hogy buta vagyok hozzá, így rábólintottam az év végi kettesemre, következésképpen, nincs matek érettségim. Később derült ki, hogy nem karót írtam elsőre, hanem hármast. Így megpróbálhattam volna. A főiskolán négyesre szigorlatoztam matekból.
Szóval, édesanyámnak lett igaza. A tanárainktól nagyban függ a későbbi sorsunk.


Az egyik ismerősöm most fog érettségizni. Emelt szinten kellene vagy angolból, vagy történelemből. Ő behúzta az angolt, mert arra könnyebb felkészülni, hiszen tudsz beszélgetni, fordítani, olvasni, filmeket nézni. Erre az angol tanára bekísérte a tanáriba némi hisztivel övezve, hogy a leányzó rosszat pipált be, és nem gondolta komolyan az angolt, törire szeretne menni. A lány úgy volt vele, jobb a békesség, átjavította.
Az évfolyamtársa nem, ő maradt angolon. A tanár ezt meg is torolja csórón, mert orrba-szájba szívatja angolórán – érettségi évében biztosan erre van szüksége, ugyebár.

Üröm az örömben, a történelem tanár közölte a lánnyal, hogy rá ugyan ne számítson, mert neki nincs ideje, energiája, idegrendszere erre. Szóval, magára van hagyva egy olyan tárggyal, amit igenis, be kell seggelni.

Február közepén tudtuk ezt meg, ment a nagyüzemi kurkászás, hogy valamit/valakit találjunk. Az előkészítők nyolcvanezer pluszos tételek, és már januárban elkezdődött mind. Az iskolában nem találtunk senkit, aki csak minimális segítséget is nyújtott volna.


Amit mondani akarok.
Nekem számtalan remek tanárom volt, de akadt bőven olyan is, aki jobb volt egy naplopónál. Mindegyiknek sír a szája, hogy nem kapnak elég fizetést, nincsenek megbecsülve, nincs elég idejük…stb. Akik lelkiismeretesek, akik a tanári pályára születtek, azokat sajnálom ezért. De aki olyan, mint az ismerősöm tanárai, ők pontosan megérdemlik azt, hogy nem kapnak egy forinttal sem többet, mert nem tanárnak valók.
Értem én, hogy a legtöbben azért mennek oda, mert kecsegtető a három hónap nyári szünet, a nyugdíjas állás, meg a pedagógus szakra elég a felvételi eredményük, de ha nem konyítasz hozzá egy kromoszómádban sem, és nem is szereted a gyerekeket, akkor ne menj tanárnak.
Azt is értem, hogy a fent említett angol és történelem tanár szar életet él, és minden vágyuk, hogy a diákoktól távol, az otthon biztonságos melegében nézzék a Szulejmánt, és tegyenek párjuk kedvére. Nincs ezzel semmi baj. De akkor a minimális segítséget adnák meg a szerencsétlennek, aki az élete kapujában áll!!!!

Mert oké. Nem akar vele foglalkozni. Mibe fáj átküldeni egy könyvlistát, vagy linket, hogy nesze neked, ebből készülj fel? Vagy dolgozd ki a tételeket, majd átolvasom őket? Vagy legalább bátorítaná, hogy meg tudod csinálni, nem vagy hülye?
De nem, még ennyit sem.
Magára kell hagyni a tizennyolc évest, aki amúgy is be van parázva az érettségitől, és rúgjunk bele. Tegyük tönkre az életét, elvégre, nem hozzánk tartozik, nekünk mindegy.

A szülőknek is kézcsókom. Ők egy vállrándítással elintézték az egészet, jelszó, majd lesz valami. Csak, ha nem lesz meg a vizsga, nem kap érettségit. Tovább nem mehet. Technikumba sem, mert annak a nyári érettségi a feltétele, nem az őszi, kvázi bukik tizenkettedikben. Teljes nyugalommal elengedték a kezét.
A szülői felelősségvállalásra inkább nem mondok semmit.

A tanárokra jobban ki vagyok akadva. Nekem anno minden segítséget megadtak a tanáraim, apuék csak rám néztek néha. Megkaptunk mindent a tanároktól, jó kezekben voltunk. Hihetetlen, hogy a minimumot sem hajlandó ez a két tanár kisajtolni magából, mert ők nem akarnak vele foglalkozni.
Nemhogy fizetésemelést nem adnék nekik, de még el is hajtanám őket, mert a kölkök nem érdemlik meg, hogy rajtuk torolják meg ezek az emberek minden belső komplexusukat.
Azt, hogy rossz napjai vannak, nem a gyerekeken kellene leverni, mert ők szívják meg! A magánéleti gondok ne legyenek már előfeltételei annak, hogy bánnak ezek az emberek a gyerekekkel.

Lehet azt mondani, hogy kitartás és lelkiismeretesség kérdése a tanulás, de szerintem ez ebben a helyzetben nem elég. Ezt nem lehet annyival elintézni, hogy „majd lesz valahogy”.


Számomra ez vérlázító. Nagyon felbosszantott. Ezeket az embereket a Taigetosz szélére állítanám, és rájuk üvöltenék, hogy „ti nem vagytok tanárok”, és lerúgnám őket a francba.

Azt hiszem, kimorogtam magam.

4 megjegyzés:

  1. Ezen énis sokat merengek manapság, és szerintem tökéletesen leírja a véleményemet, hogy eddigi tanulói pályafutásom alatt (13 évnyi általános iskola+gimi, két egyetem és két tanfolyam) HÁROM DARAB olyan tanárral találkoztam, akik valóban tudtak tanítani, nem pedig csak leadták a tananyagot.
    És most kezd leesni, hogy talán mégsem bennem volt a hiba és nem normális dolog, hogy néha kémiaórával rémálmodtam és egyszer óra után a suli könyvtárába mentem bőgni a feszültségtől.

    (és a jegyzőkönyv kedvéért: mindig is jó magaviseletű, problémamentes, amolyan "minta" diák voltam, szóval még csak szakmai kihívást sem jelenthettem.)

    Ismerős leánynak kitartást, szegény gondolom nem semmi idegállapotban lehet ilyen "támogatással"...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyugodt is, meg nem is. Elég erőteljesen hullámzó. Nem tudom, mennyire viseli jól a stresszt, vagy hol tart a történelemmel, bőszen hallgat.
      Szintén egy kezemen meg tudom számolni, mennyi jó tanárom volt.

      Igen, az nem normális dolog, amit leírtál.

      Törlés
  2. Ezeknek az embereknek a viselkedésével van baj úgy általában. A matektanárod konkrétan becsapott, meg sem nézhetted amit írtál???? Ebből hatalmas botrányt lehetett volna rendezni.
    Az angoltanár egy szar alak, hogy a hatalmával visszaélve megfélemlítette az ismerősödet, a másik gyereket meg szívatja. Szerencsére érettségin nem csak ő lesz ott, a másik meg, hogy a nyelvvizsga azért többet számít, bár érettségi szinten lévő angolos nem fog filmet nézni angolul, ahhoz azért több kell.
    A felkészítőkkel nem tudom, mi van, mi annak idején jó régen semmilyen előkészítőn nem vettünk részt egyik tantárgyból sem, nem nézte át senki a tételeket, amit órán mondtak, annyi volt. Tételek sem voltak, hanem témakörök. Szerintem a szülők is úgy vannak, hogy régen ők is megcsinálták, most mi ez a para. Régen nem folytak bele a szülők az iskolai dolgokba, az a gyerek dolga. Aztán persze van, akit tényleg nem izgat, mi lesz a gyerekkel, tanár ismerősöm mesélte, hogy ő szaladgált a gyerek dolgaiért, mert nem képesek a szülővel együtt egy jelentkezési lapot kitölteni, rengeteg adminisztráció van, a tanítás már nem is lényeges dolog. Mondjuk az e-naplót sem értem, dupla adminisztráció pl. nálunk, minek. Lehet, hogy van 3 hónap nyári szünet, de konkrétan ez azt jelenti, hogy nem akkor veszed ki a szabidat, amikor akarod, hanem csak nyáron, és az sem 3 hónap, mert van ügyelet, nyári tábor, gyakorlatilag annyi a szabi, mint másnak, csak nyáron. Nem csoda, hogy belefásulnak, de ez nem mentség a szemét viselkedésre.
    Nemcsak a tanárok, hanem más emberekkel foglalkozó szakmákban sem szabadna engedni az ilyen viselkedést, ami a másiknak erkölcsi vagy anyagi kárt okoz.
    A héten azért akadtam ki, hogy elvárják, hogy naprakész legyél azzal, hogy aznap mit tanult a gyerek, hát tényleg életszerű, amikor hatig dolgozom minden nap, majd este mondom a gyereknek, hogy gyere és hozd a tankönyveket, ezt úgy fél 8 tájban vacsora és fürdés között, ja, két gyerek van. Mondtam, hogy nem vagyok hajlandó, csakis hétvégén foglalkozni külön tanulással, amikor minden áldott nap 4-ig vannak suliban, vagy akkor minek a napközi.
    Szóval szar a rendszer, kevés a tanár, aki van, az elhivatott vagy nem tud máshová menni. Az egész emelt szintű érettségi egy baromság szerintem úgy ahogy van, csak bonyolultabb, mint a régi rendszer és több a követelmény is, de minek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, ennyi év távlatából meg főleg nem, hogy a többiek megnézhették-e, de úgy emlékszem, senki sem tekinthette meg, amit írt, a választásunk előtt (újraírjuk-e vagy sem), csak a tanár szavaira tudtunk támaszkodni.
      Ezért írtam, hogy a lelkesedés jó, de nem hiszem, hogy elég. Se töriből, se angolból, se semmilyen másik tárgyból. AA felsorolással csak azt éreztettem, hogy angolnál viszonylag több a lehetőséged, mint a törinél. Szerintem.

      Az, hogy miért megy valaki pedagógusnak, azért írtam, mert próbáltam ezen embereknek a fejével gondolkodni, nyilván nincs így. Viszont az a tapasztalatom ismerősi körben, hogy amíg bele nem kerülnek, ezek a csábító indokok, meg főleg az, hogy máshova nem veszik fel őket.

      Nem is tudom, kivel beszélgettem a minap erről a helyzetről, és maradtunk annyiban, hogy aki így viselkedik, annak én elvenném a diplomáját, mert rendben, ne mozgasson meg minden követ, de a minimális segítséget adja meg, abba nem hal bele.

      Képtelenség naprakésznek lenni. Nemcsak kettő, de néha egy gyereknél is, és van olyan ismerősöm, aki három gyerek után szaladgál, és azt látom, napi 8-10-12 óra munka után, teljesen leharcolva küzd az elemekkel, és jobbára marad a hétvége, mert lehetetlenség mindent belesajtolni egy napba úgy, hogy az ember elméje ne bomoljon meg.
      Nálunk anno azért volt a napközi, hogy ott házi feladatozzunk.

      De amúgy egyet értek veled. Főleg az utolsó bekezdésedben.

      Törlés