2018. március 15., csütörtök

Papp Diána: Szerdán habcsók


Én és a romantikus könyvek, az három. Igazság szerint, egyet már olvastam a szerzőtől, abban nem csalódtam, és most érkezett el a második ideje, mert leszedáltam magam két nehezebb sci-fi történettel, meg egy pszichológia könyvvel, és nem tudtam, mit olvassak, erre esett a választásom.
Nem bántam meg.


Fülszöveg
„Három hónappal korábban költözött el a férjétől. Két hete megbeszélték, hogy elválnak, tíz együtt töltött é, hét év házasság után. Eszter első kétségbeesésében gondolkodás nélkül a szüleihez ment. Nem is hozhatott volna ennél rosszabb döntést. Visszamenni abba a szobába, ahol felnőtt, csak annak a bizonyosságát erősítette, hogy mennyire önállótlan. 33 évesen újra gyereksorban tengődött, anyjáék lábujjhegyen jártak körülötte, néha sokatmondóan összenéztek, különösen, ha Edith Piafot hallgatott. Bizonyára azt hitték, megőrült. Tulajdonképpen közel is járt hozzá. Reggel elment dolgozni, egész nap nem evett, este találkozott valamelyik barátnőjével, hogy újra és újra elsírhassa a bánatát. Megittak néhány pohár bort, éjszaka volt már, mire hazakeveredett. Reggel anyja az alkoholgőzös gyerekszobába lépett be, hogy elhúzz a függönyt, és azzal a mozdulattal kinyissa az ablakot.”
Valahogy így ér véget Békési Eszter, pr-es és gasztroblogger házassága. És itt kezdődik a Szerdán habcsók története egy fiatal nőről, aki egy nagy pofon után megpróbál talpra állni, és elhinni, hogy nincs olyan, hogy soha többé.
Papp Diána újságíró, a Nők Lapja vezető-szerkesztője első regényében receptet ad a bátorsághoz, a szabadsághoz, azaz egy új élethez. És néhány ellenállhatatlan ételhez…


Eredetileg: Szerdán habcsók (2012)
Szerző: Papp Diána
Kiadó: XXI. Század Kiadó
Oldalszám: 264
Műfaj: romantikus

Kedvenc idézeteim:
1)
(…) Eszter a tíz évvel ezelőtti, ötvenkilónyi főiskolai jegyzetét is költöztetni akarta, de Hajni és Sanyi végül meggyőzték, hogy nyugodtan bedobhatják a ház előtt álló nagy szemetesbe, semmilyen kukatúró pszichopata gyilkos nem fogja ez alapján Esztert kinézni magának, megkeresni, majd megölni.

2)
Még meggyújtottam érted egy sikergyertyát is, elég büdös, nem bírom a verbéna szagát. Őszintén szólva, nem tudom, hogy vonzhatja be a sikert, ha szerintem nemcsak a szúnyogokat tudom vele elriasztani, hanem a betörőket is.

3)
Uramisten, hat hónapja nem szexeltem, és már tíz darab mellkas-szőr kikészít. Lassan már az is mindegy lesz, kin látom?

4)
- Még nem néztél utánam a Facebookon? Ott mindent megtalálsz – lepődött meg Eszter.
- Én még annak a generációnak a tagja vagyok, amelyik szívesen tesz fel élőben is kérdéseket, és nem az az első dolga, hogy mindenért az internetre rohangáljon.

Gondolatok
Aranyos, könnyed, csajos történet ez, egy olyan napon, amikor csak úgy lennénk, hogy töltsük az én-időnket, megfelelő olvasmány. Szeretem a kis limonádékat, ez pedig remek ahhoz, hogyha újra fel szeretném venni az olvasás fonalát két regény között eltelt hosszabb időben. Papp Diánát a Nők Lapja hasábjairól ismerem, szeretem az ott megjelent műveit, és ez a könyveivel sincs másképp. Nem is azért, mert beleélem magam, egyszerűen csak emberi, hétköznapi és magával ragadó. Ebben van a bája és a varázsa.


Azt gondolom, az ember alapvetően úgy van behuzalozva, hogy keresi a boldogságot, a szerelmet. Ez utóbbit feldolgozás nélkül, és pótlássá válik a következő, ami nem feltétlenül vezet jó útra, csak még egy tanulópénzhez. Filmekből, könyvekből ellessük, hogy milyen mesésnek kell lennie a szerelemnek, és ha az a valóságban nem olyan, akkor kikerül a szemétdombra, mert „nem érzem azt, amit a filmeken/könyvekben a hősnők”. Csak a szirupos világ nem a valóság. A könyv fő történetszála erre a következtetésre irányított rá, mindamellett, hogy a szakítás után természetesen nem áll meg az élet.
Egy másik arra, hogy nős pasi ritkán választ, ritkán leszünk egyeduralkodók, és ritkán lépnek, inkább csak kalandoznak, de merő gyávaságból egyik sem fog kilépni a kapcsolatából. Megvan az otthon, megvan a kaland, kell ennél több? Elvileg igen, gerinc nélkül gyakorlatilag nem.
Aki pedig nincs rendben belül, az hiába játssza, hogy jól van. Kívül lehet takaros, ha belül romos. Azt mindig a másikon fogjuk leverni.


Egyetlen dolog szúrt nekem szemet, hogy rövid. Ami még rendben is lenne, de vannak olyan ugrások, és logikai bakik, amiket nem értettem, mintha lennének hiányzó jelenetek, vagy beszélgetések. Ilyen volt Eszter és Balázs összebalhézása is. Nyilván, sosem voltam ilyen helyzetben, nem tudhatom, de a fiú kiakadása, és ilyen mélységű kiakadása volt hirtelen, és egy picit kamilláztam, hogy most mi is történik. Nyilván, valahogy előre kell lendíteni a cselekményt.
Nem is bakik, inkább felszínes érzelmek, gondolatok vannak benne, pedig a konfliktusokat mélyíteni is lehetett volna velük.
S ugyanez pepitában a tájleírásoknál is megjelenik.

Ami a sütibolt tulajdonosát illeti, szerencséje van, hogy mindenki szereti, és mellette áll, de tudjuk, a való életben nem tehetné meg, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnik.
Hajnira rettenetesen haragudtam, lehet, hogy tesó ide vagy oda, én megtépem.
Pirit megszerettem nagyon, és legalább ugyanennyire aggódtam érte.

Ha már tesó, nekem a testvéremezés volt szemidegen.

Ettől függetlenül, nagyon a helyén van. Persze, kitalálható, mi lesz a vége, rendelkezik mindennel, amivel egy csajos könyvnek kell, a nyelvezete és a stílusa kiváló, szóval, egy rossz szót nem tudok mondani. Az ételek is fantasztikusak, a receptek közben megéheztem, mire kiolvastam.

Ajánlom annak, aki végtelenül romantikus, vagy nyáron szeretne egy kis limonádét… olvasni, nem inni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése