2018. december 12., szerda

John Scalzi: Az összeomló birodalom


Nem nagyon szeretek e-bookot olvasni laptopon, mert úgy érzem, nem haladok. Tényleg nem, mert kifolyik a szemem. Rengeteg ilyen könyvem van, és ha papíralapúban nincs megfelelő, akkor marad ez.

Így esett, hogy bő egy hét alatt olvastam el ezt a kötetet.

2018. november 28., szerda

Változó világ


Most, hogy így másfél hétig kvázi folyamatosan feküdtem – nem úgy, mintha jelen pillanatban mást csinálhatnék-, volt időm You Tube-on nézelődni. Így futottam bele 4.-7. osztályos kislányokba. Ez még nem fura.

Az már inkább, hogy sminkelnek. Nem mondom, hogy velük ellentétben nekem volt gyerekkorom. Biztos nekik is van, csak más formában. Számomra az volt az érdekes, hogy felnőtteket megszégyenítően sminkelnek utcára és iskolába. Többségük inkább hasonlított egy kirúzsozott diszkógömbre (ez pár highlighterrel beszórt kétlábú csillámpónira is igaz).

2018. október 29., hétfő

Szégyen a segítség? De hasznos.



Kétféle ember jön velem szembe manapság. Az egyik, akinek „semmi baja nincs”, de Dr. Google által diagnosztizálja magát. A másik, akinek van baja, és az „egyetlen választási lehetősége” Dr. Google. Bár, most hogy így belegondolok, mind a két tábornak van baja, csak az egyik elküld az anyámba, mert paraszt vagyok, ha kimondom, amit ő nem mer, a másik meg visszajáró síróbeteg.

Amikor beszélgetek velük, rendre azt kapom meg, hogy nem fordulnak szakemberhez. Vagy, ha meg is kísérlik ezt, akkor egy vagy pár alkalom után füstbe megy a terv. A net biztosabb, a szakember hülye, meg ciki is bevallani, hogy szükség van rá, elmenni még inkább, és csak megnyomorgat lelkileg, meg hagyja, hogy te jöjj rá a problémáidra és a megoldásokra, nem pedig azt mondja, neked ez meg az a bajod.
Sőt, a netes válasznál általában úgy van, hogy ha tíz állításból hét igaz rám, akkor valamiben szenvedek, és rám pont nyolc igaz, úgyhogy ez a baj.
Nos, meglehet, de a toronyproblémák nem itt kezdődnek, ez már tünet.

2018. október 28., vasárnap

Filmturmix


Az elmúlt két hétben a tévében is egy halom olyan film ment, amit nagyon szeretek. Az dühített egyedül, hogy át van szinkronizálva az összes. Nemcsak a hangok mások, de néhol a szövegek is, és ezáltal elvész a régi élmény. A zenebirodalom visszavág ilyen volt, és most nézem a Grease-t, s hasonló cipőben járunk.

Gyakorlatilag hat filmet hoztam, elméletileg hetet, de az utolsót képtelen voltam megnézni, így nem mondanék róla semmit.

2018. október 26., péntek

Klimt kiállítás és Bécs


Hétfőn voltunk Bécsben, mert Klimt kiállítás van a Leopoldinában. Még év elején írtam terveket idénre, és abban benne volt, hogy szeretnék a határon túl kalandozni ebben az évben, és Bécs is jó lesz. Szeretem azt a várost.

2018. október 25., csütörtök

Süllőfesztivál és Csókakővár


Vasárnap elmentünk halat enni, ahol már voltunk tavalyelőtt, s most megint. Nekem azért furcsa, mert szálkafóbiás vagyok. Nem szoktam halat enni mások előtt, ha nem muszáj. Halált megvető bátorsággal egy fél filét megettem, a forralt bor után meg már nem éreztem a szél hidegét.

Aztán körbenéztünk a kézműves vásáron, ettünk sütit Tapolcán, majd irány Csókakő, és az ottani vár. annyira örülök, hogy próbálják menteni a menthetőt, és nem hagyják szép lassan elrohadni a várakat.

2018. október 24., szerda

J. R. Johansson: Álmatlanság


„Az Éjjeljárók első könyve”

Szerintem ezt a könyvet hasraütésszerűen választottam ki még a Könyvhéten. Valamelyik olcsó sávból halásztam ki, tetszett a borító és a fülszöveg, de jobbára az dominált, hogy a lelkes könyvkínálónak nem tudtam azt mondani, semmit többet nem veszek ott. Elkezdtem nézelődni, s bár teljesen kétségbe vontam, hogy valaha is elolvasom, mégis bevándorolt a táskába, jelszó, biztos lesz üresjáratom.
Most volt.

2018. október 18., csütörtök

Feketében


Ültem bent a szomszédomnál, kávéztunk. Idős asszony, más korból, más stílussal. A függönyökről beszélgettünk – az még nincs nálunk fent -, majd várta a választ, miután elmondta, ő nem szereti a feketét, mert gyászos. Nem mintha fekete függönyt szeretnék, pusztán erre terelődött a szó. A fekete ruhákra. Gyakran lát abban, és azt is válaszoltam, hogy én szeretem.

2018. október 17., szerda

Makkosmária és Végvári-szikla


Eredetileg nem ide akartunk menni, de egyikünknek se volt kedve buszozni, ezért kitaláltam, hogy tanösvényezzünk Normafánál, mert ott már régen voltunk. Tényleg, egyszer próbáltunk arra menni, arra sem emlékszem. A körtúrát nézegettem, végül nem mentünk sem arra, sem pedig a sportösvény felé, maradt a Csacsi-rét és Makkosmária. Ez utóbbi már többször szembejött velünk.

2018. október 15., hétfő

Müller Péter: Részeg józanok


„Ötven év múltán”

Sokáig kerülgettem ezt a könyvet, mint macska a forró kását. Nem azért, mert fenntartásaim voltak, pusztán, mivel nem az enyém, vártam a soromra, illetve eddig nekem Müller Péter a Nők Lapja hasábjain működött igazán, és nem szerettem volna, ha oda a varázsa.

2018. október 14., vasárnap

Filmturmix


Van egy bevallanivalóm, ássatok érte el nyugodtan. Nagyon tetszik a Netflix kínálata. Sokkal jobb filmek, sci-fik vannak ott, mint ami megjelenik nálunk, ami az átlag fogyasztónak megfelel. Azt hiszem, tüzetesebben körbe kell néznem ott.

2018. október 10., szerda

Altered Carbon idézetek


RichardMorgan könyvéből készítettek sorozatot, amitől valamelyest féltem. Hogy ejtik ki majd a Kovacs nevet? Mivel sci-fi, mennyire lesz elcseszett? S végül, de nem utolsó sorban, mivel könyvsorozatról beszélünk, elnyújtják? Maradnak-e megválaszolatlan kérdések? Mennyit visznek át a következő évadba (ha lesz)?

Nos, a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Tök szépen mondják, hogy Kovacs, és ahhoz képest, hogy sci-fi, nem volt nyálas. Nem volt hosszú, és pont annyit jutott, amennyi maradt. Most már csak azon remegek, hogy lesz-e második évad? S milyen lesz benne Takeshi, mert ugye, a második könyvben új burka van. Ebben nagyon tetszetős volt.

De kiírtam belőle pár idézetet.

2018. október 7., vasárnap

Filmturmix


Üdv újra a filmes vasárnapunkon! Számomra tényleg hihetetlen, hogy van, aki megjegyzi, hogy elmaradtak ezek a bejegyzések, de most három nap alatt daráltam be sok filmet, most volt időm. Megérzem ám ezt a függőségemet, mert amikor nem jutok elég filmhez (és könyvhöz), akkor valahogy nem találom a helyem a világban. Jobban elszórakoztat, mint a zajláda.

2018. október 5., péntek

Hajamban az erőm


Olvastam valahol az elmúlt napokban, hogy a fodrász vajon mit gondol, ha ránéz a hajamra?

Valószínű azt, hogy a masszív mételyes önutálat mocsarának alján ülök (már egy ideje).

2018. október 4., csütörtök

Kápolnásnyék


Adtunk a szarnak egy pofont. Történt ugyanis, hogy Andris önállósította magát, kitalálta, hogy menjünk le Kápolnásnyékre, mert van ott egy kúria. Két hét tervezgetés (elfelejtettünk vonatot nézni) után le is jutottunk. Pici séta után meg is érkeztünk a célponthoz, amit zárva találtunk. Emberek, munkások voltak ott, viszont bent sötét volt, az ajtó nem nyílt ki. Hiába volt kiírva, hogy minden nap 10-18 óra között nyitva, mivel az időszakos kiállítás (ami a meglepim lett volna) lejárt, így bemehettünk a kertbe, kívülről megnézhettük a kúriát, de nagyon mást nem tudtunk csinálni.

2018. szeptember 25., kedd

Impressziók. Monet-tól Van Goghig, Matisse-tól Warholig


Múltkor ezért a kiállításért mentünk Debrecenbe, amiből egy jó nagy városnézés lett a végén.


Amúgy, ne kérdezzétek miért, de állandóan szecessziót akarok írni/mondani impresszió helyett. Még a képeket is a „szeci” mappába mentettem fel.
Maga a stílus nem a kedvencem. Hiába a 19. század egyik meghatározó irányzata, hiába jelent meg a festészetben, irodalomban, szobrászatban és zenében, valahogy kevésbé vannak rám nagy hatással az alkotók művei.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de vicces, amikor mindenki közvetlen közelről bámulja a pöttyöket, míg messzebbről sokkal jobban lehet szemlélni a képeket. Jó, egy-kettőbe én is belebújtam, mégis egy Monet képet képes voltam a terem közepi puffról bámulni negyed órán keresztül.

2018. szeptember 21., péntek

Debrecen - Református Kollégium Múzeuma


Kicsit megcsúsztam ezzel a bejegyzéssel. Van új ajtóm, megérkezett Mackó, hol pakolunk, hol takarítunk. Fázisbejegyzés majd lesz, ám most még Debrecen lázban égek, és két bejegyzéssel adós vagyok. Múltkor kimaradt a Református Kollégium Múzeuma, mert itt is sok kép készült.

2018. szeptember 19., szerda

Florence Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai


Ezt a könyvet is lomtalanításnál kukáztam. S mivel egy ideig be volt építve a laptopom a szekrényhalmazba, kellett valami papíralapú, ami elérhető. Így maradt ez merő kíváncsiságból.

2018. szeptember 17., hétfő

Debreceni kiruccanás


Családdal voltunk Debrecenben kiállítást nézni. Szombaton reggel négykor felkeltem, indultam a találkozó pontra, aztán leautóztunk odáig. Ilyenkor jövök rá, hogy rengeteg helyen voltam már munka miatt, de városnézésre alig jutott idő, így alig láttam valamit. Úgyhogy, most összekötöttük a kellemeset a hasznossal.

Volt némi eltévedés, meg mászkálás a parkoló zónák miatt. Összesen a felét, ha láttuk a városnak. Legalább lesz miért visszamenni.

2018. szeptember 16., vasárnap

Filmturmix


Az utóbbi egy-két hét nem arról szólt, hogy filmeket néztem volna. Persze, így is szép számmal hevernek a jegyzetlapokon, de egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy akár egy sorozatrészt is megnézzek, nemhogy egy hosszabb filmet. Most utóbb néztem jó pár jó filmet, és totál büszke vagyok magamra, hogy csak egy volt olyan, amit áttekertem.

2018. szeptember 14., péntek

Hajókáztunk ide-oda


Ne kérdezzétek, miért, de mi szeretünk néha A-ból B-be lecsorogni a Dunán hajóval. Mivel bérletesek vagyunk, ingyen van, évente legalább egyszer megcsináljuk a kis utunkat. Eleinte kijártunk Újpestre, megvártuk a hajót, és lejöttünk vele a Boráros téri állomásig. Aztán átszoktunk a déli irányra úgy, hogy a Népfürdő utcánál szállunk fel.

2018. szeptember 13., csütörtök

Lakásfelújítás # 1.


Akárhányszor lakásfelújításba keveredek, mindig megfogadom, hogy soha többet. Most is kész vagyok, mint a matek lecke.

2018. szeptember 12., szerda

Anna Maxted: Műkörömszakadtáig


Az egyik barátomnál lomtalanítottunk, amikor odaadott pár könyvet, jelszó, talán érdekel. Így került ez is hozzám. Nem azt mondom, hogy lerágtam érte a körmömet, de úgy voltam vele, potya könyvnek nem nézzük a milyenségét. Aztán egy sci-fi után azért jó volt valami mást olvasni, és mivel ránéztem, az agyam pedig megszólalt, hogy „ez kell neked!”, úgy voltam vele, miért ne?

2018. szeptember 5., szerda

Brandon Hackett: Xeno


Kicsit döcögősen kezdtem neki, a végén már piszok rosszul éreztem magam, hogy szinte nem haladok vele. Végül, amikor az egyik barátom kutyájára vigyáztam, volt egy szombati üresjáratom, és kiolvastam.

Lehet, hogy picit spoileres, szóval, akkor olvass tovább, ha áfonyavörös a kíváncsiságod.

2018. augusztus 22., szerda

Dr. Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban


Két éve olvastam ezt a kötetet ki, de valahogy mindig úgy jött ki a lépés, hogy amikor kitettem volna, akkor valami ünnep volt, így csúszott, csúszott, végül a pendrive-on maradt, meg a feledés homályában.

Még akkor forgattam, amikor anno csak fél napot tudtam csavarogni Bécsben, mert szakadni kezdett az eső, így visszamenekültem a barátnőm lakásába. Tudtam, hogy olvassa ezt a könyvet, és valamiért akkor ránéztem, éreztem, el akarom olvasni. Amúgy már régóta szemeztem a kötettel.

Valamiért letehetetlen olvasmány.

2018. augusztus 19., vasárnap

Filmturmix


Teljesen úgy emlékeztem, megírtam egy filmes bejegyzést, aztán most délután, amikor arra gondoltam, hogy kipakolom, rájöttem, én ugyan nem írtam meg semmit. Ellenben tegnap vagy hat filmet néztem szimultán, mindből negyed órás etapokat láttam, mert mindig csak a reklám erejéig kapcsoltam oda. Aztán mindenhol reklám volt.

Most így, jó pár hetes csúszással próbálok visszarázódni a vasárnapokhoz.

2018. augusztus 18., szombat

A Hangya és a Darázs


Azt hiszem, elsején néztük meg. Elenyésző kivétellel szeretem a képregény-filmeket, párat kifejezetten moziban bámulok szívesen. Ne kérdezzétek, miért, bár lehet, mert látványfilmre örömmel beülök. Idén is jó pár tervbe volt véve, mégis ezt sikerült csak abszolválni. Egyszerűen így alakult, nem nagyon mozdultunk meg az idei filmekre, amit kicsit sajnálok. Meg azért is, hogy igen erőteljes csúszásba kerültem ezzel a bejegyzéssel. Persze, például örülök, hogy a Fekete Párducra nem áldoztunk, mert szerintem rossz lett.

Sokan nem szeretik a Hangyát, sem a karaktert, sem pedig az előző filmet, nekem tetszett a humora, szóval, szerettem volna megnézni ezt is. Kíváncsi voltam, hogy folytatják. Nos, nem csak az előző filmet kell látni, hogy tudjuk, hol vesszük fel a fonalat. Lehet, picit spoileres lesz.

2018. augusztus 16., csütörtök

V. Országos Goth Találkozó – nemgoth szemmel


Nem vagyok goth; egész eddigi életemben kábé fél évig, ha annak képzeltem magam, az se most volt, de képpel meg van örökítve. Valamiért talán ezért is voltam kíváncsi, illetve itt-ott láttam, hogy párszor már szervezésre került, és most gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, elmegyek.

Igaz, úgy volt, hogy nem egyedül megyek. Eleinte Andris nagy mellénnyel állította, hogy érdekli, aztán végül mégis csak inába szállt a bátorsága, pedig Zsófi is többször rákérdezett, jön-e? Én nem erőltettem, gondoltam, így se leszek totál magamban. Úgy voltam vele, bármilyen is lesz, legalább Zsófiékkal találkozok, meg hátha találok olyat, aki kint lesz, olvasom, vagy ő engem.

Talán ebben a TAG-ben volt kérdés, amire azt a választ adtam, hogy újra megválaszolom, ha egyszer önként sétálok be gothok közé. Nos, magabiztos vagyok-e? Nem, pont úgy éreztem magam, mint bárhol máshol, de tartom azt is, hogy ez sem volt másabb találkozó, mint bármi, amin eddig megjelentem.

2018. július 31., kedd

Pórázon


Beszélgessünk kicsit a felelős állattartásról.

Múltkor… múltkor, már vagy két hete, szombaton sétára mentem a Tökivel*. Ami nem is baj, neki is mozognia kell, meg nekem is, hol rövidebb, hol hosszabb távra megyünk. Ezen az ominózus szombaton, gondoltam, annyiszor húzott már a lakópark felé, hogy menjünk arra.

2018. július 25., szerda

Mirja Tervo: Tűsarok és kamatláb


„A luxuscipők veszélyes vonzereje”

Egyszer azt írtam, nem írok olyan könyvről, ami nem tetszett. Nem szeretném senki kedvét elvenni az olvasástól, mert ez nem arról szól. Most is kattogtam, írjak-e erről, vagy ne, aztán mégis úgy voltam vele, ha netán van valaki, aki döntésképtelen a könyvet a kezében tartva, ám legyen. Végül is, nem rossz, és lehet adni egy esélyt neki.

Mondjuk, én a magas sarkaktól valamennyire távol állok, így kissé nehézkes volt belemerülni.

2018. július 24., kedd

anyám!


Három hete néztem meg először az anyám! című filmet. Azóta még kétszer. Ritkán van olyan film, ami hatással van rám, utoljára talán a Mártírok volt ilyen, de ehhez képest az nem volt ennyire hatással rám. Ehj, de szép szóismétlés.
Amikor először megnéztem, akkor majdnem elsírtam magam, és éjjel többször is felkeltem, annyira felzaklatott. Aztán másodszorra már inkább csak kattogtam rajta, harmadjára felfedeztem az apróbb jegyeket.

Rendhagyó filmajánló, inkább amolyan elmondom a gondolataimat, és SPOILERES.
(csúnya mondandóm lesz, szóval az érzékeny lelkek ezt most ne olvassák el)

2018. július 23., hétfő

Hosszú út tükrökkel


A minap az egyik ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy a lemondás és a változtatás tényleg ugyanaz-e? Ő is, én is keressük a lelki békénket a magunk módján. Ő jelen pillanatban elment egy meditációs tréningre, amit 21 napos böjtnek kellene követnie, ezt három napig bírta. Csak ültünk a konyhában, tőmondatokban beszélgettünk erről, illetve, csak ő, mintha szégyen lenne, hogy nem sikerült ez a pár nap. Megbukott?

Szerintem nem. Csupán vannak olyan helyzetek, amikor akárhonnan nézem, akárhogy nevezem is, nem működik a váltás, mert annyi lelki terhet cipelünk, hogy képtelenség még valamit lenyesni a boldogságzónánkból.
Ugyanis, egy böjt miről szól? Megvonsz magadtól dolgokat. Általában azt, ami fontos neked. Húst, tojást, cigit, csokit, szexet, tök mindegy. Nem egyszer próbálkozott egy barátnőm letenni a cigit. Mikor? A legnagyobb lelki válság közepén. Nem ment neki.

2018. július 21., szombat

Tapasztalat alapján


Tegnap elmentem szórakozni, ha már kaptam jegyet, akkor kihasználom, mert persze Useme volt. Előtte azért lement a szokásos hisztim, főleg azért, mert egyedül kellett mennem, és nem szeretem, amikor nincs hátvéd, és olyan könnyen sem tudok elsétálni. Végül elmentem.

2018. július 19., csütörtök

Bolond a bolondék házában


Nagyon régen beszéltük már Zsófival, hogy megyek, iszunk, sőt, megismerem Zolit is. Most végre összetornáztuk a szabadidőnket, szóval, mentem hozzájuk hétvégén.

2018. július 16., hétfő

Mukbang


Szerintem azt már mondtam, hogy mi édesapámmal nagy főzősök vagyunk, bár az utóbbi időben inkább ő főz a családra, én meg csak elvegetálok a magam puritán módján. Szoktam neki receptet vadászni, hátha egyszer elkészíti, és akkor hoz nekem kóstolót.

2018. július 1., vasárnap

Filmturmix


Írtam is volna, meg nem is az utóbbi időben. Nem, nem az erőm hagyott el, pusztán csak sokat beszélgettem mostanában ismerősökkel, emberekkel, és valahogy úgy voltam, hogy pont azt írtam volna, amivel ők megkerestek, és nem szerettem volna azt a látszatot kelteni, hogy ők a témáim, vagy kibeszélem őket. Persze, majd ezek a posztok is záporozni fognak.

Szívesebben olvastam, mint laptopot kapcsoltam, összesen három filmet néztem meg. Van, amitől lelki beteg vagyok, hogy nem láttam, egy sorozatot teljesen elfelejtettem, hogy nézni kéne. Zavar van az Erőmben.

2018. június 29., péntek

Volton volt


Nem tudom, hol kezdjem, kicsit félgőzzel működnek a fogaskerekek odabent. Talán ott, hogy álmomban nem gondoltam volna, hogy elmegyek egyszer Volt fesztiválra, vagy megint egy Iron Maidenre. Aztán apukám karácsonykor mondta, hogyha nem nagy baj, akkor az ajándékomat csak nyáron kapom meg, ugyanis az volt, hogy elmentünk együtt fesztiválozni.

2018. június 27., szerda

Andy Weir: Artemis


Mióta A marsit elolvastam, ezt is el szerettem volna. Részemről én nem vártam semmit, így csalódni sem tudtam. Az ember óhatatlanul összehasonlítja a két könyvet, főleg, ha ugyanaz a szerző, főleg, ha az előző eszméletlen volt.

2018. június 20., szerda

Papp Dóra: Bolyongó


Ez volt az első találkozásom az írónővel, és nem ez lesz az utolsó. Valahogy van olyan helyzet, amikor úgy kerül a kezembe a könyv, hogy pont az adott életszakaszomhoz passzol, és találok benne bőven morzsát magamnak. Ez is egy ilyen, és valahogy a Nornák szőtték úgy, hogy ezt el kell olvasnom – ritkán érzek ilyet, de amikor megláttam a neten, már akkor tudtam, hogy haza kell jönnie velem.

Lehet, hogy picit spoileres.
(de nem a történet alakulása kapcsán)

2018. június 18., hétfő

Apák napja…


… ami már mögöttem van.

Tudom, picit lemaradtam ezzel a bejegyzéssel, de nem tartom fontosnak az apák napját. Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor az anyák napját sem. Ez utóbbit kényszernek éltem meg az iskolában, mert versmondás, éneklés, orgonatépkedés, aztán minden folyt tovább az addigi mederben. Ugyanúgy vagyok ezzel, mint a szerelmetesek napjával, hogy ez az egész nem csak egy napig szól. Legalábbis, nekem nem. Minden alkalommal megleptem anyukámat, ahányszor tudtam és akartam. Apukámat is, mert sütök neki, vagy csak mulatom az időt vele, de van, hogy vásárlásnál becsúszik egy-egy meglepi a kosárba, amit elhagyok valahol az autóban, hogy csaljak vigyort a fejére, ha megtalálja.

2018. június 13., szerda

Daniel H. Wilson: Robokalipszis


Páran megkérdezték, miért olvasom ezt a könyvet, az ő érdeklődésüket nem keltette fel. A kliséválaszom az, hogy szeretem a robotos sci-fiket. Viszont legutóbb ahelyett, hogy magyarázni kezdtem volna, csak annyit mondtam, kíváncsi vagyok, mikor és miért fog fellázadni ellenem a telefonom, mert kicsinálom a science fiction kötetekkel, ugyanis, általában folyamat megy a gúgli, hogy megnézzem, mit nem értek az olvasottakból. Következésképpen, furcsa szimbiózisban kell élnie pár napig a töltővel.

2018. június 12., kedd

Általános hőhullámban


Ma nem voltam túl átgondolt. Megörültem annak, hogy csiholtam magamnak a cirkóban meleg vizet, nyolc nap után hajat is mostam végre. Mondom, majd út közben megszárad. Azért felkötöttem, de ezzel csak azt értem el, hogy szakadni kezdett rólam a víz, és a hajvégemről a hátamra záporozó kis cseppek nem osztottak, nem szoroztak, ami a hűsítést illeti. Ehhez még hozzájött, hogy én most úgy gondoltam, hogy fekete nyári ruhában merészkedek ki a nyolcvan fokos városba. Úgy megörültem, amikor beléptem a szaunaszerű irodába, mert még mindig hűvösebb volt bent, mint kint.

2018. június 10., vasárnap

Filmturmix


Kicsit elúsztam, de a lehető legjobb dolgok miatt, és ha most reggel nem lett volna nyugi, tuti, hogy megint film nélkül maradunk. Pedig a tegnap után – Scooter koncert – még mindig túlpörgött állapotban vagyok. Szemezgettem a termésből hetet, közben fél szemmel egy Woody Allen filmet nézek.

2018. május 30., szerda

Gabriella Eld: Érzések Jordan számára


„Ikercsavar Krónikák III.”

No, még jó, hogy azt írtam, lassan olvasom, hogy tovább tartson. Nem volt sok időm olvasni, pedig nagyon szerettem volna, és ettől már evett az ideg, így, amikor vasárnap elért a kétoldali emberundor, gondoltam, pár oldalt átlapozok, amiből az lett, hogy észrevétlenül faltam fel cirka 400 oldalt.

2018. május 28., hétfő

Pápa


Soha nem voltam még Pápán. Tényleg kezdem azt hinni, hogy amolyan első-év lesz nekem ez az év, nagyon sok olyan dolog van eddig is, ahol először voltam, először láttam.

2018. május 26., szombat

Jeli arborétum


Az igazi célunk a kámi arborétum volt, jelesül a Jeli Varázskert, ahol éppen virágzanak a rododendronok. Megmondom őszintén, fogalmam sem volt, hogy van olyan, hogy rododendron, sőt, amikor meghallottam először, egy őslény jutott az eszembe. Még sosem jöttek velem szembe.
De csodás növények. Nem változatosak, ami a formájukat illeti, inkább magasságukban és színeikben változók. Gyönyörű színkombinációkat láttunk, a képek sajnos nem adják vissza az élményt.

2018. május 24., csütörtök

Veszprém


Úgy gondoltuk a kis családdal, bérelünk autót, hogy mindenkit fel tudjunk pakolni, és nekiiramodunk a világnak. Vas megyéig bandukoltunk. Az volt a tervem, hogy begyűjtöm a képeket a többiektől is, és majd abból válogatok, viszont maradtak az enyémek, ezeket a posztokat pedig, most nincs kedvem sokat húzni.

Reggel indultunk. Bevártunk mindenkit, apuék is begördültek. A hatfős kis csoportunk két tagja behajtogatta magát a leghátsó ülésekre, aztán jött a második sor, ahonnan folyamatosan nyújtogatták előre a wasabis mogyorót, s végül a sofőr, meg én, akinek az anyósülésen nem ért le a lába.

Az első kiállónk Veszprém volt. Picikét nosztalgiáztam, ittunk kávét a Mackó Cukrászdában, illetve sütiztünk. Tartottunk egy mini városnézést, mert persze kiböktem egy templomot, és ha már ott vagyunk, miért ne?

2018. május 23., szerda

J. R. Ward: Az angyalok jussa

„A bourbon királyai 2.”

Igazából karácsonyra kaptam meg, és el is olvastam egy ültő helyemben, csak eddig porosodott a pendrive-on ez az ajánló. Bocsi. Lesz még ilyen.

2018. május 22., kedd

A tisztelet hiánycikk


Tudom, mindenhonnan szurikáta folyik… vagy a királyi menyegző, de az nem hozott lázba. A tévéből, a netről az állatos történet ömlött, az utcán az emberek kedvelt beszédtémája lett seperc alatt – ilyenkor gondolkodom el azon, hogy az össznépi gyűlölet jobb összetartó erő, mint a szeretet, vagy a közös ellenségtől való félelem.

Dióhéjban: a Kecskeméti Vadasparkban egy kisiskolás miatt lelte halálát egy vemhes szurikáta. Erre pedig megjelent az agresszió, véresszájú kommentek formájában. Mindenki ki akar valakit végezni.

Lehet azt mondani, hogy túlzás, ami megy (a hype), meg az „csak egy szurikáta” volt, és egy állat, de az elkövető ember, ráadásul gyerek, és jogok és kötelességek és következmények és blablabla.

2018. május 20., vasárnap

Társkeresőzzünk #5. – Konklúziók


A netes társkeresés arra jó, hogy őszintén megkérdőjelezd az épelméjűségedet. A posztok alapján talán egy olyan nő képe jelenik meg előttetek, aki fennhordja az orrát, és semmi sem jó neki. Aki semmi más, csak egy fikagép. Ha mindig pénzt kaptam volna azért, amikor valaki azt mondta, kötődésképtelen vagyok, rideg és fapina, már rég milliomos lennék. Az én társkeresési karrieremet annak tudatában osztottam meg veletek, hogy tudom, én sem vagyok tökéletes vagy könnyű eset, sőt, pontosan tudom, miért nem találok magamnak senkit sem. Mindenkihez passzolok, csak hozzám nem passzol senki, szoktam volt mondani.
Viszont, vannak olyan férfiszemélyek, akiknél az „ápolt” kifejezés nem a külsőre vonatkozik, hanem arra, hogy nemrég szabadult valamelyik ideggyogyiból.

2018. május 19., szombat

Társkeresőzzünk # 4 – Típuscsodák


Bár be tudnék számolni találkozásokról is, de az igazság az, hogy nem. A saját részemről arról tudok beszámolni, hogy még a telefonszámom elkéréséig sem jutottunk el.
Nagyon kevés emberrel kezdeményeztem bármiféle kommunikációt is.

2018. május 17., csütörtök

Társkeresőzzünk #3. – Levelek


Nem vagyok világbajnok az első levelek megírásában, de örömmel tölt el a tudat, hogy más sem.

Kattints a képre a nagyításért.

2018. május 16., szerda

Via: Webszerelem


Aktuális olvasmány volt ez nekem január végén, bár sok újdonságot a webes társkeresésről nem tartalmazott számomra.
Véletlenül botlottam bele ebbe a könyvbe a kedvenc antikváriumomban, és gondoltam, jöjjön haza velem a hőn áhított, és végre szintén hazajövős humán farmakológia könyv mellett. Tudjátok, mindig kell valami könnyű két nehéz közé, és ez pont jó volt, mert felelevenítette a kedvenc sorozatomat, vagy egy rég olvasott blogot.

2018. május 15., kedd

Társkeresőzzünk #2. – Adatlapok


Aki volt már ilyen oldal közelében, az tudja, hogy ez az antré oda, hogy bárkit is megismerj. Tetszik, vagy sem, itt is a kép dönt el mindent, mert ha az egyáltalán nem szimpatikus, nem írok vissza, sőt, el sem olvasom az adatlapot. Ha mégis adsz esélyt, akkor elolvasod a bemutatkozó szöveget, majd az adatokat, melyek vagy igazak, vagy nem.

Ugye, nem illik csalni az ilyen oldalakon, mert előbb-utóbb kiderül. Megmondom őszintén, az én adatlapomban talán egy hamisság van, a súlyom, mert nem mérem magam, ha megkínoznak, sem tudom még csak megtippelni sem. De nem vagyok 130 kg úgy, hogy közben 60-at írok be.

2018. május 14., hétfő

Társkeresőzzünk #1. - Intro


Mivel elolvastam egy ebben a témában íródott könyvet gondoltam, tartsunk egy online társkeresős hetet itt a blogon. Igyekszem értelemszerűen szétválasztani az etapokat, remélem, sikerülni fog.

Elsőre lássuk a miérteket.

2018. május 13., vasárnap

A sci-fi mesterei


Minden nekem tetsző sorozatból valamiért csak egy évad van. Na jó, ez nem igaz, de tágítsuk ki úgy az előző mondatot, hogy minden nekem tetsző sci-fi sorozat elvérzik egy évadnál. Igaz, a legtöbben nincs romantikus szál, meg gyerek, illetve semmi érzelmi töltet.

Így voltam most A sci-fi mestereivel is. Írtam Andrisnak nagy, reménykedő szemekkel, hogy csak hat rész van-e az egyetlen évadban, amit megélt? Sajnálatomra, igen. Pedig, vannak benne nagy nevek, mint Anne Heche, Terry O’Quinn, Sean Austin, John Hurt…stb.

2018. május 9., szerda

Leiner Laura: Ég veled


„Iskolák versenye 1.”

Azonnal elolvastam. Igazság szerint úgy voltam vele, csak két fejezet, aztán megyek a dolgomra. Aztán elolvastam, ahogy voltam, fittyet hányva arra, hogy elgémberedtem. Volt ebben minden. Sírás, nevetés, körömrágás az izgalomtól.

Harmincon túl vagyok, és még mindig imádom. Ha egyszer lesz értelmét nyitogató porontyom, pöttyös és csíkos helyett Laura könyveit fogom a kezébe adni.

2018. május 7., hétfő

Önsorsrontók


Múltkor voltam egy társaságban, ahol mindenki egyetemista volt, ráadásul ugyanazon az egyetemen, ugyanazon a szakon. Éreztem már rosszul magam, de ritkán megyek össze borsónyira. Hallani és látni, hogy nevetséges az intézményem és a szakom, piszok rossz érzést szült bennem. Úgy a harmadik kérdés után beindult a menekülési ösztönöm, és az agyam felvillantotta a kérdést: Mit keresek én itt?

2018. május 6., vasárnap

Filmturmix


Azt olvastam, hogyha egy rossz filmet meg tudok nézni, akkor mindent meg tudok. Nos, én ezt megfordítanám. Mindent megnézek – legalábbis megpróbálok -, amit az orrom alá dugnak, és ebben a kosárban gyakran van rossz film is, illetve olyan érdekes alkotások, amikre a hétköznapi halandó azt mondja, bitang rossz.

Nos, a mai hét filmet beletettem egy kalapba, majd nekivágtam a jótól rosszig skálámnak. Alaposan szórnak.

2018. május 4., péntek

Budai arborétum


Gondoltunk egy nagyot. Ide már régebben is el szerettünk volna menni, de valamiért nem tettük meg a kezdő lépést. Nem tudom, miért. Most gondoltam, legyen némi változatosság, ezért felkerekedtünk, és megnéztük magunknak ezt az arborétumot.

Nem, egy hű, de nagy durranás, egyáltalán nem is nagy. Az egyetemi kampusz területén található, a Gellért-hegy déli lábánál, a Villányi úton. Szeretem a pici zöldséget a betondzsungelben, és ez is valamennyire a nyugalom szigete. Valahogy úgy kiszakadsz a mókuskerékből, és a vérnyomásod is helyrerázódik.
Szeretnék majd ide visszajönni ősszel.
Egyébként minden évszakban szép lehet, sőt, akár havonta is tudnék benne piszmogni, csak hogy lássam a változásokat.

2018. május 2., szerda

Brandon Hackett: Isten gépei


Az jutott eszembe, amikor a Prometheus című filmben David és Holloway beszélget arról, mi végre az ember? Mi lenne az a válasz, ami kielégítő? Arra jutnak, csalódás lenne azt hallani, azért hoztak létre minket, mert megtehették. Tudom, ezt más könyvnél is felhoztam, de ha egyszer ez a legjobb megfogalmazása a magtörténetnek?

A poszthumán döntés is nagyon tetszett, de most helyet cseréltek a toplistán.

Nem lesz rövid ajánló. Az a baj, hogy amit mondanék, az még ennél is hosszabb, és megérne egy külön bejegyzést.

2018. május 1., kedd

Lana Millan: Raziel


„Egy angyal az élet küszöbén”

Elfogyott a csoki, elfogyott a könyv. A legjobb marketing, ha két bűnös élvezetet összekapcsolunk.

Megmondom őszintén, a szerző neve eleddig ismeretlen volt, aztán érdeklődni kezdtem a téma és a könyv iránt is. Nem voltak előzetes elvárásaim, nem képzelegtem, csak jött a belső hang, hogy na, ezt most el kell olvasni.

2018. április 30., hétfő

Filmturmix


Jó, ez most csak hat film lesz a szokásos hét helyett. Néztem pár magyar alkotást, úgyhogy gondoltam, ha már hatot összekapirgáltam, akkor nem csúfítok bele a mai listánkba azzal, hogy beszúrok teszem azt, egy orosz sci-fit a végére.

Általában félek a magyar filmektől, mert hiányzik belőlük valami. Talán az IQ, vagy pedig gyatra utánzatokat készítenek, erőltetett romantikus vígjátékokat, és messziről elkerülöm őket, várva, hogy elérhetőbbek legyenek. Most belenyúltam ebbe a hatosba.

2018. április 27., péntek

Gabriella Eld: Talpig feketében


„Legendák a Bagolyvárosból”

Már, amikor instán láttam, hogy valami készülőben van, nagyon izgatott lettem, sőt, beszéltünk még anno arról, hogy vonzanak az orosz karakterek. Aztán most láttam, hogy nem csak a Jordan-sorozat lehet teljes végre (nagyon végre), hanem hazajön egy újabb. Kisebb, vékonyabb, és azt hinné az ember, hogy nem történik benne sok minden, főleg, hogy bevezető kötet.
Viszont, a belbecs is legalább annyira izgalmas, mint a külcsín.

2018. április 26., csütörtök

Miniszobrok és sztorizgatás


Mondtam, hogy lesz még egy miniszobros poszt, amikor felfedezzük őket. Arra jó, hogy el van tolva az ember napja, hogy bátran odakozmálhat a betonra, és este vigyorogva veszi tudomásul, zebracsíkos lett.

2018. április 25., szerda

Andy Weir: A marsi


Tudom-tudom. Elkéstem vele, mert már az Artemis a menő, viszont csak most jutottam el odáig, hogy a belső hangom megszólalt, hogy olvasd el ezt is. A film tetszett, bár csak részleteiben van meg, furcsa, ambivalens állapot ez. Nem tudtam, hogy milyen lesz a könyv, de egy nap. Egy egész nap, és kivégeztem.

Amúgy ha jól tudom, akkor Andy Weir is azon írók közé tartozik, akiknek már jócskán volt megírt történetük, amikor felfedezték, s mindenki visszautasította, mire sikerült megvetnie a lábát. Tudom, hogy ez részint tündérmese, de reménykedem abban, hogy igaz.

2018. április 22., vasárnap

Filmturmix


Néztem filmeket az utóbbi időben, de bevallom, valahogy nagyon nem volt olyan alkotás, ami megfogott volna, így kicsit olyan, mintha mostanában nem lennének filmek. Pedig vannak. S még azt sem tudom mondani, hogy jó kifejezés az, amit használtam, hogy nem volt olyan, ami megfogott volna.

2018. április 16., hétfő

Könyvfüggők problémái TAG


Mint az utóbbi időben mindig, ezt a kérdéssort is a Perelin blogon találtam, úgyhogy ezúton köszönöm, hogy ellopkodhattam tőled ezt.

Nagyon sok problémám nincs ezen a területen, bár szerintem ezt látni fogjátok tizenegy válasszal alább.

2018. április 14., szombat

Miniszobrok


Múltkor elmentünk mászkálni, filozofálni, mint minden héten legalább egyszer. Van, hogy ligetezünk, van, hogy szigetezünk, lényeg, hogy irdatlan távot megyünk 3-4-5 órán keresztül, mert jól esik a napindító hambi után.
Vajon, mennyi idő után kapok tiszteletbérletet a Burger Kingbe?!

Valahogy mindig úgy esik, hogy a nap zárása, hogy lecsorgunk valamelyik rakparton a Boráros térig.

2018. április 13., péntek

Kis-Duna öböl


Vagy Kis-Duna liget.

Valamelyik nap nem volt kedvem a belvárosban aszalódni, mert ha már jó idő van, miért is ne fussunk el a város zajától? Egyébként, ahogy kiértünk és megjegyeztem ezt, a Duna túlpartján az építkezés zajai egyből felharsantak.

Egyik nap a szomszédommal sétáltam egy nagyot, és akkor Marika néni mondta, hogy majd egyszer átkalandozhatnánk a másik oldalra, a csepelire. Nos, én a felfedezőutat Andrissal abszolváltam. Gyalogosan tettünk egy kisebb karikát.

2018. április 10., kedd

Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj


„Jean le Flambeur 1.”

Ezennel egy újabb kedvenc (finn) írót avattam. Az utóbbi időben nagyon rászoktam a sci-fikre, van még egy-két marsi a laptopon. Ez sem volt egy könnyű olvasmány, bár határozottan hópehely az utóbbi kettőhöz képest, mégis imádtam lapozgatni. Olvastam róla egy másik könyvben, és egy ismerősöm is agyonsztárolta*. Ideje volt kézbe venni, s még van két része.

*Némi előnnyel indultam a megértés terén.

2018. április 9., hétfő

Két vihar


Amikor meghallom, hogy egy ember abba akarja hagyni a hobbiját, ami élteti, megdöbbentő erővel tud rám hatni. Most hétvégén is ez volt. Nem tudom, mennyire lesz ez most összeszedett.

2018. április 4., szerda

Ready Player One


Még nem olvastam a könyvet, ezért féltem, hogy olyan lesz, mint a fecsegő poszáta (Éhezők viadala), vagy a konvergens (Beavatott). Csupán a trailer látványára tudtam hagyatkozni, nem olvastam kommenteket, kritikákat, reménykedtem, hogy jó lesz.

A moziban először röhögtem, amikor felfedeztem egy piros lufit a plafonra tapadva, Andris meg is jegyezte, ha ordítva-hörögve fut felénk egy bohóc, mi sikítva fogunk rohanni. Azaz, csak én. Aztán láttam életem egyik legrosszabb trailerét, mert a film érdekelne „dvd-n”, viszont kapartam az arcom, hogy legyen már vége. Ilyen unalmas beharangozót ritkán látok.

No, de jöjjön a film, ami határozottan többször nézős.

2018. április 3., kedd

A nyúl, a szajré és a karácsonyfa csúcs


Eltelt ez is. Úgy elképzeltem, hogy négy napig dögleni fogok és olvasni, ehhez képest kerek egy oldalt haladtam a könyvben (fenének kell olyat olvasni, amire oda kell figyelni, ugyebár). Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de valahogy az ünnep, mint olyan, jobban leszívja az energiámat, mint az átlagos hétköznapok.

Meg valahogy vártam is a nyulat, meg nem is. Nyilván van benne egy adag félelem a büdös pacsuliktól, meg a kanosszától, pedig egyáltalán nem jellemző egyik sem.

2018. március 29., csütörtök

Hogy tudunk mi ennyit menni?


- Na, és ma merre jártatok?
- Elmentünk burgerezni (Arany János utca), aztán kisétáltunk a Vörösmarty térre, hogy megnézzük az éttermet, aztán kitaláltuk, hogy lesétálunk Újpestre, de rájöttünk az Árpád hídnál, hogy mégsem megyünk ki odáig, mert minek, aztán inkább kétszer körbekarikáztunk a Margit-szigeten, átmentünk Budára, lecsorogtunk a rakparton a Boráros térre.
- Ti állatok vagytok!

Ez egy általános beszélgetés nálunk. Mert bár már ti is tanúi lehettetek párszor annak, hogy miket tudunk betúrázni, ha olyanunk van, telente inkább csak rójuk az utcákat csillagpontszerűen, mert a kiindulási pontunk mindig ugyanaz. Lemozogjuk a káros, de annál finomabb hamburgert.

2018. március 26., hétfő

Arany János utcai kiserdő


Szombaton nem volt kedvem a négy fal között kuksolni. A zsigereim érzik, hogy tavasz van, csak valamiért az időjárás áll ellen egyelőre. Még nem merek egyedül nekivágni egy nagyobb túrának, és arra gondoltam, visszamegyek oda, ahol tavaly októberben Zsófival fotóztunk, illetve őt fotózták, én csak balfékeskedtem egy sort.

Számtalanszor eljöttem már az erdő mellett autóval, de valahogy sosem ébredt fel bennem a vágy, hogy közelebbről is megvizsgáljam, mi is van ott. Most, hogy mehetnékem volt, gondoltam, miért is ne?

Felkeltem, felöltöztem, átsétáltam itthonról Csepelre a buszhoz, elbuszoztam az erdő előtti lakótelepig, aztán kóvályogtam bent a fák között. Amikor kikolbászoltam magam, akkor buszra fel, el a végállomásig, onnan haza. Elvoltam három órán keresztül szombat délelőtt.

2018. március 25., vasárnap

A Horror Mesterei


Most, hogy a reggelim készítése közben leégettem a kesztyűmet, gondoltam, itt az ideje bejegyzést írni.

Múltkor nem is tudom, kivel, arról anekdotáztunk, hogy mostanság nem igazán készülnek jó horror filmek. Aztán csak találtunk mégis olyat, ami tetszik, s megállapítottuk, hogy nyilván, megnövekedett az ingerküszöbünk, és ezért nem tudunk reálisan véleményt formálni egy-egy műről.
Nos, hogy ezért van-e az, hogy elunom magam egy-egy filmen, nem tudom, mindenesetre, kijelenthetem, hogy ez a sorozat a második évadra kissé kifulladt, pedig ebben is volt pár gondolatébresztő (írás szintjén) darab. Lássuk!

Lehet, hogy spoileres, vagy saját felelősségre olvasandó, ezt mindenki döntse el maga.
Második évad.

2018. március 21., szerda

Terry Pratchett: A mágia színe


„Korongvilág 1.”
„Széltoló 1.”

Megerőszakolták a kedvenc műfajomat, persze a lehető legjobb módon. Nem gondoltam volna, hogy ilyen élmény lesz ez a világ. Egy fantasztikus világokkal foglalkozó könyvben olvastam erről az univerzumról, már ott megmozdult a kis ördög a vállamon, hogy ebben bizony el kell merülni. Sikerült is.

2018. március 20., kedd

Általános humorzsák

Mentünk, mentünk, mendegéltünk, és már halvány zöld fogalmam nincs arról, hogy lyukadtunk ki a témához. Azt tudom, hogy amikor találkoztunk, Andris már kinyilatkoztatta egyik mondásomat, a „ritka, mint a white goth” címűt. Amúgy rá van valamiért kattanva a goth szubkultúrára, ne kérdezzétek, miért.

De az alábbi kis kikarikírozást nem sértésnek szánjuk, pusztán egy miniáldozat a humor oltárán. Plusz még egy-kettő az utóbbi időből.

2018. március 18., vasárnap

A Horror Mesterei


Stephen King bácsiról mondják azt, hogy a horror királya, mert a rémálmokat, félelmeket írja meg. Valahol a horror filmeknél is azt várom, hogy ebből a két szempontból hasson rám. Ezért van az, hogy a legtöbb horrort ki szoktam fikázni valamiért, mert nem borzongok, csak megijedek, ijedezni pedig nem szeretek.

Most megnéztem A Horror Mestereit, úgyhogy ebben a rendhagyó filmes posztban gondoltam, az első évad részeit mutatom be, némi kommentárral. Azzal a résszel kezditek, amelyikkel akarjátok, nem összefüggő.
Horrorról van szó, és bár semmi olyat nem véltem felfedezni ebben a bejegyzésben, ami figyelmeztetésre adna okot, de csak saját felelősségre.

2018. március 17., szombat

Sajtos rudak


Barátnőmnek pattant ki a fejéből, hogy ő megcsinálja a kaját, amikor hazajön az ünnepekre, s mivel én szeretek sütni, ezért rám maradt a készülődésnek ez a része. Tudom, hogy teljesen inadekvát innen kezdeni így március közepén, de ez volt az alapja.
Általában édeset szoktam sütni, ám most kitaláltam, hogy legyen valami sós is, mert barátnőm annyira nem szereti az édességet. Egyszerűen nem édesszájú. Kérdezte, tudok-e ilyet?

Mondom, megoldjuk. Előkotortam nagyim sós rúd receptjét, és leutánoztam. A legjobb dolog pedig az volt, amikor két pofára tömte be, és közben azt próbálta elmondani, ez pont olyan, ahogy az ő ősei készítették. Hihetetlenül jól esett.

2018. március 15., csütörtök

Papp Diána: Szerdán habcsók


Én és a romantikus könyvek, az három. Igazság szerint, egyet már olvastam a szerzőtől, abban nem csalódtam, és most érkezett el a második ideje, mert leszedáltam magam két nehezebb sci-fi történettel, meg egy pszichológia könyvvel, és nem tudtam, mit olvassak, erre esett a választásom.
Nem bántam meg.

2018. március 14., szerda

Az idő rövid


Fekete nap virradt ismét. Elment a világ egyik legnagyobb koponyája.
Sajnáltam és tiszteltem egyszerre. Sajnáltam, mert amit mindig mondunk, hogy ahol az élet ad, ott el is vesz, az nála markánsan látszott. Tiszteltem, mert nem adta fel az életének körülményei miatt.

Nemrég néztem végig A sci-fi mesterei sorozatot, majd írni is fogok róla, és az elején rövid monológot adott a részekhez. Élveztem, akárcsak Az idő rövid történetét, az elérhető előadásait, az általa narrált dokumentumfilmeket, vagy a cameo-szerepeit.

Szóval, ez most amolyan kis megemlékezés lesz részemről Stephen Hawking elméleti fizikusról.

2018. március 6., kedd

Tanárokat a Taigetoszra



Alaposan megforgattam magamban, amit mondani akarok. Az a baj, hogy nem viselem jól az igazságtalanságot. Amikor egy ismerősömmel történik, akkor vérszemet kapok.

A következő mondanivalóm nem lesz tanárbarát. Sőt. Pont jól fog illeszkedni a morgóblogomba, de egyszerűen, erről beszélni kell.

2018. március 5., hétfő

90. Oscar



Nem szerettem volna az Oscaros ruhákról írni, írnak a divatguruk eleget szerintem a héten, mégis, megláttam két ruhát, meg a bio-ruhafogasok, bocsánat, színésznők többségét, és nem tudom megállni.
Ez amolyan képnézegetős bejegyzés, semmi hozzáfűznivalóm nincs, hogy ki mit hordott, utána lehet nézni.

2018. március 2., péntek

Csak egy kis sztori



A kedvenc helyeimmel általában úgy járok, hogy messziről figyelve tök üres, ha bemegyek, akkor elkezdenek szállingózni az emberek. De attól félek, ha megépül a Kopaszi-gáton a bádogrengeteg, akkor idővel ki fogják nyírni a kedvenc bisztrómat.
A kedvenc dolgok valahogy mindig eltűnnek.

2018. február 27., kedd

Melegen ajánlott, kötelező



Kicsit ufónak éreztem magam utóbb, amikor Vikit vittem fodrászhoz. Igazság szerint, semmi dolgom nem akadt, hát vittem magammal egy könyvet. A fodrász sürgött-forgott, a körmös reszelt, mintha az élete függne tőle. Akin dolgoztak, azok nem tehették, de ha bekerültek a bura alá, akkor előkerült a telefon, pedig a bura mellett tonnányi újság van. Régiek, de újságok. Anno, amikor Livi a hajamat festegette, én automatikusan a papíralapú tájékoztatásért nyúltam, nem a telefonomért. S ott ültem heringként egy halom ember között, a könyvem fölé görnyedve, a szemem sarkából pedig láttam, mindenki a telefonjába réved.

2018. február 25., vasárnap

Bejelentkező



Nem voltam aktív, nem volt mondanivalóm. Nem tudtam az utóbbi időben, hogy mit akarok kezdeni sem magammal, sem a bloggal. 

2018. február 17., szombat

Ha esetleg



Sziasztok!

Tudom, nem vagyok aktív, most mégis segítség kellene.

Az egyik ismerősöm idén érettségizik, és NAGYON KELLENE EGY TÖRTÉNELEM TANÁR, akinek belefér az idejébe, hogy felkészítse emelt szintű érettségire. Budapesti, ha lehet.

Úgy esett (ezt majd elmesélem, mert kiverte a biztosítékot nálam), hogy nincs más lehetőségünk.

Szóval, aki esetleg tudna segíteni, az lőjön nekem privátba egy levelet!!!
(tipegozombi@gmail.com)

A segítségeteket előre is köszönöm.