2018. március 26., hétfő

Arany János utcai kiserdő


Szombaton nem volt kedvem a négy fal között kuksolni. A zsigereim érzik, hogy tavasz van, csak valamiért az időjárás áll ellen egyelőre. Még nem merek egyedül nekivágni egy nagyobb túrának, és arra gondoltam, visszamegyek oda, ahol tavaly októberben Zsófival fotóztunk, illetve őt fotózták, én csak balfékeskedtem egy sort.

Számtalanszor eljöttem már az erdő mellett autóval, de valahogy sosem ébredt fel bennem a vágy, hogy közelebbről is megvizsgáljam, mi is van ott. Most, hogy mehetnékem volt, gondoltam, miért is ne?

Felkeltem, felöltöztem, átsétáltam itthonról Csepelre a buszhoz, elbuszoztam az erdő előtti lakótelepig, aztán kóvályogtam bent a fák között. Amikor kikolbászoltam magam, akkor buszra fel, el a végállomásig, onnan haza. Elvoltam három órán keresztül szombat délelőtt.


Tündéri kis közösségi teret sikerült összehozni, van két tűzrakó hely is, bográcslehetőség, de csak a nagyobbikat fotóztam le, a kisebbiknél voltak emberek, akik főzőcskéztek, gondoltam, nem kontárkodok bele a családi napjukba. Az erdőt átszeli egy sportösvény, a táblák egyik oldalán a feladatok, a másik oldalán az itt található élővilág szerepel képekkel, szövegekkel, illetve érdekességeket is megtudhatunk a mini zöldövezet történetéről. Néhol egy-egy fa is ki van téve, hogy mit is látok, persze, ez akkor jó, ha van levél is, mert így nem sokban különböztek egymástól.
Szerintem jó, hogy rehabilitálták ezt a területet, szinte elképzelhetetlen, hogy egy szemétdombra települt.



Régebben elhanyagolták, most feltűnően rendezett, jobbára üres csigaházakat találtam.


Ez a nagyobbik pihenőhely, ahol lehet tüzet rakni, bográcsozni. Sokan beférnek alá.
Nagyon jó hangulata van.




Kíváncsi voltam, egynémely kitaposott ösvény hova vezet, az egyik ide. A pusztaságba, ahol láttam, hogy valahol nagyon messze kutyások jönnek. Visszafordultam, mert mégiscsak be akartam barangolni az egészet. – Itt találkoztam egy kakiló bácsival. A szürkés-feketés-barnás rengetegben guggolt a semmiben kék, sárga, piros színekben. Fel sem tűnt, csak egy pillanatra, amikor a szemem sarkából láttam, hogy riadtan pillog felém. Tudom, erre az információra nem voltatok kíváncsiak, de gondoltam, megosztom ezt az élményt is.
Mentem tovább.


Az eredetileg sorba ültetett fák látványosan összenőttek.



Aztán, amikor visszatértem a civilizációba, akkor csak ezt néztem meg közelebbről. Eddig ez elkerülte a figyelmemet.


Az erdőben lehet sétálni, futni, piknikezni, bármit.
Aki gyalogos közlekedő, 159-es busszal elindul a Szent Imre téri megállóból a Csikó sétány megállóig, onnan a Nyuszi sétányon keresztül ki tudtok keveredni az erdőhöz. Amúgy tényleg nem nagy, ha egy órát voltam benne, lehet, hogy sokat mondok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése