2018. február 10., szombat

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és vízhordó



Szeretem a nem szokványos élményeket, és megmondom őszintén, életemben most először jártam ebben a múzeumban is. Kitaláltam, ha már lúd, legyen kövér, ne csak mászkáljunk fel s alá a városban, hanem gazdagodjunk élménnyel is, így esett, hogy megnéztünk az orvostudomány változását.

Mint az lenni szokott, ez is hagy némi kívánnivalót maga után, sokkal tágasabb kiállítást is el tudtam volna képzelni, mert szegényesnek és hiányosnak tűnik így első blikkre a dolog. Nem is arról van szó, hogy preparátumokat nézegettem volna – de igen -, de akár egy modernkori válogatás is elfért volna, vagy középkori, vagy esetleg egy képzelgés a jövőről. Persze, így sem volt rossz.

Figyelem! A bejegyzés frászos képeket is tartalmaz!!!
(már, aki érzékeny a koponyákra, szervekre…stb)


Az Apród utcába sétáltunk fel, könnyen megközelíthető a múzeum, de én olyan szőke vagyok néha, hogy ilyet rajzolni sem lehet. Konkrétan a múzeum előtt álltunk, és nézelődtem, merre lehet, és még akkor sem esett le, hogy helyben vagyunk, amikor Andris mondta, hogy talán, ez az épület is jó lesz.
Végül bementünk, fizettünk, nézelődtünk.

Pár képen visszatükröződök, ezért bocsánat, de volt, hogy az üveg nem volt barátja a lámpáknak, és így is tornáztam egy-két képért, s pár ezért is nem annyira éles, mint kellene legyen.
















Semmelweis emlékszoba.
A tárgyakhoz nem szabad hozzányúlni. :(




Patikabelső.
Nagyon sok latin szövegű könyv és dokumentum volt kiállítva, illetve a patikában is jobbára pár alapvető dolgot ismertem fel emiatt. – Elgondolkodtam, érdemes lenne olyan emberrel jönni ide, aki érti a latint, vagy nekem megtanulni latinul.

Önmagában két furcsaságot fedeztünk fel. Az orvosi eszközök nem változtak, maximum finomodtak az évek alatt. Korszerűsödtek, és a gyógyszerek, eljárások tekintetében fejlődtünk, de egy halom dolgot akkor is felismertem, ha nem volt odaírva (nem olvastam el egyből), hogy micsoda.

A másik, hogy a legtöbb tárlat olyan, mintha a kiegyezés óta nem történne semmi. Nem adományoznak az emberek a múzeumnak semmit, nincs korszellemhez igazítva a legtöbb gyűjtemény, és van egy pont, ahol elvágják a kiállítást. Erre ez nagyon igaz, mert egyszer csak beérsz a terem végére, és még úgy nézelődnél. Hagy egy hiányérzetet maga után.

A „vicc” pedig az volt, hogy a rómaiak és a humanizmus között az egyház idejében nem történt semmi. Fáj a fogam, mert begyulladt, mondj három imát, meg fizess, és jól leszel. Ha nem, fizess többet, és még két imát, majd fordulj hármat.
No, de haladjunk a képekkel.





















Fogászati szék.
Hátulról tiszta horror, de elölről is, főleg, amikor realizálod, hogy a szék melletti állvány egy lábbal hajtós fogászati fúró. Brrrr….


Röntgen gép.


Nőgyógyászati asztal.
A szülőszék sem volt utolsó, de azt nem fotóztam le.








Ezt a doktori talárt simán egy köntösnek néztem.



Gégetükör használati rajza.
































Ezután még sétálgattunk, felmentünk a Várba. Hátulról közelítettük meg, és felfedeztünk magunknak egy kis vízhordó katakombaszerűséget. Jópofa, csak sötét.



A fényes lépcső után ezzel szembesülsz:




A végéről csináltam 20 másodperces videót, mert semerre nem fókuszált a telefon.
S mint az lenni szokott, két poén maradt meg fejben.

***

Andris: Vicces, hogy a fürdőtudomány a balneológia, pedig evidensebb lenne, ha a bálnamentőket hívnák így.

Andris: … és a kötet szerkesztésében közreműködött doktor Padló.

2 megjegyzés:

  1. Ezek a képek elég hátborzongatók, nagyon rosszul kellett lenni valakinek, ha rászánta magát, hogy orvoshoz megy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyet értek veled, én is azon gondolkodtam, főleg a fogászati széknél, hogy mi vitte rá az embereket, hogy beleüljenek. :/

      Törlés