2018. március 29., csütörtök

Hogy tudunk mi ennyit menni?


- Na, és ma merre jártatok?
- Elmentünk burgerezni (Arany János utca), aztán kisétáltunk a Vörösmarty térre, hogy megnézzük az éttermet, aztán kitaláltuk, hogy lesétálunk Újpestre, de rájöttünk az Árpád hídnál, hogy mégsem megyünk ki odáig, mert minek, aztán inkább kétszer körbekarikáztunk a Margit-szigeten, átmentünk Budára, lecsorogtunk a rakparton a Boráros térre.
- Ti állatok vagytok!

Ez egy általános beszélgetés nálunk. Mert bár már ti is tanúi lehettetek párszor annak, hogy miket tudunk betúrázni, ha olyanunk van, telente inkább csak rójuk az utcákat csillagpontszerűen, mert a kiindulási pontunk mindig ugyanaz. Lemozogjuk a káros, de annál finomabb hamburgert.


Őrült mennyiséget tudunk menni, ezt tudjuk. Legtöbbször a combnyakam környékén érzem, hogy igen, ma is kitoltam a kilométerhiány határait, vagy csinos vízhólyagot növesztek a sarkam környékén (mint most).


Nem tudok a címben szereplő kérdésre egy konkrét választ adni azon kívül, hogy mi szeretünk sétálni. Semennyire nincs benne egészségtudatosság, vagy mélyebb mondanivaló számunkra, egyszerűen, mi csak szeretünk mászkálás közben dumálgatni, és megyünk, amerre az út visz. Sokszor észre sem vesszük, mert belemerülünk valamibe, és csak annyira állunk meg, hogy merre menjünk tovább?
Jobban jönnek a gondolatok, és egyszer csak valamelyikünk megszólal, hogy fáj itt-ott, vagy ránk húzzák az égi takarót, és besötétedik.


Én: Azt ugye tudod, hogy ennyi kilométer után körülbelül elmentünk Mordorba, meg vissza?
Andris: Az azt jelenti, hogy jó fantasy szereplők lennénk.
Én: Miért?
Andris: Mert azok állandóan gyalog mennek mindenhova.


Pedig, sétálni jó.
De azon túl, hogy mi szeretünk közben filozofálni, a következők miatt is megéri használni a két lábunkat:
- ha Hippokratész „az ember legjobb orvosságának” tartotta, akkor nekünk is jó lesz.
- csökkenti a szívbetegségek, a stroke, a cukorbetegség, a csontritkulás kockázatát.
- javul az erőnléted, nő az állóképességed.
- rugalmasabbá válsz.
- javítja a szellemi tevékenységet.
- hozzásegít a jobb alváshoz.
- a fogyásban, súlymegőrzésben is segít.
- csökkent egy-két mentális problémát – stressz, feszültség, szorongás.

Legalábbis, ezt olvastam.
Persze, hogy eredményes legyen, naponta kellene csinálni, egy héten többször sétálok, és egy nagy kör van (sportolok mást). Meg utcai ruhában nyomom, mert ez nem bemelegítős történet, de ha sportszerűen űzzük, akkor ugyanaz a szabály. Rengeteg jó tanács van arra nézve, hogy miben, hogyan, milyen háttal, hogyan lépjünk…stb.


Én megszoktam a sétát, szeretem. Szeretem kiszellőztetni a fejem, magam lenni, vagy csak menni és zenét hallgatni. Anno, amikor otthon laktam, akkor a buszállomás és az otthonom között négy kilométer volt, azt oda is, és vissza is lesétáltam. Nem is tudok sokáig egy helyben megmaradni, kivéve, ha olyan kedvem van.
De úgy, hogy tudom, hogy tavasz van (de befagy a valagam), már nagyon be vagyok sózva.

Sosem jelentett gondot a boltból gyalog hazajönni. Most is van, hogy elugrok gyalog a Lidl-be, ami három megállóra van jelenlegi lakhelyemtől, táska fel, és gyalog haza. Ha nem muszáj, nem buszozok.

Vikinél kint, Bécsben is gyalogoltam sokat, városnézésnek így van értelme, nem buszról, és nem egy órát vesz igénybe.

Persze, ez én vagyok.
Nem vagyok ilyen szempontból kényelmes ember. Jobb érzés nekem, hogy tettem magamért valamit, miközben tisztáztam fejben egy-két dolgot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése