2018. február 27., kedd

Melegen ajánlott, kötelező



Kicsit ufónak éreztem magam utóbb, amikor Vikit vittem fodrászhoz. Igazság szerint, semmi dolgom nem akadt, hát vittem magammal egy könyvet. A fodrász sürgött-forgott, a körmös reszelt, mintha az élete függne tőle. Akin dolgoztak, azok nem tehették, de ha bekerültek a bura alá, akkor előkerült a telefon, pedig a bura mellett tonnányi újság van. Régiek, de újságok. Anno, amikor Livi a hajamat festegette, én automatikusan a papíralapú tájékoztatásért nyúltam, nem a telefonomért. S ott ültem heringként egy halom ember között, a könyvem fölé görnyedve, a szemem sarkából pedig láttam, mindenki a telefonjába réved.


Andi meg is jegyezte, hogy könyvet olvasok, aztán elhúzta a száját, amikor meglátta, mit is pontosan.
Ez az emberek többségére igaz, mert úgy meg tudnak bámulni, főleg, amikor valaki értelmes, és a címet próbálja kisilabizálni az ujjaim takarásában – tudjátok, nyúlik a nyak, dől a fej, hunyorog a szem.

Öt napja látott napvilágot egy cikk, miszerint melyik életkorban abszurd melyik kötelező olvasmány. A fiatalok nem értik meg, nem olvassák el. Ezt azzal magyarázták, a NAT-ban szereplő olvasmánylista avítt. Kérdem én, több generáció nőtt fel azokon a könyveket, függetlenül attól, szerették-e a diákok vagy sem. Volt, amit nagy kanállal faltam én is (Pál utcai fiúk), és volt, amit nem tudtam elolvasni (Aranyember).
De azt is gondolom, hogyha normális a szülő, és van egy normális tanár, akkor ezzel nincs probléma.


Anyám filmeket nézetett meg velem, ha valamihez nem fűlött a fogam, hiszen tudta, a mozgókép szerelmese vagyok. S hátulról közelítette meg a kedvemhez a kaput, miszerint van plusz információ a könyvben, ezért rá hallgatva elolvastam őket. Már, amire rá tudott venni. Nagyon sok könyvvel így voltunk. Apám is, anyám is jóízűen mesélt róluk, és kedvet kaptam hozzájuk. A tanárok pedig, volt, aki élvezettel tanította, és megszerettette velünk az adott könyvet, vagy arra sarkallt, hogy olvassunk.

Az a baj, hogy hiába veszünk be egyre több és több új, kortárs olvasmányt. Hiába cserélnek helyet a melegen ajánlottak és a kötelező olvasmányok. Ami kötelező, mindig úgy fogjuk olvasni, mintha a fogunkat húznák, de nagyobb baj az, hogy a mai rohanó, színes-szagos, internetgőzös és média által meghatározott kis világunkban, nem fogja őket érdekelni az olvasás. Hiába mondják azt, hogy a Harry Potter kötelező, nem olvassa el, mert minek? Miért? Ki csinál hozzá kedvet? Az idolja, aki tetováltat félrészegen, vagy a szülő, akinek nincs rá ideje?!

Én is utáltam, hogy kötelező. De komolyan. A széltől, és sajnos az értelemtől is védjük a diákot, mert megnyomorgatja a lelkét a csúnya „kötelező” szó, és így nem tudunk boldog gyereket nevelni… bár én ezt nem nevelésnek, csak ködösítésnek hívom. Más tészta.
Eddig is túlélte mindenki a kötelezőket, ezután is el tudják viselni. A magyar irodalom alapjait vágjuk meg, mert nem értik meg. Ha nem értik meg a mai fiatalok, akkor nem az olvasmányokkal van a baj, ha tíz évvel ezelőtt ez még ment.

Tudom, benne volt a cikkben, hogy idősebben olvassák el mondjuk a Jókai műveket. Mi a garancia arra, hogy x évesen választhatnak, y évesen meg nem? Az nem lesz zavar a fejekben? Nem fogják követelni azt, hogy most sem akarják olvasni, mert nem az a „kedvencük”?
Valahol nem értek egyet sem a teljes kötöttségekkel, sem a teljesen választás alapú olvasással. A sok lehetőség lehet, hogy kinyit, de össze is zavar.
Mert egy idő után ettől minden változni fog, később is jönnek a „nem értem” szólamok, és ott fogunk tartani, hogy nem olvas senki semmit, mert soha semmi nem lesz jó, ha mindig csak idomulunk. Miért nem fogjuk meg kicsit a másik végéről? Legyen élvezetes a tanóra. Tegyen bele bogarat a fülembe a tanár, hogy el akarjam olvasni a könyvet.


Arra visszavezetni, hogy a felnőtt azért nem olvas, mert diákként megutálja, szerintem egy durva ferdítés. Utáltam iskolában olvasni, de utána már élveztem, kitart a mai napig. Egyszerűen, csak a felnőttek a rövid szöveges tartalmakat élvezik (mert lusták), nehezen olvasnak el bármit, ami három sornál hosszabb. S ezeknek az embereknek a gyerekei is ott lesznek, hogy a vállukat rándítva kukába dobják a könyveket nem tudva arról, mit kaphattak volna tőle.

Mindig ez jár a fejemben, amikor megkérdezik, miért olvasol ennyit? Miért olvasol mindig? Miért olvasol és hogyan ilyen hosszú könyvet? Miért ebben a témában? …stb.
Az a furcsa, hogy a kötelezőket így vagy úgy, de elolvastam. Általánosban nagy kedvvel olvastam a Quo vadis?-t, meg a Zöldsapkásokat, és ha nem értettem valamit, kérdeztem. Nem hasonlottam meg tőle. Aztán értek olyan ingerek, amiktől elkezdtem olvasni, rájöttem, hogy tetszik, és úgy maradtam. Nem kell megnyirbálni a kötelezőket, pusztán kedvet kell találni hozzájuk.

(Amúgy a cikk kicsit marketingszagú az alapítványi sulik irányába, de ez már csak halkan megjegyzendő)

7 megjegyzés:

  1. Én elolvastam a kötelezőket, néha untam, de azért annyira nem rosszak sztori szinten sem, hogy utálni kellene őket. Csak hát nem olvasni kevésbé fárasztó, mint olvasni, koncentrálni, emlékezni a szereplőkre, történetekre, hát az már agymunka, ugye, bár lehet szórakozás is.
    Nemrég receptért mentem a gyerekorvoshoz, gondoltam, biztos sokat kell várni, nem sok mobilnetem van, vittem könyvet (cipelni is kell, a telefon könnyebb), tényleg senki nem olvasott, viszont mellettem egy másik lány hímzést!! kapott elő, hát még nagyobbat lestem, vidám színekkel hímezte a terítőt. Most a kézimunka, kötés, horgolás is fénykorát éli, csak idő legyen.
    A felnőtteket azért megvédném, nem véletlen, hogy a fiatalok és idősek érnek rá olvasni. Reggel meló, hatra hazaér az ember jó esetben, vacsora, családi élet, lecke, házimunka, hopp, már 9-10 óra van, és ez minden nap. Jó, ha 10 oldalt tudok egy nap olvasni, néha annyit sem, szerintem más is így van ezzel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem csak az a „félelmem” van, hogy később, amikor tényleg kötelező lesz valami, akkor is arra megyünk rá, hogy a kedvenceiket olvassák csak? Igen, ezek nehezebb dolgok, mert nem volt egyszerű olvasmány a Kőszívű, vagy az Egri csillagok. De túléltem, és bár azonnal nem szerettem, de végül leesett. Mondjuk, nekem a környezetem is olyan volt, hogy akartam tudni, emlékezni a végén.

      Akik nem hétköznapi dolgokat csinálnak várakozás közben, rájuk én is rácsodálkozok, de valahogy szívesebben látom ezt, mint azt, hogy háromból három embernek a feje búbját látom.

      Igazad van, csak én a saját körömre gondoltam, amikor a felnőtteket számba vettem. Nekik lenne idő és lehetőség is, de semmi. Egyszerűbb feküdni, és pörgetni a telefont, minthogy akár egy újságcikket is elolvassanak. Lényegében nem is az a baj, hogy könyvet nem olvas valaki, de ha már hosszabb a szöveg, akkor tovább lapoz. Ezt a környezetemben 10-ből 9 ember mondta, meg láttam is.

      Törlés
  2. Én hatodikos koromig minden kötelezőt/ajánlottat elolvastam, mert imádtam olvasni, és tök mindegy volt, ki ajánl, mit, szívesen vettem a listákat, örültem, hogy irányt kaptam...Persze, volt, amit nem szerettem (hát Arany Janit pont nagyon kedveltem/kedvelem, Shakespearet nem - szóval ízlés miatt sem feltétlen jó a listázás, mert általában ez fordítva van). Meg hozzátartozik, hogyha valamiben elakadtam, anya leült velem, és együtt beszéltük meg az adott részletet.
    Amúgy is a régi lista hibás volt szerintem...Hatodikos koromban A legyek urát és az Állatfarmot olvastam - utóbbival megbirkóztam, mivel érdeklődtem a történelem iránt, de gyakoribb, hogy a diákokat nem érdekli "semmi", azoknak semmit nem ad ez a mű se...És hatalmas a különbség a 10 évvel ezelőtti olvasásélményem és a mostani közt. A legyek ura is kifogott rajtam, pedig nem voltam hülye gyerek (lusta voltam, de a felfogóképességemmel nem voltak gondok xD), de drága tanárom azt mondta, hogy minél többször olvassa, annál jobb lesz és MAJDNEM igaza lett (pedig én közöltem anyával, hogy szerintem ez a tanár meghibbant, hogy a francba lehetne ez a szar jobb, és főleg, hogy lehet ezt a valamit többször is elolvasni?)...Most már értem, mit látott benne felnőtt fejjel, amit egy hatodikos nem érthet/nem láthat - bár hozzátenném, hogy a mai napig nem kedvelem, ahogy meg van írva. És egy egész listát tudnék írni a saját kötelező olvasmányaimból, amit szerintem nem a koromnak megfelelően választottak meg (és aztán ott vannak, akik utáltak olvasni, na azok mit érezhettek?)...

    Mondjuk az is igaz, hogyha a gyereket nem érdekli valami, akkor pláne nem fogja érdekelni, ha melléteszik, hogy kötelező...Bár utólag rendkívül gyerekes hozzáállásnak tartom (gyerekek, megtehetik, megértem, én is voltam ott), hogy csak azért nem, mert kötelező - én kamasz koromban közöltem, hogy soha többet nem olvasok, mert már több könyvet olvastam el eddigi életemben, mint sok felnőtt egész életében (és amúgy félig igazam volt...hát...a kijelentésem második felében, az elejét meg csak a dac/lázadás vitte, bár mind tudjuk, hogy a kamaszok nem épp a megfontolt, értelmes kijelentéseikről híresek xD).

    Ami a felnőtteket illeti...anya vett egy könyvet magának vagy egy éve...eljutott a hatvanadik oldalig(380-ból)...nem azért, mert nem érdekli, hanem mert nincs ideje, pedig még elő is rendelte, annyira várta, hogy elolvashassa...És azóta is várja...(Óvónő, ha olvas, szakmai dolgokat olvas, vagy előolvassa a meséket, amiket a gyerekeknek fog olvasni, de ezt inkább munkának, nem olvasásnak nevezném...Illetve mikor kicsi voltam, velem rengeteget olvasott, de akkor is miattam, nem saját szórakozására...Apa meg pl más beállítottságú, nem érdeklik a könyvek...ha szabad ideje van, és "művelni akarja magát" matematikai példákat old meg - bár általában annyira kimerült, hogy hazajön, és egyből bealszik.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Shakespeare – Arany János kombóval én fordítva vagyok.

      Szerintem sok esetben az is hiányzik, hogy a szülő nem ül le a gyerekével – ez nem csak az olvasás kapcsán igaz.

      Nálunk mindig voltak a „kötelező olvasmányok” és voltak a „melegen ajánlott olvasmányok”. A legyek ura az utóbbi volt, az Állatfarm egyáltalán nem is szerepelt. Előbbit nyolcadikban olvastam talán, az utóbbit meg azután, hogy elolvastam az 1984-et. Tény és való, hogyamilyen ingert nem ismersz, az nem is hiányozhat, és ahogy mondod is, nem érdekli őket „semmi”.
      Aki szeret, vagy olyan a környezete az megtanul olvasni, aztán eldönti, hogy szereti-e vagy sem. Viszont jobbára az a tapasztalatom, hogy eleve mínuszból indulnak a könyvek, mert dolgozni kell velük. Főleg a nehezebb olvasmányokkal.

      Kamaszok! :D

      Fentebb válaszoltam a felnőttes kérdéskörre. És mi van azokkal, akiknek sem egy gyerekkönyv, de még egy hobbifüzet sincs a lakásában?!

      Én sem olvasok minden nap, de akkor tanulok (mert megérdemlem), emésztek, vagy írok. Elfoglalom magam. De vannak olyan ismerőseim, akik el tudnák foglalni magukat, de semmi. Ül és bambul, vagy alszik, pedig alapjaiban értelmes emberi lény.

      Törlés
  3. Dóri, teljesen egyet értek minden szavaddal!
    Sőt veletek is Audrey80 és Black Fairy!
    Szerintem pont ez az előnye a kötelkező olvasmányoknak hogy sokféle, mindenféle korból, mindenféle stilusok. És akkor rájössz, hogy fuj, Jókait nem bírom, de Shakespeare milyen csodálatos, vagy fordítva.
    Én pl imádtam Jókait, az összes művét szinte elolvastam. És minél hosszabb volt, annál jobban szerettem :)
    De így jössz rá, hogy milyen dolgokkal keress, melyik nem köt le, hogy igen is elkezded.

    Nekem is gondom az, hogy nincs elég időm :( Én is inkább a gyerekek miatt olyan könyveket olvasok, amivel nekik segítek, amiket nekik akarok megmutatni. Vagy igen, a szakmai dolgok... De azért néha nem bírok magammal, és akkor inkább nem alszok éjszaka, másnapra meg kész KO vagyok :D de akkor is elolvasok egy olyat amit én akarok. És mostmár pl egész jó aránnyal eltalálom, hogy milyen könyv jön be, és nagyon ritka hogy félbehagyok valamit, mert tényleg annyira nem tetszik.

    Miért olvasok? Nem tudom, de imádok olvasni! Talán jobban is mint filmet nézni! Én képzelem el a szereplőket, és sokkal részletesebb mint egy film. Szeretem a részleteket :) Lásd Jókai imádatom annak :D

    VálaszTörlés
  4. Na látom pár elírás akadt benne, bocsi, remélem azért érhető :D
    dolgokkal=dolgokat
    annak=anno

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, én általában mindent elgépelek, és van, hogy nem veszem észre. Meg azért bocsánat, hogy csak most válaszolok, de megnéztem telefonon, és azt hittem, válaszoltam.
      Ebben teljes mértékben igazad van. Egyrészt ad egy keretet, mert ugye, nem mindig az van, amit ők szeretnének, és nem mellesleg, ad egy olyan ismeretanyagot, amiből kialakul egy későbbi ízlés, vélemény.
      Aláírom, hogy valakinek tényleg nincs ideje, vagy nem mindig van ideje olvasni, de számomra te is egy pozitív példa vagy.

      Egyrészt, a könyvekben vannak apró részletek, másrészt, szerintem fejleszti a fantáziát.

      Törlés